„Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére” (9). Az Istent nélkülöző emberi rend, legyen az bármennyire átgondolt, megtervezett, sőt célratörő, a mennyei optika szerint zűrzavar csupán. 

– 1. A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény: A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

Férjem egyszer tanúja volt annak, hogy két munkásember egy építkezésen hevesen összeszólalkozott. Egyikük afrikai volt, a másik török. 

Isten nem hagy el a nyomorúság idején sem

Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. (Ruth 2,19-21)

Fáj most az élet... Fáj szívünk.
Vágyódunk, várunk, reszketünk.
Imára kulcsoljuk kezünk -
Uram irgalmazz. Légy velünk.

Pogány gerincünk meghajolt,
Uram, szüntesd e szörnyű tort. -
Vérpatak mosa vétkienk',
Uram irgalmazz. Légy velünk.