(Egy fogyatékos kislány története)

A húgom, Baksa Eszter a legfiatalabb a testvéreim közül. Habár ő a legfiatalabb, mégis érdekes módon Isten az ő életében vitte véghez a legnagyobb csodát.

 Amikor édesanyám áldott állapotban volt vele, elmentek ultrahangra, hogy megvizsgálják, de semmi rendellenességet nem találtak nála. Utólag kiderült, hogy mennyire figyelmetlen volt az orvos. Mindenki a családban egészséges gyermeket várt, hiszen az ultrahangnál mindent rendben találtak. Amikor azonban elvitték szülni édesanyámat, kiderült, hogy a gyermeke súlyos fogyatékossággal született, vagyis nyitott hátgerinccel. Ez azt jelenti, hogy a hátgerincének egy része hiányzott, aminek következtében deréktól lefelé már eleve béna volt. A másik nagyobb probléma az volt, hogy az ilyen gyerekeknél felgyülemlik az agyvíz, ami miatt megnagyobbodik és eldeformálódik a fejük. Amikor szembesültünk ezzel az egésszel, mindenki teljesen ledöbbent. Azonban kezdettől fogva Istenhez könyörögtünk, bízva a segítségében. Annyira megmozgatta ez az egész dolog a rokonságot, hogy eljöttek hozzánk és együtt kitartóan imádkoztunk Eszter életéért.

Az orvosok felvázolták a legrosszabbat nekünk és azt mondták, hogy egy hét múlva meg fog halni. Azt is felajánlották, hogy hagyjuk a korházban és majd kezdenek vele valamit. (Ami annyit jelent, hogy kísérletezni akartak rajta, mivel nálunk Ukrajnában ritka ez a betegség). Édesanyám azonban ezt soha nem engedte volna meg, így hazahoztuk. Lassan kezdtünk beletörődni abba, hogy Eszter meg fog halni, de Isten megmutatta, hogy mellettünk van, mert eltelt egy hónap és ő még mindig élt. Egy hónap múlva az egyik alapítvány értesített arról, hogy van elég pénz arra, hogy Magyarországon megműtsék, mivel nekünk a milliós nagyságrendű műtétre nem volt pénzünk. Ekkor nyomban elvittük őt Pestre, majd onnan Debrecenbe, ahol nyomban megoperálták. Hála Istennek sikerült a műtét, amely az egész család számára óriási örömet jelentett. Ekkor ültettek be neki egy csövet is, amelyen keresztül a felesleges agyvizet el tudták vezetni, de ezt a csövet most már meg kell hosszabbítani, mivel már betöltötte a kilencedik életévét.

Nagy hálával tartozunk Istennek, hogy egy épelméjű, kedves és szeretetre éhes testvért adott a családunkba. Igaz, hogy nem tud járni, de ő ennek ellenére mégis tud örülni. Már kicsi korától imádkozik velünk és mindig megdöbbenünk azon, hogy legtöbbször miértünk imádkozik és önmagáért szinte alig. Bárki, aki találkozik vele és szán rá legalább egy félórát, megdöbben azon, hogy betegsége ellenére milyen boldog és milyen hálás, hogy ha foglalkoznak vele. Mint már említettem eljött az ideje, hogy ismét megoperálják és azt a csövet, amit beültettek az agyába, meghosszabbítsák. Sajnos a szüleimnek nincs rá elég pénze, mivel fél millió forintba kerül a műtét. Tisztelettel kérem az olvasókat, hogy ha tudnak segíteni, akkor azt örömmel fogadjuk és várjuk. A segítségükért és áldozatkészségükért előre is köszönettel tartozom Eszter és a szüleim nevében is.

Baksa Zsolt: Eszter bátyja

               Támogatási szándékaikat, kérem az elérhetőségeinken jellezzék. Meleg Attila