Látnivalók

Az erdőbényei református templom

Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben templomos hely. A falu 1404-től a Perényi-családé, majd 1604 után a Rákóczi-család birtoka. Középkori gótikus templomát a XVI. sz. közepén a reformátussá lett lakosság vette használatba. 1595-ben erről a református templomról szól a jelentés.

II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia 1671-ben katholikus hitre tért, így mint földesúrnő elvétette a hegyaljai Rákóczi-birtokokon lévő református templomokat, az ittenit is, és a katholikusoknak adatta vissza. A Rákóczi-szabadságharc idején újra a reformátusok használták, mert az 1705. évi szécsényi országgyűlés így rendelkezett: „Ahol templomok az Hegyallyán tanáltatnak, adatnak és hagyatnak az Reformátusok kezeinél, minden tartozékaikkal.” A Rákóczi-szabadságharc bukása után (1711) a templom végleg a katholikusok birtokába került, de a plébánia és javai csak 1717-ben lettek a katholikusoké. Ezután a reformátusok fatemplomot építettek, ez 1786-ig állt. A mai templom építése a torony 1781-es építésével kezdődött, majd 1786-91 között épült a templom. A 30 m magas torony nyugati, homlokzati torony lett, szélein kővázák állnak. Az alapkőletételi írásból idézzük: „Tegye az Isten fundámentumát nehéz kővé, hogy aki megmozdítani akarná is, szakadjon belé!” (Zak. 12:3.) A templom belsejét három boltszakaszos mennyezet fedi, az épület keleti vége félköríves záródású. A belső berendezés, a szószék, a stallum és a padok egyidősek a templommal és ezek is, mint a templom, copf stílusúak. 1902-ben a templom zsindelytetőzete és a toronysisak leégett, még ugyanabban az évben elkészült a torony bádog- és a templom palatetőzete. A templomot régen temető vette körül. Ezt a tényt a kőfalba és a templom kövezetébe rakott sírkövek bizonyítják. Közülük az egyik a XIX. század elejéről való, mert a temetőt a templom felépülése után is használták.

Az 512 kg-os (99 cm) Szlezák László öntötte Bp-en, felirata: „Áldjad én lelkem az Urat! Isten dicsőségére öntette az erdőbényei református gyülekezet az Úrnak 1949. évében. No.5101.”A 215 kg-os (76 cm) acélharangot Diósgyőrben készítették 1920-ban, felirata: „Az 1914-18 világháborúban a hazának adott harang helyett öntette Azbey Gyula és neje Holtsuk Helén.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1