Bányai Gyülekezetért Alapítvány hírek

9. Családi nap 2020.02.23.

File Tamás — Fri, 21 Feb 2020 13:09:43 -0000

8. Családi Nap 2020.01.26.

File Tamás — Sat, 25 Jan 2020 12:17:26 -0000

A Bányai Gyülekezetért Alapítvány szervezésében, a Sajószentpéter-Bányai Református Egyházközség (Sajószentpéter, Móricz Zsigmond utca 1.) templomtermében és a parókia közösségi termeiben családi nap rendezvényt tart 2020. január 26-án (vasárnap) 10 órai kezdettel.

7. Családi Nap 2019.12.01.

File Tamás — Sat, 07 Dec 2019 15:39:27 -0000

Családi nap, vallási értékeket közvetítő közösségi rendezvény.

TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2019-00309

2019.12.01.

Program: Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés. Előadást követően a gyülekezeti teremben közösségi beszélgetés.

Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe:

ADVENTI FÉNYKERESÉS

(Róm. 15,4-13)

Régi népszokásunk az adventi koszorú készítése. Ezt minden évben Advent első vasárnapján készítették az emberek. Kevesen tudják, hogy eredeti szerkezete kör és kereszt volt. A kör az megmaradt máig, de a kereszt a legtöbb helyen eltűnt. Az eredeti adventi koszorú úgy készült, hogy először egy keresztformát készítettek két fadarabból, majd ezt a keresztformát fonták körbe szalma, ill. szénaszálakkal, így alakult ki körformája, ami a világot jelképezte, azt a világot, amit az örökkévaló Isten teremtett, és ezért öltöztették fenyőágakkal örökzöldbe. A kereszt közepén csipkebogyó jelölte a mágikus pontot, ahol Isten belép a világunkba, és a kereszt négy végén, ahol ezek az örökzöld kört metszik egy-egy gyertya állt, a fény jeleként, és advent minden vasárnapján eggyel mindig több gyertya gyullad lángra.

Ma a kereszt a legtöbb adventi koszorún láthatatlan. És sok helyen el is feledték valódi jelentését. Ma már csak a világból tudunk visszatekinteni arra a láthatatlan pontra, amit a koszorú négy gyertyája - ha összekötjük az egymással a szemköztieket - kijelöl. Sokat elmond nekünk a mai adventi koszorúk képe: a világ (a kör alak) megvan, de a kereszt láthatatlanná vált. Isten beleszületését a világba már nem tudjuk hová tenni. Sőt adventben, a várakozás idején nem is a középpontból, a kereszt metszéspontjából indulunk el, készülünk fel erre az isteni jelenésre: karácsonyra, hanem éppen megfordítva: többnyire Isten nélkül indulnak el az emberek, és így várják Jézus megjelenését.

Advent a csend, a csendesség ideje, régen a böjt ideje is volt, a megtisztulásé, a fény befogadására való felkészülésé. Bensőséges volt, egyszerű volt és nem hivalkodó, nem külső fényekben pompázó, hanem belső, igazi fényben tündöklő. Ha most végigmegyünk a város főterén és főutcáján sötétedés után, szinte nagyobb fényben úszik minden, mint nappal, a természetes fényben... Ez a kinti díszfényáradat lenyűgöző, és szépnek is tűnik... De vajon milyen a benti fényesség? A belső csend fénye? A megbocsátás fénye? Felkészültünk-e rá? Várjuk-e azt a békét, ami valóban csendet hoz?

Azt szoktuk mondani, hogy advent a csend és a várakozás ideje. De nem a tompa és nem az elfásult várakozásé. Nem a külső fényekbe menekülésé. Hanem a fénykeresésé. Ha valaki maradt már váratlanul sötétben, vaksötétben, akkor tudja, hogy milyen az, amikor hirtelen a fény után kezd keresni, szinte ledöntöget maga körül mindent, csakhogy eljusson a fiókig, vagy a szekrényig, ahol a gyufa és a gyertya áll. Ösztönösen keresi a fényt. Az adventnek ilyen várakozásnak kell lennie: nem passzív és nem tompa várakozásnak, hanem fénykereső várakozásnak, fénykereső csöndnek.

Mert a sötétség még növekszik. December 21-ig a sötétség még növekszik. A külső fények pedig csak eltompítanak. És ez a fényáradat, a díszkivilágítás, a kirakatok fénye, a csomagolópapír csillogása, vagyis a külső hamis fényáradat nem ébreszt fel a tompultságból, hanem inkább elringat egy nagyon bárgyú hangulatba. Mert legtöbbször az Adventről és a Karácsonyról egy hangulat jut eszünkbe. Persze, az is van, hangulata is van. De az advent a benne rejlő Jézus nélkül csak tompa várakozás, tompa hangulat. És tompa várakozásból nem ébredhet a fény, nem születhet világra a megváltó.

A várakozásban is lehet nagy erő. Ha az ember bele nem alszik, vagy szíve el nem nehezül. Legyünk tehát éberek és szüntelenül könyörögjünk! Ez advent csendes, de határozott és erőteljes felszólítása.

Az irgalom befogadására éberség kell. És az éberségért harcolnunk kell. Leginkább önmagunkkal. Hogy ne aludjunk el, ne fáradjunk bele a várakozásba. Hogy ne elégedjünk meg az örökzöld körrel. Hanem lássuk bele a középpontot is. Hogy honnan nyeri örökzöldjét az a koszorú. Mert ha nincs a középpontban a forrás, akkor a koszorú elszárad. És az örökzöldje megfakul. Nagyon nagy a felelősségünk. Nagyon nagy a világ nyomása is. Mert mára tömegével gyártja a világ a mű-zöld ádventi koszorúknak nevezett köröket is. A világ futja az ő köreit, középpont nélkül, egyre sebesebben, és egyre több mindent sodor el ettől a középponttól centrifugális ereje. Az éberségért hatalmas erőket kell mozgósítanunk. A várakozásban, a jó várakozásban viszont hatalmas erők rejlenek. A türelem és a vigasztalás, a vigasz-találás erői. És ez az adventi várakozás az irgalom eljöveteléért való könyörgés és imádság. Mert az irgalom az, amit Isten az ember iránt Jézus Krisztusban tanúsított. Az, hogy ebbe a földi élet feszültségébe elküldte a Fiát. Hogy könyörületet érez az ember iránt, aki csak külső fényekbe menekül, aki a Karácsonyt már csak hangulatnak látja és tudja. De Isten részt akar venni az ember sorsában. Részt akar venni ebben a külsőségben. Bensőségessé akarja ezt tenni. És ezzel a legtöbbet adja nekünk - részvételét az ünnepünkben. Sorsközösséget vállal velünk.

Ennek a sorsközösségnek születése napjára készülünk az adventben. Várjuk ezt a születésnapot, nagyon várjuk, mert kiált belőlünk a kereszt középpontjának hiánya. És aki készül szerettének születésnapjára, az nem passzívan várja ezt a napot. Hanem előkészül rá. Sok mindent elő kell készítenünk még nekünk is. Elsősorban magunkat.

Ha az adventet egyetlen hosszú napnak fogjuk fel, amelyiknek az estéje Szenteste, akkor sok a tennivaló még: ki kell takarítanunk. Kívül és belül mindent, ami eltávolít az ünneptől. És az a csoda, hogy az ünnep napjára az ember mindennel elkészül. Végül ünneplőbe kell öltöztetni magunkat. Testünket és lelkünket, hogy a fény, ami este megszületik ne érjen váratlanul, ne riadjunk meg tőle...

És a nap fénypontja, az adventi várakozás fényessége csak most következik. Mert bár azt hisszük, hogy mi készülünk elő, és mi készülünk valakinek a születésnapjára, de ezen a fény-ponton kiderül, hogy a legnagyobb ajándékot mégis mi kapjuk majd. És ez az irgalmasság maga. A lelkemet, amennyire tudom, előkészítem, készülők a lelkemben rejtező hit születésnapjára. De kiderül, hogy ezt az hitet - ajándékba kapom. Megszületik bennem. Szó szerint ez lehet hitem születése napja. Megszülethet bennem a Megváltó. És ez maga a karácsonyi ajándék - a karácsony ajándéka.

(Major Zsolt lelkész előadás vázlata alapján összeállította Dr. Péter András presbiter)

Az előadást követően A gyülekezeti teremben szeretetvendégségen, közösségi beszélgetésen vehettünk részt. A rendezvényen 63 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük. (a leírást és a fotókat készítette Dr. Péter András presbiter)

6. családi nap 2019.10.27.

File Tamás — Wed, 06 Nov 2019 17:38:42 -0000

Családi nap, vallási értékeket közvetítő közösségi rendezvény.

TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2019-00309

2019.10.27.

Program: Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés. Előadást követően az udvari filagória alatt közösségi beszélgetés.

Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe:

A CSAI.ÁD PÉNZE, A PÉNZ SZERELME

(Bírák könyve 17,1-6)

Betekintést nyerünk egy istenfélő család bensőséges ügyeibe: de nem a szép részét láttuk, hanem a csúnyábbikat: a fiú meglopta a saját anyját. Az anya (és egyúttal nagymama) egy óriási összeget rejtett el. Nem kicsi összeg volt. Tudjuk, hogy nem lehet soha a bibliai értékeket a mostani magyar pénzben kifejezni, mert egész más volt a vásárló értékük. De valami mégis érzékelteti mekkora összegről van szó. A történet végén látjuk, hogy Miká házi papnak megfogad egy kóborló lévitát és ad neki egy évre 1 öltő ruhát, élelmet és 10 ezüstöt. Vagyis a fiú ellopta azt az összeget, amely 110 évi papi fizetés! Miká elvett egy akkora összeget, amelyből 110 évig lehetett volna egy házi lelkipásztort tartani. Tehát nem kicsi összeg volt!

A családi kasszáról halhattunk elbeszélést, mert erről beszélni kell. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy az igehirdetés témája nem lehet a pénz. Nagyon is fontos témája és egyre fontosabb. A Szentírás világosan mondja, hogy az utolsó időben pénzszeretők lesznek az emberek. Nem olvashatunk a Bibliában egyetlen egy dologról sem, hogy minden rossznak a pénz a gyökere. Semmi más bűnről nem olvassuk azt, hogy mindennek a gyökere, de a pénzről, a pénz iránti szeretetről igen. A pénz maga nem bűnös, hanem a pénz szeretete.

Egyszer egy kedves szomorú hívő asszony elmondta, hogy a férje, aki erdészeti munkán van, erdőmérnök, és a köbmétereket úgy mérik, ahogy akarják, és így rengeteg pénze van. "Ezt a csomót kifizeted, azt meg nekem fizeted". Így működik! Erről van nyugta, arról meg nincs. Mindig tele volt a férje zsebe pénzzel. De a családnak csak nagyon keveset adott, és amikor a feleség szóvá tette, hogy miféle pénz van a zsebében azt mondta: az a pénz az erdőgazdaságé. Férje sajnos majdnem mindig ittasan került haza. Az asszony gondolt egyet - ez nem most volt, úgy 20 éve - 3 ezer forintot kivett a férje zsebéből - ha az erdőgazdaságé ez a pénz, akkor majd a férje keresni fogja, hogy hova lett a gazdaság 3 ezer forintja. De nem kereste. Ez az ember rengeteg pénzt szerzett tisztességtelen úton, amit hamar el is költött, nem adta oda a családjának. A feleség soha nem tudta, hogy mennyi a férje keresete.

Ha a a pénzkérdés a keresztyén családban nincs megoldva, akkor állandó földrengés van. Ott állandó vita van és veszekedés. Ott nincs nyugalom! Az tanácsolható minden istenfélő leendő menyasszonynak és vőlegénynek, feleségnek és férjnek, hogy addig ne kösse meg a házasságot azzal a drága másikkal, bármennyire is szereti, míg nem tisztázzák, kinek a kezében lesz a pénz. Mert sok mindent kell tisztázni, de ezt is. A pénz hatalmas erő. Roppant jól használható eszköz. Állítható és tapasztalható, hogy a pénz nagyon hasznos szolga, de ha uralomra jut, a legkegyetlenebb zsarnok lesz belőle.

Egyetlen diktátor sem ölt meg annyi embert a földön, mint a pénz szerelme, mint a pénz diktatúrája. Sztálin 40 millió embert ölt meg, Hitler is nem keveset. De együtt nem öltek meg annyi embert, mint a pénz szerelmével az Ördög, mert ő embergyilkos volt kezdettől fogva.

Nagyon sok házasság ment tönkre amiatt, hogy a pénz kérdését Isten színe előtt nem rendezték el. Ne érezzünk csalódást, hogy a házi kasszáról beszélünk, mert mindenki számára van az igének üzenete. Nem lehet olyan receptet adni, amely minden egyes házasságban és családban érvényes.

Minden pénz és minden anyagi jó, anyagi javaink minden része az egészséges hívő családokban az Úr Jézus uralma alatt áll. Ahol nem így van, ott az ördög az albérlő. Ha pedig ott lakik, akkor dolgozik. Ha ott lakik, beleszól. Ha ott lakik, kezeli a pénzt, ha nem az Úr Jézus kezeli, ő lesz majd a gazdája. Ahol mind a két fél az Úr Jézust szereti, tehát élő hitű emberekről beszélek, ott nem úgy van, hogy csak a tized, az elkülönített rész az Úré, hanem minden!

Nagyon gazdag Atyánk van, és gondoskodik arról, hogy gyermekeinek meg legyen mindene. Ha van valaki, aki félti magát és a pénzét rábízni az Úr Jézusra, nagyon szerencsétlen ember. Ne vallja azt, hogy érett hívő, mert még nem ismerte meg igazán az Urat. "Mert, aki az Ô tulajodon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne adna vele együtt mindent nekünk." Minden más csak ráadás.

Ebben az áldott és izgalmas hittapasztalatban mindenki részesülhet, aki valóban élete urának tekinti az Úr Jézust, az tudja, hogy Vele együtt minden megadatik. Az Úr Jézus megváltottai az Úr Jézust szeretik és nem a pénzt. Ha minket a pénz szeretetéről ismernek meg, akkor nem az Úr táborában vagyunk. Minket arról kell megismerni, hogy az Úr Jézust szeretjük. "Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont". (Prédikátor könyve 5:9)

Amikor magdalai Mária megkente az Úr Jézust olajjal, Júdás felhördült: "el lehetett volna adni 300 dénárért!" Ezzel azt üzente: micsoda pazarlás! Félre lehetett volna tenni azt a pénzt másra, szerinte jobb dolgokra. És áthangolta a tanítványokat is, ők is így szóltak magukban: tényleg, ez már sok! Veszélyes az ilyen kétszínű beszéd! Az Úr Jézus át is látott rajta, és megvédte magát is, meg az asszonyt is: azt mondta válaszul: "a temetésemre cselekedte." Mária nem tudta miért kellett a „tékozlást" végbevinni, de végbevitte. Ez a 300 dénár, amennyire most tudjuk kb. egy évi napszám. Tehát nem kis összeget adott. Júdás felhördült, mert nem az ő perselyébe került, amiből kivehette a magáét. De a tanítványokat is megzavarta.

Milyen borzasztó az, amikor valaki azon ütközik meg, hogy a másik mennyire szereti az Urat. Ott baj van. Sok baj volt még a tanítványoknál is. Aki érti érti s aki nem, az értse meg, hogy amikor felindítja Isten a szíveteket anyagi dolgokkal jót cselekedni, akkor tegyétek meg, mert nem embereknek adtok, hanem az Istennek!

Amikor anyagi áldozatot hozunk az Úr Jézusnak, ezt soha ne fogcsikorgatva tegyük.

„Eszembe jutott egy kedves kárpátaljai asszony. Egyszer ott prédikáltam ahol ő élt, oda jött és azt mondta nekem: Messziről tetszett jönni itt van 1000 Ft. Köszönöm! Folytattam a szolgálatot. Másik nap megint jön, itt van 1000 Ft. Mondom neki, hát ne haragudjon, egyszer elfogadtam. Nem! Tiszteletes úr, én ezerszer fösvényebb voltam mint Zákeus. Amikor jött az egyházfenntartói járulékszedő, én bezártam az ajtót és inkább lementem a pincébe, hogy ne kelljen fizetni. Én tartozom a jó Istennek, ezért ne tessék megbántani. Én olyan zsugori voltam, nekem sokat kell még adni! Így rendben van - mondtam. De milyen jó, hogy ide eljutott. Már akkor nem ment le a pincébe, amikor adni lehetett. Fontos tehát: ne adjunk fogcsikorgatva!

Menjünk vissza a történethez. Még egy pár szót Miká családjáról. A nagymama hosszabb ideig nem ellenőrizte, és egyszer csak nincs ott az 1100 ezüst. Elkezdte átkozni a tolvajt. (Ha én elveszítünk valamit, átkozódnunk kell? Akár öröm ér, akár baj, az Úr elé menjünk imádságban, nem átkozódunk.)

Mika anyja miért átkozódott? Mert átok volt a szíve mélyén. Egyetlen forrásból sem jön édes meg keserű. Mika anyja imádkozott is! A történetből látjuk, hogy mennyire vallásos volt. És tudott átkozódni...

Megindul a keresés. Először csak idegesen járkál a nagymama, nem szól semmit, jön jobbra, balra, nincs és nincs. Akkor Miká megkérdi: mi van anyukám? Csak nincs valami baj? Hagyjál békén! De a végén meg kell mondani, hogy én nem tudom fiam, ott volt nekem annyi és annyi pénzem. Átkozott tolvaj verje meg az Isten, elvitte. Anya, biztosan nem oda tetted. Gyerekek gyertek keressük, voltak unokák. Mika is keresi. Ô tudja hol van, de ő is keresi. Ezek mind imádkozó emberek, mind. Keresi Miká. De mikor fokozódik az átok, az anya egyre jobban átkozódik, mit tegyen Isten a tolvajjal. Miká most két lehetőség előtt áll, megtartja a pénzt, de akkor rászáll az átok. Olyan szörnyű átkokat mondott az édesanyja, hogy 1100 ezüstért se merte vállalni. Akkor következik egy bűnvallás. Meglopta az édesanyját, de most már nem bírja tovább, vállalni kell a szégyent az anyja előtt, a fiai előtt és ki kell ezt a mondatot mondani: Az az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Ezt az embert nem az istenfélelem vitte a bűnvallásba, hanem az anyja átkozódása. Az anya nem tudta, hogy a saját fiát átkozta meg. Nagyon vigyázzunk, hogy mi jön ki az ajkunkon. És nem jön ki más, csak ami a szívünkben van. Áldottember áldást mond. Átkozott ember átkot mond. Egy forrásból sem jöhet édes és keserű.

Miká házában volt sok minden, sokfajta vallásos cselekedet, beszéd, áldás meg átok. Volt pénz is, még házi szentélyre is tellett, miközben az Isten népe közé tartoztak, de valójában semmi közük nem volt a mindenható, élő Istenhez. A mi Urunk, Jézus Krisztusunk azért jött, hogy mi az Ő kereszthalála által megváltozhassunk. Lehet más életet élni. Lehet kívülről jónak látszó ember helyett élő és másokat is az igazságra vezető emberekké válni.

Major Zsolt lelkész imádsággal zárta az előadást. „Magasztalunk áldott Istenünk! Köszönjük, hogy elküldted az Úr Jézust! Ô benne lett minden ígéreted ígéretté és ámenné, és Őbenne áldattak meg a föld minden nemzetségei. Köszönjük, hogy levetted rólunk az átkot és odavetetted az egyetlen Ártatlanra és Áldottra. Úr Jézus bocsásd meg nyelvünk minden vétkét és szívünk minden gonoszságát és kérünk szabadíts meg a pénz szerelmétől. Téged akarunk jobban szeretni és becsületesebben. Add meg azt az örömöt, amit a neked való szolgálat jelent. Szabadíts meg a pénz szerelmétől. Kérünk, hogy úgy áldj meg, hogy magunkkal vihessük az áldást, mint a te áldott gyermekeid. Ámen."

(Major Zsolt lelkész előadás vázlata alapján összeállította Dr. Péter András presbiter)

Az előadás után Jelényi Lászlóné nőszövetségi titkár köszöntésére került sor, aki a Magyarországi Nőszövetség Intézőbizottságától „Zsindelyné Tüdős Klára Díj" kitüntetésben részesült Budapesten.

Az előadást követően udvaron, a filagória alatt megterített asztaloknál, szeretetvendégségen közösségi beszélgetésen vehettünk részt. A rendezvényen 67 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük. (a leírást és a fotókat készítette Dr. Péter András presbiter)

5. Családi nap. 2019.08.25.

File Tamás — Fri, 30 Aug 2019 19:30:43 -0000

Program:

Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés. Előadást követően az udvari filagória alatt közösségi beszélgetés. Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe:

KIK VAGY MIK AZ ANGYALOK?

Az angyal szó valójában a görög “aggelos”-ból származik, ami hírnököt jelent. Általában lelkek egész sorára vonatkozik, akiket Isten teremtett, beleértve a jó és rossz, valamint a különleges angyalokat, mint a Kerúbok, Szeráfok és az arkangyal. Az Újszövetség 165-ször, az Ószövetség pedig 108-szor említi az angyalokat. Tehát bőséges információ áll rendelkezésünkre a Bibliában, amire alapozhatjuk az angyali teremtményekkel kapcsolatos tudásunkat.

1. HOGYAN KELETKEZTEK

AZ ANGYALOK? A Biblia említi az angyalok teremtését, tehát egyértelmű, hogy nem léteztek öröktől fogva. (Neh 9,6 • Zsolt 148,2.5 • 1Tim 6,16). A Kol 1,16-17 jelzi, hogy minden angyal egyszerre teremtetett: Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. A teremtetésük ideje soha sincs pontosan megadva, de a legvalószínűbb, hogy a menny 1Móz 1,1-ben leírt teremtésével kapcsolatban zajlott le. Lehet, hogy Isten közvetlen a menny teremtése után, de még a föld teremtése előtt teremtette őket - ugyanis Jób 38,4-7 szerint "ujjongtak mind az istenfiak", mikor Isten a földnek alapot vetett.

2. HÁNY ANGYAL VAN ÖSSZESEN?

A Szentírás nem említ határozott adatot, de megtudhatjuk, hogy az angyalok nagyon sokan vannak (Dán 7,10 (Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte) • Mt 26,53 (tizenkét sereg angyal) • Zsid 12,22 (angyalok ezrei). Úgy tűnik, hogy az összes angyal egyszerre teremtetett. Nem keletkeznek újabb angyalok. Az angyalok nincsenek kitéve halálnak vagy bármiféle pusztulásnak, ezért nem is csökken a számuk.

3. VAN AZ ANGYALOKNAK TESTÜK?

Az angyalok alapvetően “szolgáló lelkek” (Zsid 1,14), és nincs fizikai testük, mint az embereknek. Jézus a Lk 24,37-39-ben kijelenti: "a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van". A Biblia ennek ellenére azt is világossá teszi, hogy az angyalok egyszerre csak egy helyen lehetnek. Létezésük mindig helyhez kötött. Az angyalok - ha az alkalom úgy kívánja - képesek emberi alakot ölteni. Másképp hogyan lehet, hogy "egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg"? (Zsid 13,2) Más esetben viszont vakító fehérben és ragyogó dicsőségben jelennek meg (Mt 28,2-4: „Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó”).

4. HOGY NÉZNEK KI AZ ANGYALOK?

Mivel az angyalok inkább lelkek, mint fizikai lények, egyáltalán nem kell, hogy láthatóak legyenek (Kol 1,16). Elizeus egyszer azért imádkozott, hogy a szolgája meglássa a várost körülvevő angyalok seregeit, s a fiatalember ráeszmélt, hogy sok láthatatlan lény elkerülte a figyelmét (2Kir 6,17)! Amikor azonban láthatóvá válnak, az angyalok rendszerint emberi alakot öltenek. Az 1Móz 18-ban Ábrahám három angyali vendéget fogadott, akik először csak egyszerű utazóknak tűntek. A következő fejezetben két angyal ment Sodomába, ahol egyszerű látogatóknak nézték őket. Egy vitatható igehely - a Zak 5,9 - kivételével az angyalok mindig férfiként jelennek meg. (Mk 16,5). Néha egy angyal különleges képességekkel rendelkező emberként jelenik meg. Dániel egy olyan angyalt látott, aminek karja és lába csillogó fémhez hasonlított, arca pedig villámhoz (Dán 10,5-6). Az angyal, aki elgördítette a követ Krisztus sírja elől, ragyogó fényt sugárzott (Mt 28,3 • Lk 24,4). A Bibliában az angyalok sohasem jelennek meg aranyos, pufók csecsemőként! Minden esetben felnőttek. Amikor a Bibliában az emberek angyalokat láttak, az első reakciójuk rendszerint az volt, hogy félve és tisztelettel arcra borultak, nem pedig megcirógattak egy imádni való csecsemőt. Néhány rész a Bibliában szárnyakkal írja le az angyalokat (Ézs 6,2;6). Más versek repülő angyalokról beszélnek, s feltételezhetjük, hogy ehhez szárnyra is szükség volt (Dán 9,21). Ennek ellenére azt gondolom, hogy az angyalok szárnyak nélkül is képesek a helyváltoztatásra. A legtöbb angyalokról szóló rész nem beszél szárnyakról, s az olyan részekben, mint az 1Mózes 18-19 (három vendég Ábrahámnál), biztos, hogy nem látszottak szárnyak.

5. HALÁLUK UTÁN AZ EMBEREK ANGYALOK LESZNEK?

Nem, az angyalok nem megdicsőült emberi teremtmények. A Máté 22,30 elmondja, hogy nem házasodnak, s nem is szaporodnak, mint az emberek, a Zsidók 12,22-23 pedig azt mondja, hogy mikor a mennyei Jeruzsálembe érünk, “angyalok ezreivel” és "a tökéletességre jutott igazak lelkeivel" fogunk találkozni - két külön csoporttal.

6. MILYENEK AZ ANGYALOK AZ EMBEREKHEZ KÉPEST?

• Erősebbek, mint az emberek, de nem teljhatalmúak (Zsolt 103,20 • 2Pt 2,11). • Az embereknél nagyobb tudásúak, de nem mindentudók (2Sám 14,20 • Mt 24,36). • Az embereknél nemesebbek, de nem mindenütt jelenlevők (Dán 9,21-23; 10,10-14).

7. MINDEN ANGYAL JÓ?

Feltételezhetően eredetileg minden angyal jónak teremtetett, akik a mennyben voltak. Az Ősbukás következtében azonban angyalok serege lett gonosszá. Júd 6: „Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére.” A Biblia néhány angyalt "választottnak" (1Tim 5,21) vagy “szentnek” (Mt 25,31 • Mk 8,38), nevez. Eredetileg minden angyal szent volt, Isten jelenlétét élvezve (Mt 18,10) és a mennyben élve (Mk 13,32). Más angyalok - a Sátán vezetése alatt - szemben állnak Istennel (Mt 25,41 • Ef 6,12 • 2Pt 2,4 • Júd 6). Valójában egy olyan nagy, láthatatlan háború dühöng, ami minden emberi képzeletet felülmúl. Azonban ez nem két egyenlő és örök erő közötti harc. Isten, aki mindent teremtett, még mindig hatalmon van, és miután felhasználta a bűnös angyalokat, hogy elérje célját, ők végső vereséget fognak szenvedni.

8. MI AZ ANGYALOK FELADATA?

Azt nem tudjuk, vajon minden angyal ugyanazt a feladatot végzi-e, vagy néhányan specializálódtak bizonyos területekre. A Biblia beszél az angyalok különböző fajtáiról, mint a Kerúbok (Ezékiel 1) és Szeráfok (Ézsaiás 6). Két angyalról név szerint is tudunk: Mihályról (vagy Mikál) (Dán 10,13 • Júd 9) és Gábrielről (Dán 9,21 • Lk 1,19;26). A Szentírásban leggyakrabban előforduló névtelen angyalok azonban különböző feladatokat látnak el - mind Istent szolgálva. • Imádat és dícséret - ez a mennyben végzett legfőbb foglalatosság (Ézs 6,1-3 • Jel 4-5). • Kinyilatkoztatás - hírvivőként szolgálnak, hogy átadják Isten üzenetét az embereknek. Ők segítettek közvetíteni Mózesnek a törvényt (ApCsel 7,52-53: „angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt”) és az üzenetek nagy részét is ők vitték Dániel és a Jelenések könyvében. • Vezetés - az angyalok adtak utasításokat Józsefnek Jézus születéséről (Mt1-2), az asszonyoknak a sírnál, Fülöpnek (ApCsel 8,26) és Kornéliusznak (ApCsel 10,1-8). • Ellátás - Isten angyalokat használt arra, hogy élelmet adjon Hágárnak (1Móz 21,17-20), Illésnek (1Királyok 19,6) és Krisztusnak, megkísértése után (Mt 4,11). • Védelem - Isten embereinek távoltartása a fizikai veszélytől, ahogy példa erre Dániel és az oroszlánok esete, vagy három barátja a tüzes kemencében (Dán 3 és 6). Védőangyalok: Mt.18.10 - gyermekek angyalai Csel.12.15 - Péter angyala Jel.2-3: gyülekezeteknek van angyala! • Megszabadítás - Isten embereinek kiszabadítása a veszélyből. Angyalok szabadították ki az apostolokat a börtönből az ApCsel 5-ben, és ezt megismételték Péterrel az ApCsel 12-ben. • Megerősítés és bátorítás - angyalok erősítették meg Jézust megkísértése után (Mt 4,11), bátorították az apostolokat a prédikálásra, miután kiszabadították őket a börtönből (ApCsel 5,19-20), és megmondták Pálnak, hogy mindenki túléli a bekövetkező hajótörést (ApCsel 27,23-25). • Imák megválaszolása - Isten gyakran angyalokat használ fel, hogy az ő gyermekeinek imáira válaszoljon (Dán 9,20-24; 10,10-12 • ApCsel 12,1-17).. • Gondoskodás a hívőkről a halál pillanatában - Lázár és a gazdag ember történetében azt olvassuk, hogy angyalok vitték Lázár lelkét “Ábrahám kebelére”, amikor meghalt (Lk 16,22).

9. A szellemvilágban szigorú hierarchia van

(Major Zsolt lelkész előadás vázlata) Az előadást követően az udvaron, a diófák alatt (filagória és környéke átalakítás alatt) megterített asztaloknál, szeretetvendégségen közösségi beszélgetésen vehettünk részt. A rendezvényen 56 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük. (a leírást és a fotókat készíttet Dr. Péter András presbiter)

4. Családi nap. 2019.06.30

File Tamás — Mon, 12 Aug 2019 07:37:35 -0000

Ki hallott már közöttünk varázsköpenyről? És milyen tulajdonsága volt annak? Volt egyszer egy próféta, akinek nagyon különleges köpenye volt. Úgy hívták, hogy Illés. Nem volt ez varázsköpeny, de amit Isten megparancsolt neki, azt meg tudta vele csinálni. Pl. a Jordán folyó partjához érkezve, Illés levette köpenyét, és a folyó vizét azzal megütve, természetfeletti módon a víz kettévált és száraz lábbal kelt át a folyón. Ezzel a köpennyel választotta ki magának az utódját is, Elizeust, akit elég furcsán szólított meg. Elizeus ott dolgozott a szántóföldön, mikor Illés mögé lépett és rádobta a palástját! És nem elvarázsolta, nem eltüntette, mint a bűvészek csinálják, hanem így adta tudtára, hogy Isten őt választotta prófétájának. Isten azóta is így szólítja meg az embereket, csak Ő nem a palástját dobja ránk, hanem a Szentlelkét adja nekünk, azzal terít be minket. Az imént felolvasott történetből két ember alakja emelkedik ki előttünk: Naámáné és Elizeusé. E két emberen keresztül láthatjuk, hogyan jut el egy ember a hitetlenségtől Istenig; milyen csapásnak kell történnie ahhoz, hogy valaki elinduljon Isten felé; és milyen emberi segítségre van szükség ahhoz, hogy ezt az utat megtaláljuk, és végig is tudjunk menni rajta. Milyen ember volt Elizeus? Jómódú, de egyszerű családból származott. Akkor is épp a szántóföldön dolgozott, amikor Illés próféta odalépett hozzá, rádobta a palástját, és Elizeus nem félreugrott, hogy ne találja el, hanem értette és érezte, hogy ő mostantól kezdve kiválasztott, Illés utóda és Isten prófétája. Elizeus egyszerűségével, szegénységével és hányattatásával szemben ott áll Naámán, az arám király hadseregparancsnoka, a fővezér, a gazdag és nagyra becsült ember, akit magas rangja ellenére sokan tiszteltek és szerettek, nem csak az arám király, hanem a saját szolgái is. Mindene megvolt ennek az embernek: tisztelet, család, anyagi jólét, sikerek, megbecsülés. Egy valami hiányzott csak: az egészség. A mondás szerint „mindened meglehet, de ha egészséged nincs, semmid sincs”. Naámán leprás volt, ami gyógyíthatatlan, sőt kezelhetetlen betegség volt. Ha valaki elkapta ezt a betegséget, függetlenül attól, hogy milyen rangban volt, el kellett hagynia a családját és a városon kívül egy elkerített részen kellett leélnie hátralévő életét a többi leprással. Egyszer portyázó csapatok mentek Izraelbe, akik elraboltak egy kislányt és elvitték rabszolgának arám földre. A kislány Naámán feleségéhez került szolgálatba. Ez a kislány különleges volt, hiszen nem panaszkodott sorsa miatt, nem akart rosszat Naámán családjának, hanem megmutatta a gyógyulás útját. Ő volt az első láncszem, akin keresztül Naámán eljutott Istenhez. A kislány elmondja Naámán feleségének, hogy Samáriában van egy próféta, aki meg tudja gyógyítani a férjét. Naámán felesége a második láncszem, akinek hinnie kellett, hogy a gyógyíthatatlanra is van gyógyír. Megfigyelhetjük, mennyien akarják Naámán gyógyulását. Akarja a kislány, aki beszél Elizeusról; akarja a feleség, aki elmondja neki; akarja a király, aki a levelet megírja; és akarják a szolgák, akik elkísérik őt. Ők is mind láncszemei ennek a történetnek, akikre szükség volt, hogy megtörténjen a csoda. Naámán is meg akart, ezért elindult a rengeteg ajándékkal, aranyat, ezüstöt, ruhákat visz magával, mindent megadna azért, hogy visszakapja egészségét, hogy újra teljes életet élhessen. Az első fontos lépés az volt, mikor hitt a kislány szavának, most megteszi a második fontos lépést a gyógyulás felé: elindul. Még maga sem tudja hová megy, de meg akar meggyógyulni. Elindul, mint a szerecsen komornyik, a tékozló fiú – ez már fél győzelem! Milyen nehéz is az első lépést megtenni! Milyen nehéz beismerni a hibáinkat, a bűneinket, milyen nehéz alábbadni a büszkeségünkből és azt mondani, hogy: bocsánat. Milyen nehéz elindulni a göröngyös úton, az evangélium útján, ahol nem tudjuk mi vár ránk, az emberek hogyan fogadnak majd. De egy valamit biztosan tudhatunk: ennek az útnak a végén ott van a gyógyulás, a bocsánat és az örök élet! Amikor Jórám, Izrael királya megkapja az arám király levelét, megszaggatja a ruháját, és azt mondja, hogy ő nem Isten, aki öl és életre kelt, és aki tud gyógyítani. Azt gondolja, hogy csak ürügyet keres az arám király, hogy ismét megtámadja. Tudnunk kell testvérek, hogy Izrael akkor Arám hűbérese volt, ezért az arám király szinte megparancsolja Izrael királyának Naámán meggyógyítását (közben ne felejtsük el, hogy mindez egy kislány szava miatt). Arám királya és Naámán nyilván arra gondolt, hogy Elizeus is egy udvari próféta, akinek teljesítenie kell a királyi parancsot. Izrael királya azonban nagyon megrémült és megszaggatta a ruháját, ami a gyásznak és a megdöbbenésnek a jele volt. Tipikus példája ő annak az embernek, akinek nincs békesség a lelkében, aki nem bízik eléggé a gondviselésben, és ezért bármilyen közeledést támadásnak vél. – Hogyan is gyógyíthatnám meg Naámánt, hiszen leprás?! Ez csak egyet jelenthet: ürügyet keres, hogy megtámadjon! És megfeledkezik arról, hogy Izraelnek igenis van prófétája, mégpedig Elizeus. Vajon mi hol keressük a gyógyulást? Vajon mi kihez fordulunk először segítségért? Ó, hányszor csinálunk mi is ilyen felesleges utakat… Elizeus mikor meghallotta a történteket, magához hívatta Naámánt, hogy megmutassa, igenis van próféta Izraelben, aki Isten nevében meg tudja őt gyógyítani. Naámán a nagy kísérettel, az ajándékokkal elment Elizeushoz, megállt a háza előtt és várta, hogy kijöjjön a próféta, üdvözülje őt és belekezdjen a hatalmas szertartásba, a varázslásba, aminek a végén ő meggyógyul. Ehelyett Elizeus kiküldte hozzá a szolgáját, és azt üzente neki, hogy fürödjön meg hétszer a Jordánban és akkor meggyógyul. Azt mondhatnánk, ennél egyszerűbb módja a gyógyulásnak nincs is, főleg egy gyógyíthatatlan betegségnél. De mi történik? Naámán megharagudott! És miért? Nem azért jött ide, hogy meggyógyuljon? Nem azért hozott annyi ajándékot, mert kész mindent megadni az egészségéért? Naámán haragjának az az oka, hogy ő másképpen gondolta el a gyógyulást! „Fürödj meg hétszer a Jordánban és megtisztul a tested.” A Jordán egy piszkos vizű folyó volt, ezért mondja Naámán, hogy inkább Damaszkusz folyóiban fürödne meg, mert azok legalább tiszta, friss és bővizű folyók. Milyen balga ez a Naámán: azt hitte, a víz fogja őt meggyógyítani. Még mindig emberi csodát várt és nem az Úr gyógyítását. Megharagudott, hátat fordított és otthagyta Elizeus követét. Nem volt Naámán rossz ember, csak hitetlen. A szolgáival is jól bánhatott, mert azok oda mertek menni és elmondták neki a véleményüket: „Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, mikor csak azt mondta, hogy fürödj meg és megtisztulsz” (13.v). A nagy és bölcs fővezér hallgat a szolgáira! Ők az utolsó láncszem, akik nélkül Naámán nem jutott volna hitre. Mit veszthet, ha megteszi, amit kérnek tőle? Eldönthetjük magunkban, mit veszíthetünk, ha megpróbálom követni az Istent. Ha engedelmeskedem neki! Ha elkezdek benne igazán hinni! Aki nem hisz Istenben, az nem kap örök életet. Nem kell az örök életért fizetni, mert azt Isten ingyen kegyelemből adja minden Őt félőnek. Egyszerű lenne a gazdagoknak, ha meg lehetne venni, de nem lehet. Azért, mert Jézus drága árat fizetett érte! A leprás Naámánnak meg kellett tanulni hinni és megalázkodni! Meg kellett tanulni elhinni azt, hogy ha hétszer megfürdik a Jordánban, akkor meggyógyul. Aki örökké akar élni, aki győztesen akar átkelni a halál árnyékának völgyén, annak meg kell tanulni Jézusban hinni. „Fürödj meg hétszer”! Először le s azután fel! Nem hatszor, nem is nyolcszor. Az Isten parancsának teljesen engedni kell. És akkor megtörténik a csoda. Meggyógyul a gyógyíthatatlan, a leprás, a vak látni kezd, a béna járni tud, a bűnök megbocsáttatnak. Egyik erdélyi zsoltár sorai ezek: „Mossál meg engem s leszek fehér, miként a hó”. Naámán visszament Elizeushoz és elmondta neki, hogy most már tudja, nincs más Isten, csak Izraelben. Örömében szerette volna megajándékozni Elizeust, aki természetesen nem fogadta azt el, hiszen a gyógyulást nem ő adta, hanem az Úr. Mennyire megváltozik az ember, ha megtér! Más lesz hirtelen az értékrendje. Egyszeriben alázatos és hálás ember lesz, csak az Úrnak akar ezután szolgálni. Nem eggyel több istene lett Naámánnak, hanem az Úr lett az Istene! Két zsák földet visz haza, hogy azon építsen oltárt Izrael Istenének. Másik kérése Naámánnak korunk emberiségének is kérdése: hogyan maradhatok hű az Úrhoz adott körülményeim között? Naámán világosan látja, hogy nem szakadhat el radikálisan attól a környezettől, amelyben él. Tisztségéből adódó kötelessége, hogy elkísérje az arám királyt Rimmón pogány isten templomába. Most mit tegyen? Elizeus megint nem mond nagy dolgokat, nem ír elő neki törvényt, nem terheli meg vallásos előírásokkal. A megtért embernek nem kell elhagynia a családját, a népét, a munkáját, hanem ott kell majd világítania. De a vallása, a hite az megváltozik! Így bocsátotta el Jézus is magától a bűnösöket és indította el őket az új élet útjára, mint Elizeus Naámánt: menj el békességgel! Hányszor megismétlődik ugyanez ma élő emberek életében is! Isten néha sötét utakon vezeti övéit, de azok végülis áldássá lesznek. Isten nagyon gyakran szétrombolja a földi boldogságot, hogy annak romjain valami új és magasabb rendű áldást építsen (lásd Jób történetét). Milyen gyakran lesz egy betegség vagy egyéb nyomorúság híd az élő Isten felé! Isten útjai mindig sötétségen keresztül vezetnek a világosságra, szoros helyekről a tágas szabadságba. Isten gondolatai mindig egészen mások, mint a mi emberi elképzeléseink. Engedd, hogy Isten Igéje korrigálja saját elgondolásaidat. Jó annak, akit Isten Igéje helyes belátásra bír és engedelmeskedik az igazságnak. De ehhez nekünk is le kell szállnunk a magas lóról, ha meg akarunk tisztulni és gyógyulni a bűn leprájától. Le kell szállnunk arról a magas lóról melyre állásunk, pénzünk vagy más egyéb következtében kerültünk. Kérdezhetjük, mi kell ahhoz, hogy egy ember boldog lehessen? A 21. századi ember válasza: sok pénz. Naámánnak megvolt, mégse volt boldog. Ha egészség nincs, semmi nincs. Azt kérdezik emberek, miért vannak rajtuk különböző csapások, betegségek. A válasz: talán így akar Isten közelebb vinni magához. Isten nem akarja az ember halálát, hanem a megtérését. Ezért ad mellénk társakat is, közösséget, ún. Láncszemeket, akik ebben segítenek. Néha Isten olyan dolgokat kér tőlünk, ami első hallásra furcsának tűnik. „Fürödj meg a Jordánban!” A lényeg: az engedelmesség! Minden gyermek dolga a szülő iránti engedelmesség. Minden hívő ember elsődleges feladata az Isten iránti engedelmesség! Csak ebből van gyógyulás, megtérés, bűnbocsánat, szabadítás. (Major Zsolt lelkész előadás vázlata alapján összeállította Dr. Péter András presbiter) Az előadást követően a kerti filagória alatt megterített asztaloknál, szeretetvendégségen közösségi beszélgetésen vehettünk részt. A rendezvényen 60 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük.

3. Családi nap. 2019.05.26.

File Tamás — Sun, 09 Jun 2019 20:33:37 -0000

Családi nap, vallási értékeket közvetítő közösségi rendezvény.

2019.05.26.

Program: Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés. Előadást követően az udvari filagória alatt közösségi beszélgetés.

Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe: Szeretet, béke és elfogadás a közösségben (Fil. 4,1-9; Zsoltárok 133)

Mi a legszebb dolog a világon? - tehetnénk fel ezt a kérdést akár egy kutatás részeként is, s meglátnánk, hogy az emberek hány és hány különböző, egymásnak ellentmondó dologra mondanák, hogy „szép". Ami az egyik embernek szép, a másiknak csúnya és fordítva, mert a szépség szubjektív fogalom. Ahány ember, annyiféle szépséget talál magának. Immanuel Kant, német filozófus fogalmazta meg találóan, hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik". Ez az érdeknélküliség az ember lényéből, ízléséből adódik, s az esztétikára korlátozódik, tehát arra, ami az érzékszerveinknek kellemes.

Kíváncsiak lehetnénk, hogy amikor egy a templomba bemegyünk, keressük-e a szépséget? Mondhatnánk erre, hogy tehát reformátor elődeink pontosan azért csupaszították le templomainkat, távolították el belőle a képeket, hogy ne legyen, ami az érzékszerveken keresztül elvonja a figyelmet Isten igéjéről. De azt is mondhatnánk, hogy szép az istentisztelet, az énekek, stb. De azért nagy valószínűséggel elmondható, hogy ha válaszolni kell arra, hogy miért mentünk be ide, akkor nem a szépség keresése lenne a válasz. Azt múzeumokban, koncerteken és kiállításokon keresi az ember. Pedig Isten igéje ma arról szól, hogy a legnagyobb szépség itt, a templomban, a gyülekezet közösségében tapasztalható meg: „mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek." Még mielőtt valaki félreértené, és azt hinné, hogy esztétikai élményekkel kecsegtetnénk a gyülekezetet, azt kell mondani, hogy itt valami egész másról van szó.

A gyülekezetben - ha Isten igéje szerint és nem emberi érdekek mentén működik - megtalálható az a szépség, amit minden ember keres, amit minden ember egyformán szépnek, jónak és gyönyörűségesnek tart. Azt mondja a zsoltáros, hogy „mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!" Ez nem a „szeressük egymást, gyerekek" agyoncsépelt és soha meg nem valósuló rigmusa, hanem a testvéri egyetértésben való élet megtapasztalásáról szóló felkiáltó mondat. Ha valami nagyon szépet, gyönyörűt látunk, akkor feltör belőlünk az öröm kiáltása és még a szemünk is könnybe lábad. Mennyivel jobban szeret az ember örömében, mint bánatában könnyezni, s Isten azt mondja, hogy ilyen örömöt tud adni nekünk! Ez az öröm - az ige szerint - akkor adatik meg, ha testvérek egyetértésben (vagy szó szerint: közösségben, egy akarattal) élnek együtt. A gyülekezet, mint testvéri közösség adhatja meg ezt az örömöt, ha így éli életét. Olyan jó egy-egy örömteli gyülekezeti alkalomról beszámolni másoknak, amikor a hangunk elcsuklik, mert olyan örömet érezünk ennek a közösségnek a megélésében! Hogy miért csak a gyülekezet adhatja ezt meg? Azért, mert az ember képtelen arra, hogy tartósan egy akarattal legyen egy másik emberrel. Részkérdésekben és időlegesen talán igen, de állandóan nem. „Nincsen pohár koccanás nélkül" - szól a mondás, mert egy idő után jönnek a konfliktusok...Viszont az igazi testvéri közösség - amelyről a zsoltár ír - olyan egység, amelyben jó élni, amely kifelé is szép és hívogat ezáltal másokat is ebbe a közösségbe. Nincs nagyobb vonzerő egy közösség életében, mint az egyetértés. Isten ilyen ajándéknak gondolta a gyülekezetet a számunkra.

A zsoltár eme mondata egy célt fest elénk, amely felé törekednünk kell: az egységben való élet felé. Pál apostollal együtt nem mondhatjuk, hogy már elértük volna, de munkálkodni kell rajta, rajtunk. Mert mi vagyunk azok, akik akadályai vagyunk egy jó közösség létrejöttének. Isten arra tanít bennünket ma, hogy miképpen jöhet létre az a belülről oly jó és kívülről szép életközösség, amelyről a zsoltár szól.

Figyeljük csak, hogy Pál a filippi levél 4. részének 1. versében hogyan jellemzi a gyülekezetet: testvérek, szeretettek, olyanok, akik után vágyódni lehet, örömöm és koronám! Pál jutalomnak tekinti a filippieket. Válaszoljuk meg magunkban, hogy a mi gyülekezetünkre igaz-e mindez! Ha azt mondod, hogy nem, mert oly sok bántást, visszásságot, emberi ellentétet tapasztaltál már itt; ha most is neheztelsz valakire, vagy éppen tudod, hogy rád gondol valaki vegyes érzelmekkel, akkor olvassuk tovább ezt a részt! Kiderül, hogy a filippi gyülekezetben sem egyetértés és szeretet volt szünetmentes állapotban, hanem két asszonyról olvasunk, akik a gyülekezet alapító tagjai voltak, de mégsem értették meg egymást. Mert az ember ilyen volt akkor is és ma is, de ilyen lesz holnap is. Nem voltak tőlünk jobb keresztyének Pál gyülekezeteinek tagjai sem és utódaink sem lesznek azok. Éppen ezért Isten kegyelmére szorulunk, s az Ő kegyelmének kézzelfogható bizonyítéka az egyház léte. Annak az egyháznak, amelyet ilyen Evódiák és Szüntükhék alkotnak, vagy amelyet mi alkotunk!

Az egyház léte tehát Isten kegyelme által biztosított, létét nem fenyegeti veszély. De hogyan lehet akkor mégis szép és gyönyörű, ha nincs egyetértés? Hogyan szüntethető meg a gyülekezet közösségét elcsúfító emberi ellentétek sokasága? Pál azzal inti ezt a két asszonyt, hogy „legyen közöttük egyetértés az Úrban". Kedves Testvérek, lehet, hogy van köztünk ellentét sok kérdésben. Lehet, hogy sok mindent máshogy látunk, a világot, az egyházat, az országot, magunkat, vagy a másikat. De az Úrban nem lehet különbség! Gondoljatok a körhintára: a hinták egyenként vannak lánccal a középponthoz erősítve, egymással csak a középponton keresztül van kapcsolatuk, mégis egy irányba, egyforma sebességgel, szép rendezettséggel forognak. Ha csak egyet is nem a középponthoz, hanem a mellette levő hintához kötnénk, abból kaotikus mozgás lenne, kibillenne az egész az egyensúlyából. Ilyen a gyülekezet élete is: ha mindannyian a középpontra, Krisztusra figyelünk és Vele van szoros kapcsolatunk, és rajta keresztül a másik testvérrel, akkor egy irányba, rendezetten halad az egyház élete. De ha az egyik elveszíti ezt a kapcsolatot és a másikkal kezd el foglalkozni, abból jönnek a gondok, s érezhetővé válik, hogy nem úgy működik az egyház, ahogy kellene. Ha a másik hívő életére nézel, vagy a magad élete kerül előtérbe Krisztus helyett, akkor előbb utóbb lezuhanunk. Mind sérülünk, és a gyülekezet elveszíti a vonzalmát mások számára. Az ellentétek tehát csakis úgy szüntethetőek meg, ha visszairányítjuk tekintetünket Krisztusra és őreá figyelünk!

Ha te történetesen ilyen vagy, akin elhatalmasodott a sértettség, figyelj Krisztusra! Hogyan? Úgy, hogy Őt tartod mindenekfelett, s a másik emberrel való viszonyodban a saját személyes sértettségedet félreteszed. Mert Krisztus ügye kell, hogy mindenekfölött legyen! És ha nem te vagy ennek az ellentétnek a résztvevője, de tapasztalod ezt a gyülekezetben, akkor sem az igazságtétel a feladatod. A bíráskodás az ellenségeskedő atyafiak ügyében nem a te tiszted, mert sokszor a maga indokaival és nézőpontjából mindenkinek igaza lehet, s csak Isten tehet igazságot köztük. Van egy történet, mely szerint a rabbihoz odamegy valaki és így szól: „Szerintem lehet a Tórát olvasni dohányzás közben, hiszen a tóraolvasás megszenteli ezt a profán cselekedetet" A rabbi válasza: „Igazad van." Aztán egy másik is odamegy és így szól: „Rabbi, szerintem nem szabad a Tórát olvasni dohányzás közben, mert nem szabad összekeverni ezt a szent cselekményt ilyen profán dologgal." A rabbi válasza: „Igazad van." Erre azt mondja egy harmadik: „Az nem lehet, hogy mindkettejüknek igaza legyen!" A válasz: „Neked is igazad van." Ha tehát nem tudunk igazságot tenni, mi lehet a dolgunk? Pál azt mondja munkatársainak, hogy segítsék ezt a két ellenségeskedő asszonytestvérüket. Segítsék őket ismét Krisztusra figyelni. Újból hirdetni kell az evangéliumot arról a Krisztusról, aki érted halt meg. Teérted, akinek Vele szemben nincs igazad. Arra a Krisztusra figyelj ismét, aki nemhogy megtagadta volna a közösséget az emberrel, hanem önmagát adta értünk. Arra a Krisztusra, aki nem a saját igazát bizonygatta, hanem úgy imádkozott, hogy „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!". Gondolj erre, amikor valakire úgy gondolsz a gyülekezetben, hogy „amíg ő idejár, én nem jövök"! Ha Jézus így gondolkozott volna, nem lenne értelme itt ülnünk a templom padjai között...

Pál azt mondja, hogy „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" Csak a jót vedd figyelembe a másik emberben, ahogyan Krisztusért Isten is csak a jót látja benned! Az ember hajlamos csak a rosszat látni és felnagyítani a felebarátjában, szívesebben terjesztjük a rosszat a másikról, mint a jót. Nem így van? Mikor mondtál utoljára jót valakiről? A békességhez vezető út az lehet, ha csak a jót írjuk a másik számlájára - higgyük el, van mindenkiben ilyen!

Akár békével, akár nehezteléssel vagy egy közösségben: nézz a szomszédodra, s gondolj arra: az a másik is benne van az élet könyvében! Ez az a tény, amely összetartja a gyülekeztet, de az ebben való hitet csak a Szentlélek tudja megadni.

Akkor élhetjük meg a gyülekezetben a valódi gyönyörűséget és azt, hogy Isten ide küld áldást és ide ajándékoz életet mindenkor. Mert a békesség tétje nem kisebb az örök életnél. Kérjük így és munkáljuk így a békességet!

A vallási értékeket közvetítő előadás konklúziói nemcsak a vallási közösségekre megfontolandók, hanem az élet minden területén közösséget alkotó emberek felé is igaz: „mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!"

(Major Zsolt lelkész előadás vázlata alapján összeállította Dr. Péter András presbiter)

Az előadást követően a kerti filagória alatt megterített asztaloknál, szeretetvendégségen közösségi beszélgetésen vehettünk részt. A rendezvényen 63 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük.

2. Családi nap 2019.04.28.

File Tamás — Thu, 09 May 2019 18:44:56 -0000

Második Családi nap

Vallási értékeket közvetítő közösségi rendezvény.

Program: Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés. Előadást követően az udvari filagória alatt közösségi beszélgetés. Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe: MÁSOK MEGSEGÍTÉSE „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25) Az előadáson több történet is elhangzott. A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt. Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szer-számait és odaszaladt a láphoz. Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát. Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól. Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára. Egy elegáns nemesember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be. Szeretném megfizetni neked – mondta, hogy megmentetted a fiam életét. Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem – válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában. Ez a te fiad? – kérdezte a nemesember. Igen – válaszolta büszkén a farmer. Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk. IGY IS LETT! Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary’s kórház orvosi karán Londonban, majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kiváló Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója. Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdő-gyulladást kapott. És ekkor mi mentette meg az életét? A penicillin! Hogy hívták a nemesembert? Lord Randolph Churchill. És a fiát? Sir Winston Churchill (aki brit miniszterelnök volt) Elhangzott egy Bibliai példa is: Dávid, Izráel királya igazságos király volt (csakúgy, mint Mátyás). Nem volt rá sok panasz. Sőt, olyan dolgot is megtett, amit más nem tett volna meg. Maga mellé vette legjobb barátja, Jonatán fiát a királyi udvarba. Az asztalához ültette, mindig vele evett, pedig a fiú beteg volt, mindkét lábára béna. (2Sám 9) Mindezt azért tette, mert a fiú apja, Jonatán megmentette egyszer Dávid életét, és apja helyett barátja mellé állt kettejük konfliktusában. Hát ilyen király volt Dávid. Törődött a barátja fiával, akkor is, amikor a barát-ja már meghalt. Egy másik történet: Egyik évben megrendezték a hegymászó világbajnokságot. Országonként a legkiválóbbak, legtapasztaltabbak jöttek el, hogy összemérhessék tudásukat a világ legjavával. Természetesen a legprofibb felszerelésekkel érkeztek, volt, aki olyan kiegészítővel jött, melyet az űrtechnológiában használatos alapanyagból gyártottak. Azonban egy kis ország versenyzője kivétel volt. Ugyanis ahonnan jött, olyan szegénységben élt, hogy mindig mezítláb mászott, és annyira megszokta, hogy a versenyen levette a cipőjét. A legtöbb versenyző sanda szemmel nézett rá, és gúnyolódtak rajta, de ő mit sem törődött vele. Egy hatalmas sziklafalat kellett megmászni, melynek rajtszóra kellett nekirugaszkodni, természetesen biztonsági köteleket használva. Ahogy nekikezdtek a mászásnak, a mezítlábas hegymászó egyre nagyobb előnyre tett szert, mígnem végül ő ért fel elsőként a csúcsra. Ahogy felért szokatlan dolgot kezdett csinálni. Fentről segíteni kezdett a többi versenyzőnek, hogy minél többen felmászhassanak, ugyanis olyan nehéz volt a falat megmászni, hogy sokan félúton inkább visszaereszkedtek. A mezítlábas férfi így indokolta az esetet: „Mi értelme a csúcsra jutni, ha ott egyedül vagyok. Hiába kezdek el ünnepelni, mert mit ér az, ha nincs, akivel megosszam. Inkább segítettem minél több embernek és bíztattam őket, hogy másszanak fel, mert fantasztikus érzés volt feljutni oda, és lenézni a mélybe, ami csodálattal tölt egy hegymászót. Inkább segítek másoknak, mintsem magányosan ücsörögjek és egyedül örömködje.” Ránk nézve példamutató magatartás, amit ez az egyszerű mezítlábas hegymászó tett. Életünk nagy része versengés, és arra törekszünk, hogy mi egyedül kerüljünk fel a csúcsra. Sokszor annyi emberen áttaposunk, a mélybe lökjük, csak azért, hogy mi érvényesülhessünk. De az örömmámor után jön a józanodás. Rájövünk, hogy egyedül, magányosan vagyunk „odafent”. Csalódottak és frusztráltak leszünk, és az emberek elfordulnak tőlünk, vagy éppen irigykednek. Amikor Jézust megismeri valaki, az a vágy ébred a szívében, hogy másokkal is tudassa, milyen becses barátot talált Jézusban. Egy ilyen megmentő és megszentelő igazság nem maradhat elrejtve a szívben! Ha Isten jóságát láttuk és éreztük, másoknak is beszélnünk kell erről... Az a törekvés, hogy Isten áldásáról másoknak is beszéljünk, áldást hoz önmagunkra is. Kövessük a mezítlábas hegymászó példáját: ha felértünk a csúcsra, segítsünk másoknak is feljutni oda. Ha valamiben sikert értünk el, osszuk meg másokkal is, hogyan is érhetik azt el. Tanácsoljuk, segítsük őket: akkor lesz igazi gyümölcse a sikerünknek, ha mások is részesülnek belőle. „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Példabeszédek 11:25. Ennek ellenére nehezen tanulja meg a mai ember, hogy odafigyeljen a másikra. Csak magára koncentráló világunk nem egyszer bizonyította már az elmúlt időszakokban, hogy ez az amúgy természetes módon, belülről fakadó habitus eredménytelen. Mondhatnánk úgy is, hogy világunknak, környezetünknek paradigmaváltásra kellene elszánnia magát. Ez az új minta tulajdonképpen egy régi minta, amire mi, Krisztushoz tartozók, azt mondjuk, örök. Amikor ugyanis a másik ember megközelítését, felsegítését tűzzük zászlónkra, és ez az örök minta áll előttünk, máris legyőzhető az a bizonyos akadály. Nincsenek falak, nehézségek, távolságok. Sem bennünk, sem előttünk. „ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,29) A mi világunk testi-lelki szükségek hatalmas mezején teret kellene kapnia az önkéntességnek és a szolgálatnak. Adakozni nem érdemes úgy, hogy nem szívesen tesszük! „Mintha a fogát húznák…” – szokták mondani az emberek. Adakozni úgy érdemes, hogy amit adok, azért már nem fáj a szívem, mert tudom, hogy az én gondviselő jó Atyám sokkal többet fog adni nékem! Nem azért adunk, mert kapni akarunk, hanem azért adunk, mert kaptunk! Ha csak azért adunk, mert kapni akarunk, ez számítás! Ez testi gondolkodás! Azért adjunk, mert kaptunk! Ismerjük el, hogy az Úr elhalmozott javaival, gondot viselt rólunk, Ő szeretett és már odaadta Önmagát értünk! Ez a szeretet indíthat minket is adakozásra! Isten viszont hűséges, és ad annak, aki adni tud! Bármennyit is adunk, Isten mindig felülfizeti azt! Ha adok, nem azért adok, mert van, hanem azért van, mert adok! Ha Isten kér tőlem valamit, azért kéri, mert adni akar! Ha az én Istenem ad nekem valamit, az arra indít, hogy én is adjak Őnéki! És ennek az áldott körforgásnak sosincs vége! Próbáljátok ki! Tegyétek örömmel, jó szívvel, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten!” (Major Zsolt lelkész előadás vázlata alapján összeállította Dr. Péter András presbiter) Az előadást követően a kerti filagória alatt megterített asztaloknál, szeretetvendégségen közösségi beszélgetésen vehettünk részt. A rendezvényen 52 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük.

1. Családi nap 2019.03.31.

File Tamás — Thu, 09 May 2019 18:44:25 -0000

Első Családi nap

Program: Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés. Előadást követően az udvari filagória alatt megterített asztal várta az érdeklődőket szeretetvendégségre, közösségi beszélgetésre. Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe: „Hogyan legyek jó szülő és jó gyermek isten gyülekezetében” A Szentírás egyik legismertebb történetét hallhattuk, és abból próbáltuk megérteni, hogy mit is kell nekünk tennünk azért, hogy jó szülők és jó gyermekek legyünk nemcsak a családunkban, hanem a gyülekezetben, Isten színe előtt is. A „Tékozló fiú” (Lukács 15,11-24) történetébe kaptunk betekintést. A tékozló fiú az apja halála előtt kikérte örökségét, elköltözik távoli vidékre, ott elszórja a vagyonát, mert kicsapongó életet folytat. Nem sáfárkodni kezd a vagyonnal, nem fekteti be valamiképpen, nem építeni kezd belőle valamit a saját elgondolása szerint, hanem egyértelműen tékozol, azaz szórja a pénzt meggondolatlanul. A lehető legnagyobb mélységbe kerül ez a fiatalember. Olyan mélységbe, amit fokozni már nem lehet, ami után már csak a halál következik. A történet egyértelműen beszél arról, mint ahogy az egész Szentírás, hogy a lehető legmélyebb pont után is van felemelkedés! A tékozló fiúnak egyszerre eszébe jut, hogy milyen volt otthon. Megfogalmazódik benne a gondolat, hogy vissza kellene menni, hátha megkönyörül rajta az ő atyja. Kérdés mindig az, amin eldől az életünk, hogy vajon az ilyen gondolat ötlet marad-e, vágy, hogy milyen jó lenne, vagy jó lett volna, vagy pedig a gondolat életre kel, tett lesz. Sokan vannak, akik egy-egy szorult helyzetben azt mondják, hogy milyen jó lenne, ha Isten segítene; milyen jó lenne a hitemben megújulni, vagy egyáltalán, megismerni Istent, ha Ő tényleg van. Ez a történet mindannyiunkat kérdez, hogy vajon mit és mennyit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy Isten az Ő csodálatos szeretetével meggyógyíthasson bennünket? Istenem, te látod, hogy talán jártányi erőm sincs. Olyan mélyen érzem magam, hogy úgy látom, mélyebbre már nem lehet kerülni lelkileg, fizikailag, de segítségül hívlak téged és hozzád kiáltok. Legalább azt a pici mozdulatot megteszem-e, amennyi tőlem telik, ahogyan ez a fiú felkelt, és elindult hazafelé. A fiú hazament, atyja megbocsájtott neki. A gondolat sokaknak eszébe jut ma is sokféle nyomorúság között. Megtörtént-e már ez a hazamenetel a mi életünkben is? Vagy nem lenne időszerű talán sokadszor felkerekedni, és azt mondani, hogy már nemcsak vágyakozom arra, hogy milyen jó lenne másképp, hanem kimondom, hogy azt az egy lépést, amit meg tudok tenni, megteszem. A most taglalt példázat csodálatos biztatás mindannyiunk számára. Az Úr Isten jobbat gondolt felőlünk, mint amit mi valaha is ki tudnánk gondolni magunkról. A rendezvényen 61 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük.

Histori Domus könyvbemutató

File Tamás — Fri, 16 Sep 2016 16:55:50 -0000

„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember."

Olvashatjuk Babits Mihály sorait.

Éppen ezért egykori szolgálati helyén, Sajószentpéteren mutattuk be a dr. Horváth Barnabás (1936-2009) református lelkész, volt borsod-gömöri esperes életművét bemutató könyvsorozat 7. kötetét a Sajószentpéter-Bányai Református Egyházközség és a Bányai Gyülekezetért Alapítvány szervezésében, a Rendezvények Házában május 25-én.

Gyülekezeti Kirándulás

File Tamás — Sun, 10 Jul 2016 08:35:41 -0000

„A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. "
Tanít minket szent Ágoston.

Évről évre visszatérő alkalom gyülekezetünk életében a gyülekezeti kirándulás, közös utazás.
Május 21.-e szombat reggelén útra kelt gyülekezetünk apraja nagyja, hogy egész nap együtt lehessünk, közös élményekkel gyarapodjunk, közösségünket ezzel is kovácsoljuk.

Utazásunk első állomásán a felvidéki Rimaszombatban református testvér gyülekezetünk vendégszeretetét élveztük.
A templom látogatásakor részletes betekintést nyertünk a város református hitéletének, gyülekezetének viharos múltjába, a nyomtalanul el nem tűnő évszázadokba, majd a város főterén tettünk látogatást szembesülve a jelen korral, megmaradt értékeinkkel.
A két és fél éve teljesen felújított templomért tartott ünnepi istentiszteleten elhangzott gondolatok szerint a török hódoltság idején éppúgy, mint most a templom és az iskola a magyarság megmaradásáért folytatott harc legfontosabb színtere a Kárpát-medencében.

Ökomenikus kerékpártúra

File Tamás — Mon, 04 Jul 2016 09:34:19 -0000

Nemzeti emléknapunkon június 4.-én közös kerékpár túrára indultunk római és görög katolikus testvéreinkkel Sajókápolna, Sajólászlófalva, Radostyán, Parasznya és Varbó érintésével.

Gyönyörű természeti környezetünkben, a Bükk elnyúló vonulata tövében, távol a fő út zajától, búzatáblák, erdei tisztások ölelésében, a ránk mosolygó pipacsokkal együtt kerekeztünk, hogy lelkipásztoraink segítségével 3 helyszínen, 3 rövid áhítatot, megemlékezést tartsunk nemzeti összetartozásunkról.
Nagy örömünkre szolgált, hogy közel harmincan a 7 évestől a 70 évesig együtt lehettünk, együtt emlékezhettünk.

Made in Hungária című musical előadás

File Tamás — Sun, 03 Jul 2016 12:00:14 -0000

Szerelem, barátság, zene, tánc, álmok, fiatalság, bolondság, belőtt hajak, pöttyös szoknyák, szabadság vágy

Alapítványunk szervezésében a Diósgyőri Gimnázium diákszínpada
Fenyő Miklós Made in Hungária című musicalét adta elő a Sajószentpéteri művelődési ház színpadán teltház előtt.
Több mint 350 hallhattuk a darabot kisebb létszámú felnőtt, főleg gyermekekből álló közönséggel április 19.-én délután 2 órától.
Éppen ezért a megnyitó gondolatai is a szülőkhöz és gyermekeinkhez szóltak.

Alapítványunk 2016 évi tervei

File Tamás — Sun, 03 Jul 2016 11:58:22 -0000

2016 február 17.-én ismét összeült kuratóriumunk, ahol a 2016 évi alapítványi munkatervünk és költségvetésünk megbeszélése, elfogadása volt a fő napirendi pontunk.

Kuratóriumunk az alábbiak szerint egybehangzólag fogadta el munkatervünket és a hozzá tartozó költségvetést:

Isten levele

File Tamás — Mon, 13 Jun 2016 15:57:53 -0000

Kedves és Szeretett Gyermekem!

Lehet hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad.
Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel.
Minden utadat jól ismerem.
Még a hajszálaidat is mind számon tartom .
Mert képmásomra teremtettelek téged.
Anélkül hogy tudnád, bennem élsz, mozogsz, létezel.
Az én nemzetségem vagy.

Soha nem adom fel

File Tamás — Mon, 13 Jun 2016 15:27:24 -0000

Dr. Lénárt Attila: Böjti Könyörgés

File Tamás — Wed, 03 Jun 2015 08:41:56 -0000

Uram, vezess a pusztaságba.
Bűnök súlya terheli lelkem.
Szeretnék végre megtisztulni.
Könyörgök, segíts ebben engem!

Uram, kergess a pusztaságba,
A sivatag lélek-csendjébe,
a szenvedésbe is követlek
40 napra vagy 40 évre.

Uram, próbálj meg szomjúsággal.
Epedjek sóváran utánad,
imádkozom, könyörgök hozzád,
hogy erősítsd bennem a vágyat!

Add nekem a szenvedés csendjét,
hogy megismerhessem szent titkod!
Miért szeretsz úgy bűneimmel,
hogy életem véreddel írod?

Add nekem kérlek a békédet.
A puszta megszólaló csendjét,
a várakozás, a szeretet,
szent vígasztalóm örök lelkét!

Uram, űzz ki a pusztaságba,
hogy újjászülessen a lelkem.
Tisztíts meg, add nekem irgalmad,
és találj rám
mennyei csendben!

Amikor Isten áll a pult mögött

File Tamás — Wed, 22 Apr 2015 18:51:01 -0000

Anthony de Mello

Egy asszony betért egy boltba, és legnagyobb meglepetésére,
Istent találta a pult mögött.

Mit árulsz itt? - kérdezte.

Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a fülének, az asszony elhatározta,
hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.

A kutyatenyésztő

File Tamás — Tue, 14 Apr 2015 09:03:24 -0000

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki,
mivel 9 kölyökkutyája született.
Az érdeklődők csak úgy özönlöttek,
mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú.

- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem,
mert már nagyon régóta szeretnék kutyát.
Meg szabad néznem őket?
- Természetesen.
Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket,
- válaszolta a tenyésztő.

Halleluja

File Tamás — Fri, 10 Apr 2015 16:10:07 -0000

Gyülekezetünk kórusa 2015. húsvéti Istentiszteletünkön énekli a
Halleluja-Agnus Dei dalt