Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség Honlapja

Napi igemagyarázat (2022.09.26).

2022-09-27 17:05:54 / Robb Martin

 

"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten". Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre."
(2Kor 9:6-8)

 

A kislányom egy nagy, tekergő csúszda előtt állt. ....

 

Kapta a biztatást: menj bátran, próbáld ki. Volt benne szorongás, félelem, nem igazán mert. Újabb biztatást kapott és elindult a csúszda felső részéhez, de még mindig nem volt elég mersze. Akkor azt mondta: biztass még! További biztatás után végül lecsúszott és természetesen nagyon élvezte és újra- meg újra lecsúszott.

 

Valahogy így van az adakozás is. Ki kell próbálni. Ahhoz pedig hit kell. El kell hinni, hogy minden, amit Istennek adunk, az csak jobb, tökéletesebb és több lesz. A pénzre különösen igaz ez. Így volt Illés is a nagy, három és fél éves szárazság idején, mikor a sareptai özveggyel találkozott. Azt mondta az asszony, hogy már csak egy marék lisztje van és annyi olaj, amivel azt a keveset megsüti, megeszik a fiával és éhen halnak. Illés pedig azt mondta: „előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre." (1Kir 17:13-14) - Az asszony így tett és ez a hitből fakadó engedelmesség volt az, ami a biztos megélhetést adta az asszonynak és a fiának egészen a szárazság végéig.

 

Kizárólag olyan hívő keresztyénekkel találkoztak eddig, akik arról tettek bizonyságot, hogy amióta odaadják a jövedelmük tizedét Istennek, azóta sokkal többjük van. Ismerek olyat, akinek röviddel utána lett új és jobb munkája, mikor a szegénységéből is tizedet kezdett adni.

 

Az adakozás lényege, hogy amit adok, az Úrnak adjam, jószívvel és hálából. Ha ez igaz, akkor hittel is adom. Ezért nem szoktam például istentiszteletre pénztárcát vinni. Mindig előre elkészítem, amit a perselybe szántam. Nem kotorászok, nem keresem a megfelelő összeget, nem bosszankodom, hogy csak túl nagy címlet van a tárcában vagy csak apró és ciki beledobni. - Most már csak amiatt szokott néha kicsi lelkiismeretfurdalásom lenni, ha úgy érzem, nem eleget tettem a perselybe. De a következő héten pótolom. Emellett pedig van módom adni bármely célra, ami felvetődik és amit Isten a szívemre helyez. Nem kell mindent támogatnom, hanem amit jó szívvel teszek. Mert pont az a lényeg, hogy nem vagyunk egyformák: Isten az egyiknek ezt a másiknak azt helyezi a szívére és támogatja.

 

Csak ki kell próbálni. Másképp nem megy. Amíg a pénzt és a körülményeidet nézed, sosem fogod merni igazán megnyitni a pénztárcád. Különösen most, az égbe törő energiaárak mellett őrület az adakozásról beszélni, arra biztatni. De amint az Úrra nézel, Aki gazdag lévén (a mennyek dicsőségét hagyta ott) szegénnyé lett érted, hogy te az Ő szegénysége által gazdagodhass meg, megerősödsz abban, hogy ha az életét is odaadta érted, akkor mindenedre gondot visel, bátran rábízhatod a pénzügyeidet is. És akkor lehet az adakozás is olyan öröm, mint a csúszdázás. Csak próbáld ki és örömöd lesz az Úrban! Hálás leszel, hogy adhatsz.

 

Almási Ferenc