A Bükk északkeleti részén, a Nyögő-patak völgyében elterülő település. "Peresneként" említik először a XIII. századi oklevelek. Eger ostroma (1552) idején a török elpusztított és egy rövid ideig lakatlanná is vált. 1825-ben újabb csapás érte a falut, tűzvész pusztított itt, majd a falut sikerül újjáépíteni. A település királyi birtok - a diósgyőri vár tartozéka volt.
A környéken a század elejétől - a diósgyőri vasgyár részére - jó minőségű szenet bányásztak, melyet a gyárig iparvasúton szállítottak. A vasút néhol fellelhető nyomai mellett ipartörténeti érdekesség még a - sajnos mára már megszüntetett és lezárt - 2328 m hosszú "Gränzenstein-vasút", melyen át az iparvasút Pereces-bányatelepre vitt.
Jó nevű iskolája volt (jelenleg körzeti általános iskola), innen sokan mentek Miskolcra és Sárospatakra tanulni.
Érdekesség, hogy a pincesorok mellett a temető sírboltjait is Parasznya temetődombjának riolittufa-falába vájták.
Lelkészünk:
Rácz Ilona református lelkipásztor
A presbitérium:
Kotlárné Merényi Júlia gondnok
id. Balogh Péterné presbiter
ifj. Kuttor Gyula presbiter
Molnár Gyuláné presbiter
Poczik Krisztina presbiter
Poczokné Rácz Piroska presbiter
Gulyás Istvánné presbiter
Rácz László pótpresbiter
Sivák Gábor pótpresbiter