A MÚLT



A Pálházi Református Egyházközség - ismereteink szerint –232 éves múltra tekint vissza. Az első írásos emlék, melyről jelenleg tudomásunk van, 1770-ből származik, ekkor a kajatai egyházközség filiája, az ottani anyakönyv szerint. Ezekben az években tiszta református falu lehetett Pálháza, hiszen az 1786-os összeírás alkalmával protestáns faluként van feltüntetve.

Ekkor még templommal nem rendelkezett a gyülekezet, így házaknál tartották az istentiszteleteket. 1770-től 1811-ig a mindenkori kajatai lelkipásztor végezte a szolgálatokat. 1811. szeptember 27-én az egyházközség Kajatától elválik, és a radványi egyházközség filiája lesz, és az is marad egészen 1988-ig, ekkorra felépül a parókia a volt iskola épülete helyén, s ettől kezdve önálló, úgynevezett anyaegyházként végzi szolgálatát.



Az építési és felújítási munkákról szólva először az 1817. március 16-án kelt kérelmet kell megemlíteni. Ekkor a gyülekezet kurátora, Tóth István kérelemmel fordul az egyház vezetőségéhez, melyben anyagi támogatást kér. Leírja, hogy a kis eklézsia létszámában gyarapszik, a gyermekek egyre buzgóságosabban járnak a templomba - mely fából épült, kisméretű templom (építésének ideje ismeretlen) –ezért egy nagyobb templomra lenne szükség. A fatemplom kívül, belül „gyászos”állapotban van, ez is indokolja egy kőtemplom építését. 1826-ban elkészül az új templom, melynek szentelése november 19-én volt. Az évtizedek multával kisebb-nagyobb felújítási munkákat végeznek a templomon: pl. 1843-ban, amikor a templom fedele megrongálódott, beszakadással fenyegetett. 1874-ben kerítést építettek. Nagy jelentőségű lépés az 1909. április 4-én megtartott presbiteri gyűlés, ahol elhatározzák a templom átépítését, toronnyal valóbővítését. Ekkor kapja a templom mai formáját. A munkálatok összege 10.752 korona. Az ünnepélyes templomszentelést 1911. október 22-én tartották. A legutolsóteljes felújítás 1990-91-ben volt. 1999 őszén beszerelésre került 4 db gázkonvektor, a templom így fűthetővévált.

A templomban 210 ülőhely van, a karzat fából készült, faragott mellvéddel. Az úrasztala faragott kőalapzaton márvány körlap. Felirata: „N Rostás Imre és neje Juhász Zsuzsanna ajándékozta 1910.”A szószék kőből, téglából készült, felette fa szószék-korona. A hajórész 15 m hosszú10 m széles, bolthajtásos mennyezete vakolt. A templomhajópalával fedett, a tető díszítése fémből készült zászló, felette csillag. A torony négyzet alapú, 20 m magas, ebből épület 15 m, sisak 5 m, lemezborítással, csúcsán toronydísz, rajta kakas és csillag.

Úrasztali edények: boroskanna és 2 kehely, ezüst, szőlőlevél és szőlőfürtök mintával. A kancsón bevésés: „Adományozta Rostás Istvánnészül. Mizsák Mária 1921 augusztusában.”Kenyérosztótányér 2 db, alpakka, felirat nélküli. 2 db kőcserép boros korsó, az egyik évszám nélküli dúsan díszített, felirata: „Isten és a pálházai ref. Egyház iránti szeretete jeléül készitettették Matúsz József és neje Illés Zsúzsanna Komlósi lakosok”. A másikon kevés szőlőfürt-díszítés, felirata: „MakóMihály tsináltatta eszt a Butykost 1835”. Keresztelő kancsóés tányér, alpakka, 1940-es évekből való.

A toronyban két harang van. A 150 kg-os harangot Egry Ferenc öntötte 1911-ben Kisgejőczön, felirata: „Református Egyház Pálházán öntette 1911 Kisgejőczön”. A 98 kg-osat a budapesti Harangművek 1925-ban készítette, felirata: „Isten dicsőségére öntette a pálházai református egyház 1925-ben”.

A templomkertben van az 1848-49-es szabadságharc és az I. és II. világháborúban elesettek emlékműve a turulmadárral.

1812-től van iskolája az egyházközségnek, amit a hozzátartozótanítói lakással együtt 1841-ben, majd 1881-ben és 1898-ban felújítanak, átépítenek. 1914-ig Református Elemi Iskolaként működik. 1914. április 4-én megtartott presbiteri gyűlésen határozatot hoz a presbitérium, hogy az abaúji királyi tanfelügyelőség kérésére az állami iskola céljaira átengedi az iskola tantermét. 1927-ben elkészül az új állami iskola, ahol 1928. január elsejével megkezdődik a tanítás. A következő években részben magánlakás, részben levente és lövészotthon számára ad helyet az épület.

1986-ban a volt tanítói lakás és iskola helyén kezdi el építeni a gyülekezet parókiáját, mely munkával 1988-ban végeznek. A lelkészlakás felszentelése hálaadóistentisztelet keretében 1988. június 4-én volt. Az azóta eltelt 14 évben kerítésépítés, parkosítás, parókia-bővítés, garázsépítés munkálatait végezte a gyülekezet.



A XX. század elején készült Jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy az istentiszteletek hétköznap, vasárnap és ünnepnapokon szép rendben folynak. A hívek buzgón látogatják az istentiszteleti alkalmakat, buzgón adakozóvallásos életet élnek. Hogy mennyire fontos számukra a hitnek, keresztyén életnek az ismerete, mutatja az, hogy pl. 1901-ben vallásos olvasmányokat kezdenek keresni, olvasni. Ez a buzgóságuk évtizedeken át megmarad. A falu - 1936-ban készült településrajzában azt olvashatjuk –a szegénység ellenére nem elmaradott. Újság 30-40 éve jár a községbe, 14-16 személy rendeli meg rendszeresen, köztük a református gyülekezet presbiterei mind. Este a hitelszövetkezetben gyűltek egybe, s a gyülekezet kurátora felolvasást tartott. A Bibliát sokat olvassák, buzgón imádkoznak. Énekelni nagyon szeretnek. Az új énekeket a gyermekektől tanulják a felnőttek.

A falu vezetése a reformátusok kezében van, tudjuk meg egy 1940-ben készült pálházi művelődésrajzból. Felekezeti öntudat jellemző ekkor a lakosokra, katolikusokkal ritkán házasodnak. A házak elhelyezkedésében is ez tükröződik, „felvégen”a reformátusok, „alvégen”a katolikusok élnek. A község lakosainak megoszlása vallásuk szerint, ahogyan a diagramon is láthatjuk: egyik fél református, a másik római és görög katolikus együtt.

Nagyon szép gyakorlat volt –ma is érdemes lenne elődeink példáját követni e téren –hogy a vasárnapi prédikációt a templom előtt megállva, az istentisztelet után megbeszélték, otthon pedig az ebéd közben a gyermekeket kikérdezték, mit hallottak a prédikációban. A gyermekeknek külön nem volt bibliaóra, a felnőttekkel együtt vettek részt az istentiszteleten.

1937. novemberében készült felmérésből tudjuk, hogy a református templom a faluban központi helyen van. Jelképesen értelmezhetjük úgy is, hogy amint a községben, földrajzilag központi helyen van a templom, úgy a református ember életében központi helyen van a hit, az Isten ügye, sőt a gyermekek hitben valónevelése is. Ebben a beszámolóban azt az érdekes megjegyzést is olvashatjuk, hogy a gyermekek közül főleg csak a reformátusok köszönnek a felnőtteknek. A felnőttek sem viszik túlzásba, főleg az idegeneknek valóköszönést. Itt olvashatunk még arról is egy rövid megjegyzést, hogy nincs népviselet a faluban.

A háborús évek, mind az I. mind a II. világháborúévei nagy visszaesést hoznak a gyülekezet életében. 1916-ban elveszik a gyülekezet egyik harangját. 1925-ben újat öntetnek, melynek felszentelése június 2-án, pünkösd másodnapján volt. A harang 3.585.803 koronába került. Az I. világháborúpusztításai után már-már megerősödni látszik a gyülekezet, ekkor kitör a II. világháború, s ez újra visszaveti a gyülekezetet. „Sóhaj, imádság, jaj, gond, félelem, remény, aggódás”, ezek a lelki élet jellemzői –olvashatjuk a korabeli Jegyzőkönyvben. A háborúután a reformátusok száma rohamosan csökken, ennek egyik fő oka a kivándorlás Amerikába, ami ezekben az években szinte mindennapos jelenség.

A XX. század első feléből az istentiszteleti szokásokról annyit tudunk, hogy a füzérradványi lelkész végezte a szolgálatokat. Mindig a hónap harmadik vasárnapján délelőtt tartott istentiszteletet, egyébként az előkönyörgő tanítóvezette a liturgiát. Hétköznap, a gyülekezeti teremben vallásos estéket tartottak. A református kántortanítónak nagy szerepe volt a gyülekezet vezetésében. A gyermekekkel valófoglalkozáson kívül az istentiszteleti szolgálatokból is kivette a részét.

A XX. század második felében a reformátusok már kisebbségben vannak Pálházán, buzgóságuk azonban megmarad. „Az egész Hegyköz legkiegyensúlyozottabb gyülekezete”–olvashatjuk egy 1959-ben készült jelentésben. A perselypénz nagysága példamutató, az ügyvitel példás rendben van. 1969-től egy rövid ideig még fűtött templommal is büszkélkedhetnek a pálházi reformátusok. A hívek kérik a Sárospataki Teológia visszaállítását, és az alsófokúkántorképző tanfolyam beindítását.



NAPJAINK

1984-ben egyre inkább kialakul az az igény a presbitérium és a gyülekezet körében, hogy egy új parókiát építsenek. Az 1985-ös esztendő a tervezés, előkészítés jegyében telik el. Gyűjtőíveket bocsát ki a presbitérium, melyen megajánlásokat kér, felmérve ezzel a hívek buzgóságát, milyen mértékben tudják támogatni az építkezést. A hosszas előkészület után 1986-ban megindul a munka a régi épület elbontásával. 1987 tavaszán kb 50%-os a készenléti állapot. 1988 tavaszán befejeződik az építkezés.

Komoly tehertétel volt ez a gyülekezet tagjai számára, de munkájukban nem maradtak magukra. A községben a más felekezetekhez tartozótestvérek mind anyagilag, mind munkájukkal segítették a reformátusokat. A külföldi támogatás mellett egyházkerületi és egyházmegyei segélyben is részesedtek. Az építkezés megkezdésekor 30 eFt volt a pénztárban, és amikor befejezték, akkor is ez az összeg állt rendelkezésükra. Ez is csodálatos jeladás volt arra nézve, hogy Isten milyen rendkívüli módon megsegíti gyermekeit, azokat, akik benne bíznak, az Ő kezébe teszik le életüknek dolgait.

1988. szeptember 1. határkő a Pálházi Református Egyházközség életében, hiszen ettől kezdve van helybenlakólelkipásztora a gyülekezetnek, már nem filia, hanem önállógyülekezet, sőt októbertől az egyházkerületi elnökség Bózsvát hozzácsatolja.

A kőből, téglából, fából valóépítkezés után megindulhat a lelkek építése is. Gyarapodni kezd a gyülekezet lélekszáma, főleg Kovácsvágásról és Pusztafaluról sokan beköltöznek. Eleinte hazajárnak a szülőfaluba, istentiszteleten is ott vesznek részt, sőt az egyházfenntartói járulékot is ott fizetik. Egy-két év elteltével azonban beépülnek a pálházi gyülekezetbe, s így egyre többen kezdenek járni az istentiszteletekre. A kezdeti 40-50 fő megduplázódik, sőt bizonyos időszakokban, a 90-es évek vége feléeléri a 110-120 főt is.

Az istentiszteletekre járók létszámának növekedésében nagy jelentősége van annak, hogy a rendszerváltás után beindulhat a hitoktatás újra az iskolában. A hittanos gyermekek életéhez hozzátartozik a vasárnapi istentiszteleteken valórészvétel is. Egyedül - főleg a kisebbek –nem szívesen jönnek, a szülők sem engedik, különösen a falu távoli pontjairól, ezért elkísérik gyermeküket. Szinte észrevétlenül –főleg saját maguk számára –beépülnek a gyülekezet közösségébe, jól érzik magukat, vágyakoznak Isten Igéjét hallgatni.

Az iskolai hitoktatás az 1990-91-es tanévben indul meg Pálházán, 50 református gyermek iratkozik be ebben az első esztendőben. Négy csoportban indul meg a munka. Az alsósok számára délelőtti órákban tud időt és tantermet biztosítani az iskola vezetősége, míg a felsősöknek 14 illetve 15 órától. Ettől az időtől kezdve megszakítás nélkül történik a hitoktatás az iskolában. Az ötödik csoport a konfirmandusok csoportja, változólétszámban 5-11 gyermek konfirmál. Sajnos évről-évre kevesebb gyermek van nemcsak a gyülekezetünkben, hanem a községben is. Hat éve az óvodában is tartunk hittanórát. Mind az iskolában, mind az óvodában a Református Pedagógiai Intézet által kiadott tanmenetet használjuk. Az iskolai hitoktatás mellett szombatonként a gyülekezeti teremben gyűlnek össze a gyermekek videofilm vetítéssel, játékkal egybekötött hittanórára.

A következő korcsoport a már konfirmált fiatalok, az ifjúsági gyülekezet. Nagyon nehéz alkalmas időpontot találni a velük valófoglalkozásra, hiszen távoli iskolákban végzik tanulmányaikat, sokan csak hétvégén vannak itthon. Hála Istennek alkalomszerűen sikerül őket is összegyűjteni (8-10 fiatal). Különböző rendezvényeken veszünk részt, más ifjúsági gyülekezeteket látogatunk meg, vagy mi fogadunk. A különböző pályázatokat megragadva igyekszünk minél jobb körülményeket biztosítani a csoport számára. Számítógépet nyertünk az Ifjúsági és Sportminisztérium pályázatán, valamint hivatalos lapunk, a „Fénysugár”kiadásához anyagi támogatást. 2000-től e csoport hivatalos neve, Pálházi Református Ifjak Közössége: PrefIK.

A középkorúak bibliaórája főleg a fiatalabb asszonytestvérek körében kedvelt. A különféle bibliai témák megbeszélése mellett szívesen tanulnak új énekeket is. Karácsonyesti, konfirmációi ünnepi istentiszteletet teszik színesebbébizonyságtételükkel. A nyári hónapok kivételével havonta egy-két alkalommal vagyunk együtt ebben a közösségben.

Új kezdeményezés a presbiteri bibliaóra, amely főleg a téli illetve tavaszi hónapokra korlátozódik. Fontosnak tartjuk a gyülekezet elöljáróinak, a presbitereknek a képzését, bibliaismeret terén, valamint a végzendő szolgálatok tekintetében. Az újonnan választott presbitérium 2000. január 1. óta van hivatalban, 14 főből áll. Feladata: minden olyan ügyben eljárni, határozatot hozni, mely az egyházközség életével kapcsolatos.



Ünnepi alkalmaink:



A karácsonyesti istentiszteleten a hittanos gyermekek ünnepi műsort adnak, a középkorúak és az ifjak énekekkel szolgálnak a népes gyülekezet előtt, akik Krisztus Urunk születésének ünnepén együtt örvendeznek.

Egyetemes imahét alkalmával január közepén ökumenikus istentiszteleteket tartunk mindhárom felekezet templomában felváltva.

Március első vasárnapján, bibliavasárnapon a kijelentett és írott Igéért adunk hálát Istennek.

Anyák napján a gyermekek ünnepi istentiszteleten köszöntik műsorukkal az édesanyákat, nagymamákat, szülőket, nagyszülőket.

Konfirmáció, a nyolcadik osztályos gyermekek hitvallástétele, a felnőtt gyülekezeti tagok közévalófelvétele.

Hittan-évzáróistentisztelet, ahol a gyermekek rövid műsorral szolgálnak, és könyvajándékot kapnak.

Hittantábor Bózsván, 20-25 gyermek részvételével. Bibliaismeretüknek bővítése, sport, kirándulás, játék jellemzi az eltöltött 5 napot.

Hittan-évnyitóistentisztelet a tanév kezdetén.

Október 31-i megemlékezés a reformációünnepén.

Idősek, nyugdíjasok találkozója a hittanos gyermekek és az ifjak szolgálatával.



Mindezeken túl nagy ünnepeink - karácsony, böjt kezdete, húsvét, pünkösd, újkenyér, újbor - alkalmával úrvacsorai istentiszteleteket tartunk. Vasárnaponként délelőtt és délután vannak istentiszteletek, pénteken este bibliaóra. Mind az ünnepi, mind a vasárnapi istentiszteletekre a gyülekezet tagjai szép létszámban, nagy buzgósággal jönnek.

Néhány alkalommal gyülekezeti kiránduláson vetünk részt. Jósvafő, Aggtelek. Tákos, Csaroda, Túristvándi, Szatmárcseke. Kecskemét, Ópusztaszer nevezetességeit néztük meg.



Gyülekezetünknek van egy testvérgyülekezete Erdélyben, a Kelementelki Református Egyházközség. Több mint 10 éve, 1991 óta tartjuk a kapcsolatot. Akkor mi láttuk vendégül őket, s vettünk részt a Debrecenben megrendezett II. Református Világtalálkozón. 1995-ben mi voltunk Kelementelkén, és közösen az ottani testvérekkel együtt mentünk Sepsiszentgyörgyre a III. Református Világtalálkozózáróünnepségére. 2000-ben ismét a kelementelki küldöttség vendégeskedett nálunk. Nagy öröm számunkra, hogy Erdélyben élő magyar testvéreinkkel kapcsolatot tarthatunk, épülhetünk egymás hite által.



A leírtakból is bizonyára kiderül, hogy a Pálházi református egyházközség tagjai minden időben hűségesek tudtak maradni Urukhoz és egyházukhoz. Isten iránti hálájukat a gyülekezeti életben valóbuzgóságos részvétellel bizonyították.

A régmúlt évszázadok és a közelmúlt esztendei egyaránt azt bizonyítják, amiről a zsoltáros a 100. Zsoltár 5. versében bizonyságot tesz:”Jóaz Úr, örökkétart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”



A Pálházi Református Egyházközség lelkipásztorai 1821-



Zámbori József

Jámbor Péter

Kality József

SzabóJános

Kiss Lajos

Kiss István

Karla Gábor

Kőrössy József

Rácz Kálmán

Molnár István

VajtkóLajos

Barcsa Endre

Keresztyén István

Dr. Telegdi Imre

Baksy János, Baksy Jánosné





A Pálházi Református Egyházközség gondnokai 1817-



Tóth István

MakóMihály

Mizsák János

Illés József

Kis Hutka István

N Mizsák Mihály

Kiss Hutka István

Pásztor József

Mizsák Sámuel

P Illés József

Mizsák Sámuel

Illés Károly

Rostás János

B Mizsák József

Pásztor József

Illés Elek

Ködöböcz Jenő

Horváth András (megbízott gondnok)

Gyuris Kornél

Tóth István kúrátor templomépítési kérelme 1817-ből.



„Tisztelendő ’s Tekintetes Közönség

Nekünk Kegyes Jóltevő Atyáink!



Mi Pálházi Filialis Ekklésiának tagjai, veszszük észre lassanként nevekedő gyermekeink szaporodásának számát, annyira, hogy a Templomban máris meg nem férnének velünk egyjütt nevendék ifjaink s leányaink látjuk egyszersmind kisded és romladozófélen lévő fa Templomunknakis kívűl belől roskadozni kezdett gyászos állapotját. -

Melly fontos okoknak meg gondolása ösztönöz arra bennünket, hogy edj szivvel Lélekkel, JóIstenünk kegyelmes segedelmével tágasabb és kő Templomnak épittetéséhez fogjunk, reménlvén a Felséges Istentől hogy bővebb áldásokkal meg-koronáztatándóesztendőket enged érnünk. –De hogy ezen Isten Ditsősségére czélozószándékunk a kegyes Jóltévők által is elő mozdittathatnék, semmi jövedelmünk fundationk nem lévén. Esedezünk alázatosan a Tisztelendő ’s Tekintetes Közönség . mint Kegyes Jóltévő Atyáink előtt, hogy ezen szent végre czélozószándékját kisded Ekklésiánknak könyörülő Édes Atyai szivére vévén a Közönségesből segíteni méltóztasson a mint más szűkölködő Ekklésiákkal szokott kegyesen tselekedni. –Melly kegyességét a Tisztelendő ’s Tekintetes Közönségnek reménljük, hogy meg is nyerjük és úgy miis Háládatosságnak Oszlopát szivünkben örökre emelni készek leszünk a kik élünk, halunk Pálházán 1817 ikik Esztendőben Martiush 16k Napján.

A Tisztelendő ’s Tekintetes Közönségnek, mint Kegyes Jóltévő Atyáinknak

A fenttirt Kisded Ekklésiának tagjai közönségesen,-nevezetesen mostani curátora

Tóth István”





Az anyag összeállítása a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltárának és Adattárának dokumentumai, valamint az Egyházközség irattárában találhatóJegyzőkönyvek és Anyakönyvek adatai alapján történt.



Pálháza, 2002. július 25.



Baksy János

református lelkipásztor