2010 május 16-án elérkeztem életem egyik nagy napjához, egy olyan naphoz, amelyen érdemes elgondolkodni. Elgondolkodni azon, hogy milyen utakon lehet járni, és én melyiken szeretnék menni.
2010. május 16- konfirmációm vasárnapja. Egy „felfedező út" végére értem. Igaz sokat kellett tanulni, tisztelendő bácsi követeléseinek eleget tenni ám nem mindig sikerült. De a két év alatt sok mindent megtanultam, bővültek bibliai ismereteim. Szívembe egyre jobban beköltözött, az Úr Jézus. Azt is megtanultam Pál aostoltól, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Köszönöm Tisztelendő bácsinak és feleségének így utólag azt a szigort,amivel megkövetelte,hogy megtanuljam azokat az ismereteket,amelyekre szükség volt ahhoz, hogy gyülekezetünk felnőtt tagjává lehettem. Köszönöm szüleimnek hogy emlékezetessé tették nekem ezt a napot.
Izgatottan várom az Úr Jézussal szívemben a vasárnapi első úrvacsoravételt.
Páll Vanessza