A kétéves konfirmációi felkészítő után a fiatalok vallást tettek arról, hogy ismerik Jézus Krisztus tanítását és az Anyaszentegyház igazságait. A zsúfolásig megtelt templomban mindenki izgatottan várta a konfirmandusok bizonyságtételét. Az igehirdetés alapigéje János evangéliuma 1. fejezetéből való volt: „A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást"- (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni - (ami azt jelenti Kőszikla)." (40-42) Jézus az első követőit, feléjük fordulva így szólította meg: „Mit kerestek?" (Jn 1, 38) Ez a kérdés nemcsak az ifjú konfirmandusoknak szól, hanem mindannyiunknak. Mit keresünk? Mit vagy inkább Kit akarunk látni? Kit akarunk megismerni? Jézusnak nem az a célja, hogy elbizonytalanítson minket, hanem az, hogy megerősítsen a követésben. Ő döntés elé állít bennünket és ezt a döntést magunknak kell meghoznunk. A fiatalok bizonyságtétele, megáldása és felhatalmazása után Fazekas Lajos gondnok indította útnak az ifjakat egy igével.

Az Istentisztelet folytatásaként az 50 évvel ezelőtt konfirmáltak adtak hálát az Úr asztala mellett. A lelkipásztor a következő igével köszöntötte az egybegyűlteket: "Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr!" (5Móz 8,2), majd szólt az alkalom kapcsán az „emlékezés" - „erősödés" - „előretekintés" fontosságáról, a múlt-jelen-jövő kapcsolatáról. Az 50 évvel ezelőtt konfirmáltak nevében Árvai Károly presbiter, a település polgármestere adott hálát az Istennek a megtett útért, majd felolvasta az 1960-ban illetve 1961-ben konfirmáltak névsorát, megemlékezve azokról is, akik már nem lehettek jelen ezen az alkalmon.

Legyen áldott az Isten ezért az alkalomért, hogy az ifjak és az 50 évvel ezelőtt konfirmáltak bizonyságtétele által mindannyian megerősödhettünk hitünkben és Jézus Krisztus követésében!