Látnivalók

A sajóvámosi református templom

Neve a Váradi Regestrumban bukkan fel 1219-ben. 1320-26 között említik Szent Katalinról nevezett kápolnáját, amikor jelentős vámszedő hely és megyei közgyűlések színhelye. A vámosi földvár jelentőségét mutatja, hogy a husziták XV. századi betörését ennek őrsége hárította el.

1527-ben mezőváros, földesurai a Bebekek, majd Mágóchy Gáspár, ők terjesztették el a reformációt, ezért a XVI. század közepén a XV. században gótikus stílusban épült temploma a reformátusok birtokába került. Ezt igazolja az 1595-ös templomösszeírás. 1599-ben a Szeged környékén áttelelt tatár hadak iszonyatos nagy dúlást vittek végbe a Dunántúlon és Miskolc, meg Rozsnyó környékén, majd velük a harcot felvevő királyi csapatokat Sajóvámosnál megverték, ekkor érte végzetes katasztrófa a templomot is. Csak egy évszázad múlva, 1700-ban végeztek helyreállítási munkákat a templomon. 1843-ban tűz pusztította el a falut, de a templom sértetlen maradt, mert nagy füves térség választotta el a környező utcáktól. A templomot 1900-ban jelentősen átépítették. Megemelték a falait, a gyenge részeket aláfalazták, új ajtókat, ablakokat, karzatokat, padlózatot és padokat kapott. A nyolcszög három oldalával záruló támpilléres keletelt szentélyét ép diadalív választja el az alig szélesebb hajótól, melynek mennyezete sík, vakolt. Faragott barokk szószékkoronáján fiait etető pelikán van. A templomot a középkorban temető vette körül. Nyugati, homlokzat előtti tornya 1900 előtt galériás, fa toronysisakos volt (mint ma a sajószentpéteri vagy a boldvai), ezt akkor lebontották és helyette épült fel a most is meglevő 35 m magas hegyes toronysisak. A torony alatt látható a két világháborúban elesett hősök emléktáblája.

1926-68 között lelkésze volt Várady József, aki a következőket jegyezte fel régi öregek elbeszéléséből, kik: az 1900-as években láttak a szószékkel szembeni falon egy freskót, amelyen egy női alak ujjával mutatott egy kripta bejáratára. Azt, hogy ez a kép a vakolat alatt megvan-e még, vagy annak idején leverték, nem tudjuk. 1929. szept. hó 22-én nagy ünnepély keretében avatta fel az egyház az új harangját. Előtte pénteken lovas bandériummal hozták haza a miskolci pályaudvarról. 22-én reggel 8 órakor kezdődött a templomkertben a harang megáldása, majd magasba emelkedett az új harang, hogy a rendeltetési helyére kerüljön. Egy óra múlva már ez hívogatott istentiszteletre. A közeli s távoli falvakból összesereglett nép valláskülönbség nélkül zsúfolásig megtöltötte a templomot, ahol az esperes imádkozott, kérve a Gondviselés oltalmát az új harangra. Majd ünnepi beszéd következett. A helybeli lelkész, Várady József ismertette a harang történetét, felolvasva az adakozók névsorát. Az istentisztelet után harangzúgás közepette vonult át a vendégsereg az iskolába, ahol az egyház 50 terítékes bankettet adott a tiszteletükre, mely belenyúlt az éjszakába, az ifjúság részére pedig táncmulatság volt egész reggelig.

A 693 kg-os harang felirata: „Tebenned bíztunk eleitől fogva Uram. 90. zsoltár. Isten dicsőségére a világháborúban elvitt nagyharang helyett, közadakozásból öntette a sajóvámosi református gyülekezet az 1929. évben. Öntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Bp-en.” A 350 kg-sat készítette a Bp-i Hm, felirata: „Isten dicsőségére a sajóvámosi és sajósenyei ref. hívek önkéntes adományából, 1922. No. 2445.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1