Immáron negyedik éve, hogy megszervezésre kerül a jótékonysági bál településünkön. Jó cél, jó hangulat és jó emberek társasága volt az újra, ami összehozott minket Istenünk kegyelméből. Előadóink a Péderi Csemadok hagyományőrző csoportja, valamint a Miskolci Szinva néptánccsoportok voltak. tovább
Isten kegyelméből a több éves hagyományhoz híven, ez éven is összejöhettek községünk lakói ökumenikus alkalmakra januárban. Az alkalmak estéről estére más templomokban voltak. Első este a bódvaszilasi testvér gyülekezetben, második este a református templomban, harmadik este a római katolikus templomban és az utolsó alkalom a görög katolikus templomban záródott, amit egy közös szeretetvendégség követett.
tovább
Junius 19-én délelőtt közel 250-en gyülekeztek Bódvaszilason
helybéliek, környező településekről, továbbá erdélyi, szlovákiai,
kárpátaljai magyarok, hogy résztvegyenek a Trianoni békediktátum 90-ik
évfordulóján megrendezett megemlékezésen, egyben a Trianoni Emlékmű
átadásán, leleplezésén. A református templomban ünnepi istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, melyen résztvettek a római és görög katolikus egyházak lelkipásztorai is. Az istentiszteleten Bódis Ferenc Végvári (Erdély)
testvérgyülekezet lelkipásztora hirdetett igét. Meleg Attila református lelkipásztor, a békediktátum gyalázatos eseményeiről beszélt, hogy országunk területének kétharmadát, lakosságának egyharmadát csatolták el úgy, hogy csak a hatalomvágy és férevezetés számított, a békét diktálóknak. Ezek után az emlékmű leleplezése és megálldása következett.
Az emlékművet Bíró Ildikó a Polgári Magyarországért Alapítvány
kuratórium tagja és Dobos János (az emlékmű készítője)helyi lakos leplezte le, majd az egyházak képviselői azt megszentelték és megálldották.
Bíró Ildikó, Molnár Oszkár (országgyülési képviselő) Baksy
Mária (esperes asszony) Tóth Sándor polgármester, Szaniszló János
(edelényi kistérség elnöke) Tóth Tibor (Rákóczi Szövetség elnökségi
tagja) mondtak ünnepi beszédeket.
A bódvaszilasi körzeti ált. iskola mazsorett csoportja vezette be az
emlékműsort, a bódvaszilasi református vegyeskar, Melegné Feldmár Margit szavalata, Péderi (Felvidéki) Csemadok Alapszervezet nagysikerü műsora
következett, majd ismét megszólalt Tóth György tárogató művész hangszere, Szkibo Kinga, Dobos János versét adta elő mely erre a napra íródott.
Végül koszoruzás, majd közös ebéd következett, amelyre mindenkit
szeretettel vártak.
Bár, Juhász Gyula, Trianon cíművesében azt mondja:"nem kell beszélni róla, de mindig emlékezzünk rá" mégis eljött az idő úgy érezzük mindannyian, hogy nem csak emlékezni kell rá hanem beszélni is kell róla. Hisszük, hogy Isten kezében újra egy lesz nemzetünk határok nélkül.
Tamás István alpolgármester
Köszönetet mondunk a Polgári Magyarországért Alapítványnak, az emléktábláért, valamint Dr. Ódor Ferencznek a B-A-Z megyei közgyűlés elnökének, Molnár Oszkár országgyülési képviselő úrnak és Dobos János úrnak, akik önzetlen segítsége nélkül, nem valósulhatott volna meg ez a multat idéző és jövő felé mútató emlékmű. Továbbá megköszönöm annak a közel 100 szilasi embernek és a környező települések vezetőinek, hogy önzetlenül támogadták az egyházközségünk által kezdeményezett emlékmű álítását. Istené legyen érte a dicsőség!
Meleg Attila ref.lp.
tovább
A Bódvaszilasi Református Egyházközség
szeretettel és tisztelettel meghívja Önt és
kedves családját
A Trianoni békediktátum 90-ik évfordulóján
2010. június 19-én
(szombaton)
megrendezendő ünnepségre
Tervezett program
11, 00 Ünnepi istentisztelet, igét hirdet:
Nt. Bódis Ferenc a Végvári (Erdély) testvérgyülekezet lelkipásztora
11,45 Ünnepi megemlékező műsor a Trianoni emlékműnél.
Az ünnepséget megnyitja: Meleg Attila
református lelkipásztor
Emlékmű leleplezés
Ünnepi beszédet mondanak:
Bíró Ildikó, a
Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi tagja
Dr Ódor Ferenc a B-A-Z megyei közgyűlés elnöke
Molnár Oszkár országgyűlési képviselő
Baksy Mária esperes asszony
Tóth Sándor polgármester
Szaniszló János az Edelényi kistérség elnöke
Tóth Tibor, Rákóczi Szövetség elnökségi tagja
A műsorban közreműködnek:
Bódvaszilasi Református Vegyes kar
Bódvaszilasi Általános Iskola mazsorett csoportja
Melegné Feldmár Margit
Péderi Csemadok Alapszervezet (Felvidék)
Tóth György, tárogató művész
Végül koszorúzás,
majd közös ebéd, amelyre mindenkit szeretettel várunk
tovább
2010 május 16-án elérkeztem életem egyik nagy napjához, egy olyan naphoz, amelyen érdemes elgondolkodni. Elgondolkodni azon, hogy milyen utakon lehet járni, és én melyiken szeretnék menni.
2010. május 16- konfirmációm vasárnapja. Egy „felfedező út" végére értem. Igaz sokat kellett tanulni, tisztelendő bácsi követeléseinek eleget tenni ám nem mindig sikerült. De a két év alatt sok mindent megtanultam, bővültek bibliai ismereteim. Szívembe egyre jobban beköltözött, az Úr Jézus. Azt is megtanultam Pál aostoltól, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Köszönöm Tisztelendő bácsinak és feleségének így utólag azt a szigort,amivel megkövetelte,hogy megtanuljam azokat az ismereteket,amelyekre szükség volt ahhoz, hogy gyülekezetünk felnőtt tagjává lehettem. Köszönöm szüleimnek hogy emlékezetessé tették nekem ezt a napot.
Izgatottan várom az Úr Jézussal szívemben a vasárnapi első úrvacsoravételt.
Páll Vanessza
tovább
2010. május 16-án különleges alkalomra hívott a református templomba a harang. Konfirmációs istentisztelet volt. Két konfirmandus, Páll Vanessza és Mészáros Attila konfirmációs fogadalomtételére került sor. A gyerekek számot adtak a Biblia és a Református egyházunk ismeretéről. Alapos felkészülésről tettek bizonyságot. Ez a kiemelt nap jelentős családi ünnep volt számunkra. Isten ajándéka, amely remélem elindított valamit a gyerekek szívében, egy olyan hitbéli folyamatot, amely átvonul életük egészén A tanulás, az imádság, a hálaadás,és a hitvallás a továbbiakban is fontos lesz számukra. Bár azt is érzem, hogy a Heidelbergi káté tételei és az apostoli hitvallás önmagában nem visz közelebb Istenhez, ha belül nem elég erős az elhatározás, a döntés az Úr mellett. A mai értékvesztett világunkban nagyon nehéz olyan értékeket közvetíteni gyermekeink felé, amely megtartja őket az istenszeretet, az istenfélés, az emberség útján. A mindennapok folyamán gyerekként és felnőttként egyaránt megtapasztalható, hogy az Urat követni nem könnyű dolog. De ha a konfirmáció ezeknél a gyerekeknél hitük szempontjából nem végállomás lesz, hanem csak egy állomás, betölti funkcióját.
Való igaz, hogy meghatározó élmény az első Úrvacsora vétel, olyan öröm, amellyel egyszerűen nem lehet betelni. De ettől még nem lehet valaki egyik pillanatról a másikra „hívőbb". Sok bűnbánat, sok szívből vett Úrvacsora szükséges ahhoz, hogy valaki igazán Krisztusra tudja bízni magát. Remélem, hogy ezeknél a fiataloknál a konfirmáció nem a vég, hanem a kezdet lesz: nem a tanulás, a káté órák végét jelenti, hanem a Jézus Krisztusra bízott, új élet kezdetét.
Köszönjük a Tiszteletes Úrnak és kedves feleségének az odaadó munkát, kitartást, türelmet, mellyel Isten felé terelgették gyermekeinket
A következő Füle Lajos verssel pedig a konfirmált gyermekeinknek szeretnék útravalót adni:
„Sok ismeretről adva számot,
értő szívekre itt találtok:
tietek is e lelki hajlék.
De mennyi lecke hátra van még.
A hitvallást majd meg kell élni,
tudásotokat számon kéri az
élet, és próbája sok van.
Elválik a hétköznapokban,
mire kész a szív meg az elme,
hogy szorul rá a kegyelemre.
De Ő közel! Kétség,ha kínoz,
Kiáltsatok: „Uram segíts most!"
Bódvaszilas, 2010. május 16. Páll Istvánné
tovább
(Egy fogyatékos kislány története)
A húgom, Baksa Eszter a legfiatalabb a testvéreim közül. Habár ő a legfiatalabb, mégis érdekes módon Isten az ő életében vitte véghez a legnagyobb csodát.
Amikor édesanyám áldott állapotban volt vele, elmentek ultrahangra, hogy megvizsgálják, de semmi rendellenességet nem találtak nála. Utólag kiderült, hogy mennyire figyelmetlen volt az orvos. Mindenki a családban egészséges gyermeket várt, hiszen az ultrahangnál mindent rendben találtak. Amikor azonban elvitték szülni édesanyámat, kiderült, hogy a gyermeke súlyos fogyatékossággal született, vagyis nyitott hátgerinccel. Ez azt jelenti, hogy a hátgerincének egy része hiányzott, aminek következtében deréktól lefelé már eleve béna volt. A másik nagyobb probléma az volt, hogy az ilyen gyerekeknél felgyülemlik az agyvíz, ami miatt megnagyobbodik és eldeformálódik a fejük. Amikor szembesültünk ezzel az egésszel, mindenki teljesen ledöbbent. Azonban kezdettől fogva Istenhez könyörögtünk, bízva a segítségében. Annyira megmozgatta ez az egész dolog a rokonságot, hogy eljöttek hozzánk és együtt kitartóan imádkoztunk Eszter életéért.
Az orvosok felvázolták a legrosszabbat nekünk és azt mondták, hogy egy hét múlva meg fog halni. Azt is felajánlották, hogy hagyjuk a korházban és majd kezdenek vele valamit. (Ami annyit jelent, hogy kísérletezni akartak rajta, mivel nálunk Ukrajnában ritka ez a betegség). Édesanyám azonban ezt soha nem engedte volna meg, így hazahoztuk. Lassan kezdtünk beletörődni abba, hogy Eszter meg fog halni, de Isten megmutatta, hogy mellettünk van, mert eltelt egy hónap és ő még mindig élt. Egy hónap múlva az egyik alapítvány értesített arról, hogy van elég pénz arra, hogy Magyarországon megműtsék, mivel nekünk a milliós nagyságrendű műtétre nem volt pénzünk. Ekkor nyomban elvittük őt Pestre, majd onnan Debrecenbe, ahol nyomban megoperálták. Hála Istennek sikerült a műtét, amely az egész család számára óriási örömet jelentett. Ekkor ültettek be neki egy csövet is, amelyen keresztül a felesleges agyvizet el tudták vezetni, de ezt a csövet most már meg kell hosszabbítani, mivel már betöltötte a kilencedik életévét.
Nagy hálával tartozunk Istennek, hogy egy épelméjű, kedves és szeretetre éhes testvért adott a családunkba. Igaz, hogy nem tud járni, de ő ennek ellenére mégis tud örülni. Már kicsi korától imádkozik velünk és mindig megdöbbenünk azon, hogy legtöbbször miértünk imádkozik és önmagáért szinte alig. Bárki, aki találkozik vele és szán rá legalább egy félórát, megdöbben azon, hogy betegsége ellenére milyen boldog és milyen hálás, hogy ha foglalkoznak vele. Mint már említettem eljött az ideje, hogy ismét megoperálják és azt a csövet, amit beültettek az agyába, meghosszabbítsák. Sajnos a szüleimnek nincs rá elég pénze, mivel fél millió forintba kerül a műtét. Tisztelettel kérem az olvasókat, hogy ha tudnak segíteni, akkor azt örömmel fogadjuk és várjuk. A segítségükért és áldozatkészségükért előre is köszönettel tartozom Eszter és a szüleim nevében is.
Baksa Zsolt: Eszter bátyja
Támogatási szándékaikat, kérem az elérhetőségeinken jellezzék. Meleg Attila
tovább2010. április 17-18-án a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának 12. E osztálya gyülekezeti kiszállásra utazott az észak-borsodi Bódvaszilasra. Meleg Attila lelkipásztor és a gyülekezet tagjai – mindenekelőtt osztályunk egyik tanulójának, Molnár Adriennek családja – meleg szeretettel és bőségesen terített asztallal vártak minket. Késő délután megcsodáltuk a gyönyörűen felújított református templomot, és nagy sétát tettünk a faluban. Este a lelkipásztor, a vallástanár és az osztályfőnök moderálásával az osztály különböző felekezetű tanulói mélyen szántó dogmatikai-teológiai beszélgetést, vitát folytattak késő éjszakába nyúlóan. Sokat megtudhattunk egymás egyházainak tanításáról, vallásgyakorlatáról, valamint gazdagodhattunk, épülhettünk egymás megvallott hite, meggyőződése által. A könnyedebb időtöltésre vágyók együtt zenéltek, énekeltek ez idő alatt.
A vasárnap délelőtti istentiszteleten a bódvaszilasi gyülekezeti tagokon túl a szomszédos falvak, Tornaszentjakab és Hídvégardó református közösségei is szép számmal képviseltették magukat.
Isten Igéjét Jn 20,19-29 alapján Nádasi Erika vallástanár hirdette. Ezt követően a diákok szívből-lélekből fakadó zenés-verses szolgálata, bizonyságtétele következett. Hitünk és megtapasztalásunk szerint Isten áldása volt együttlétünkön, érezhetően lélektől lélekig ért az üzenet, melynek akkor és ott – Isten kegyelméből – mi lehettünk a hirdetői.
A gyülekezet szeretetteljes vendéglátása után nehezünkre esett a készülődés haza, szívesen maradtunk volna tovább, de indulni kellett, mert új feladatok vártak Sárospatakon. Hazaúton már a következő napok diákigazgató-választásának programjairól, terveiről, tennivalóiról egyeztettünk, hiszen osztályunk érintett és érdekelt e vonatkozásban is.
Szatmári-Karmanoczki Emília
tovább
Szeretettel ajánlom a testvérek figyelmébe a következő időpontokat és alkalmakat:
Április 17-18 a Sárospataki Református Gimnázium diákjai látogatnak el hozzánk, Szatmári-Karmonocki Emilia osztályfőnök és Nádasi Erika tanárnő vezetésével.
Május 16-án, konfirmáció Bódvaszilason.
Június 5-én Trianoni megemlékezés és emlékműavatás, egyházi szervezésben.
Július 8-13 „Magyar szívektől- Magyar szívekig" címmel szervezünk kirándulást, immáron harmadik alkalommal. Idén Horvátországba látogatunk.
Július 26-31, ökumenikus angoltábor a Bódvaszilason jó kapcsolatban működő egyházak szervezésében.
Augusztus 2-7 Kárpátalján ifjúsági tábor. A leghűségesebbeknek. (Természetesen itt az Isten ügye iránt érzett hűséget kell érteni)
A vasárnapi és hétközi alkalmainkra is szeretettel várunk mindenkit.
tovább
Nagyon kellemes és tartalmas délelőttöt töltettek együtt szülők és gyerekek a virágvasárnap előtti szombaton. Tar Lászlóné és Bakné Kis-Lengyel Ágnes szervezésével, több mint 16 gyerek színes kifestőkkel, kézimunkákkal készültek az ünnep várására. Lehet másképpen is készülni az ünnepre, hangzott az áhítat után, Olga nénit idézve. Meg kell, láttassuk mind a gyermekekkel, mind a felnőttekkel, hogy nem az ünnepi babonák és hagyományok mögé kell rejtőzködni, hanem Krisztus igazi váltságáról az emberiségért hozott áldozatáról kell beszélni, bizonyságot tenni. Örömmel hangzott a gyermekek ajkáról a Hozsánnás ének, melyet virágvasárnap együtt még egyszer előadtak a gyerekek a templomban. SOLI DE GLORIA
tovább