Kazincbarcika az egykori Sajókazinc és Barcika nevű községek egyesítésével alakult ki 1947-ben. E két falu területére épült rá a hajdani új városrész. Így lett Sajókazinc a mai Kazincbarcika egyik "városnegyede". A régi falu egyházának papja az egykori iratok szerint 1332-ben 8 garas pápai tizedet fizetett. 1552-ben, EGER ostromának idején, portyázó török csapatok kirabolták a falut, és elhurcolták 118 lakóját. 1564-ig 17 háza épült fel, s lakói már reformátusok voltak. 1576-ban önálló református egyházat alkottak, és az 1526-ban épült templomot vették használatba. 1659 december 16-án újabb törökdúlásnak esett áldozatul a falu. 1685-ben 20 lakott és 20 puszta háza volt. 1700-ban még csak egy fatemplom állt. 1732-ben már újra a régi s kijavított templomot használták. 1746-ban 59 házban laktak reformátusok és csak 6 házban katolikusok. Ekkor az egykori temető közepén álló templom igen jó karban volt. 1792-ben a toronnyal újjáépített templom 1825-ben leégett. 1826-ra kijavították és átalakították. A következő nagyobb javítás ideje 1899 volt. A templom keleti homlokzat előtti tornya 23 méter magas. A nyugati végén egyenes záródású hajójának 12x22 méteres terében 500 ülőhely található. Sík famennyezettel rendelkezik. Az orgonáját az abaújszántói egyháztól vették, és Országh Sándor építette át 1885-ben nyolc változattal. A műemlék jellegű templom ma négy haranggal rendelkezik. A 347 kg-osat Ducsák István öntötte 1964-ben Őriszentmiklóson, a 260 kg-os acélharangot Diósgyőrben készítették 1921-ben, a 80 kg-osat Jusztel János öntötte 1825-ben Egerben. A 212 kg-os bronz harang 1993-ban készült. A templom 2001-ben új, vörösrézzel borított toronysisakot kapott. Templomunkban keresztelték meg annak idején Egressy Bénit, a Szózat megzenésítőjét, Sajókazinc nagy szülöttjét, akinek édesapja gyülekezetünk lelkipásztora volt.