Cigánymisszió hírek

karácsony

Barnóczki Anita — Thu, 06 Jan 2011 21:25:15 -0000

Karácsony közeleg. Mindenhová. Az istállóba, jászolba érkezett a Király. Akár istállókba, jászolokhoz is megérkezik ezen az ünnepen is. Még a leszakadt plafonú Házunkba is. Mert a tűz jó, melegít, világosságot ad. És pusztítani is képes. De az, aki kézben tartja a világot, és a mi életünket is, gondoskodik rólunk. Emberek által is. A karácsony pedig, az Ünnep, bárhová megérkezhet, hiszen körülményektől függetlenül ugyanazt kívánja adni az Ajándékozó: Önmagát.

Hosszú, gazdag évünk volt. Januártól új lendület tanulásban, csoportokban. Nehézségek a programindítás körül, és örömök a kialakult dolgokban. Egyensúlykeresés: mindennek és mindenkinek időt találni, helyet találni, hogy bibliai szép rendben történhessen minden.

Gazdag évünk volt. Kirándulások, élmények közösen eltöltött szabadidő, alkotás, főzés, játék, nevetés. Táborok. Énekek. Vasárnapok. Áldások.

Hosszú, gazdag évünk volt. Csalódások, küzdelmek, hiábavalónak tűnő fáradozás, melyben előbb csak azt sikerült megélni, hogy ha az Úr nem építi a házat,, hiába fáradoznak az építők; majd rácsodálkozhattunk arra, hogy az Úr építi a házat, és a legrosszabbnak tűnő dolgokból is áldásokat oszt. Betörés, lopás. Ez is jutott. És a gyermekeink állást foglaltak, belsőből, egész belülről jött a hang: ez nem jó, ezt nem lehet így. Nem mi mondtuk. Ők tudták, mondták, érezték, élték. Az érték így még nagyobb lett, igazivá vált. Megértettünk valamit a tízparancsolatból.

Hosszú, gazdag évünk volt. Szegénységben, iskolai fűtés nélkül, hetekig iskola nélkül. Tanárainknak fizetés nélkül. Mégis voltunk, próbáltunk hiányokat pótolni meleggel, kenyérrel, egymásra figyeléssel. Egymásban áldott meg bennünket az Ajándékozó Isten.

Karácsony közeleg. Áldott ünnepet...

2010 december

Barnóczki Anita — Sun, 19 Dec 2010 09:52:04 -0000

MEGHÍVÓ! - „Oktatás és kapcsolatok" konferencia Sárospatakon !

A Tiszáninneni Református Egyházkerület vilmányi „Esélyt adunk" Tanodájának (TÁMOP-3.3.5/A-08/1-2009-0041) munkatársai, valamint az Egyházkerület Tanulmányi Bizottsága tisztelettel meghívja Önt rendkívüli lelkésztovábbképző alkalmára, mely gyermekekkel foglalkozó szakemberek előtt is nyitott alkalom.

Időpont: 2010. november 27. szombat 10.00-15.00

Helyszín: Sárospatak, Rákóczi út 1., a Teológia imaterme;

Részvételi szándékát kérjük, jelezze november 24-ig az alábbi elérhetőségek egyikén: abarnoczki@tirek.hu; Tiszáninneni Református Egyházkerület Püspöki Hivatala, 3525 Miskolc, Kossuth út 17.

Szívesen látjuk egy szerény ebédre mindazokat, akik időben jelezték részvételi szándékukat.

Szeretettel kérjük lelkipásztor testvéreinket, juttassák el meghívásunkat az általuk ismert érdeklődő pedagógusoknak - jelenlétüket megtisztelőnek tartanánk.

Az „Oktatás és kapcsolatok" című konferencia programja:

10.00-10.10 Igei bevezető - Török István nyugalmazott lelkipásztor, vallástanár

10.10-11.20 „Kapcsolatban lenni - a hitoktatásban is?" - dr. Bodó Sára teológiai tanár, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense

11.20 - 12.30 „A felnőtt-gyermek kapcsolat kiaknázható és elmulasztható lehetőségei a problémásnak tartott gyermekek oktatásában" - Molnár Marianna klinikai szakpszichológus, a sárospataki Családsegítő és Pedagógiai Szakszolgálat igazgatója

12.30-13.00 Ebéd

13.00-14.10 „A családjukból kiemelt problémás kapcsolatrendszerű gyermekek családpotló ellátása" - dr. Radoszáv Miklós, jogász, pedagógus, gyermekvédő, az Országos Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálat általános igazgatóhelyettese

14.10-15.00 „Az oktatási rendszer elvárásai és a hátrányos helyzetű gyermekek közötti kapcsolatteremtésre tett kísérlet" - Barnóczki Anita lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület cigánymissziós referense

2010. október

Barnóczki Anita — Fri, 19 Nov 2010 14:27:32 -0000

Vilmányi gyermekeink most nem járnak iskolába. Nincs. Vagyis iskola van, csak oktatás nincs. Oktatási szünet van, mely ki tudja, meddig tart. A hideg miatt. Vagy ahogy modernül mondanánk: gáz van, mert nincs gáz. Mai vidéki valóság. Üdvözöljük Észak-Kelet Magyarországon, Abaújban. Nem valami harmadik világbeli ország eldugott szegletében. Nem is évtizedekkel ezelőtt, a szénszünetek világában. Rendkívüli oktatási szünet. Így tehát nyitottabbá tettük a Házat, hogy a gyerekek bejöhessenek – akár a kicsik is. Minden nap. Rendhagyó hittanórát tartunk, a végén közös étkezéssel. Mert ugye hónap vége felé ez már fontos. Utána a tanodások maradnak tanulni. Nem könnyű feladat, hiszen egy diáknak minden időben az a dolga, hogy örüljön, ha nem kell iskolába mennie, örüljön a hirtelen jött szabadságnak. Mégis lassacskán belerázódunk az új rendbe. Így több lehetőségünk van az egyéni és kiscsoportos fejlesztésre, hiszen nem terhelik időnket házi feladatos, felelős, dolgozatos kényszerek. Sokak számára már elkészültek a saját gyakorló füzetek, tele mindenféle kihívással, játékos és komoly feladatokkal. Személyre szabottan. Énekelünk is, zenélünk is, játszunk is. Élünk. Együtt. Hosszan tudnám kommentálni, de nem teszem. Nem dolgom. Arra kérem azonban Önt, kedves Olvasó, hogy imádságaiban gondoljon gyermekeinkre is...

Nyár után

Barnóczki Anita — Wed, 27 Oct 2010 11:44:33 -0000

Dolgos, sűrű nyár van mögöttünk. Még a tanév végén kirándultunk egy nagyot. Elmentünk vilmányi tanodásainkkal Aggtelekre, Jósvafőre. Barlangba, erdei tanösvényre. Igazi csodálkozós jutalom nap. Vicces is. A magunkkal vitt pulóvereket előbb alig akarták magukkal hozni a srácok, belépve pedig bemutatták, hogy lehet 3 másodperc alatt belebújni. Élményszerű: élmény megismerni erdőt, anyagot, hangot, színt, illatot, növényt, patakvíz hidegségét. Komoly: sohasem hallgatott komolyzenére képesek voltunk együtt könnyekig hatódni. "Hazám, hazám" - szólt a barlang koncerttermében, nekünk pedig földbe gyökerezett a lábunk. Családias is volt kirándulásunk: munkatársunk édesanyja kertjükben terített nekünk a frissen sült kakaóscsigához. Ez a kirándulás csak a kezdet volt. Tanultunk a meleg idő ellenére, táboroztunk Sárospatakon, készültünk pótvizsgára, átalakult a fűtésrendszer fiaink segítségével. A zempléniek is összegyűltek Sárospatakon, külön alkalommal. Nyár végén fölmentünk a "hegyre" a munkatársakkal: Baskón készültünk a tanév munkálataira konkrét kérdések rendbetételével, és lelkünkben is.. A beszámolókat az almenük mögött rejtettem el, képeket pedig a galériába.

Pünkösd előtt

Barnóczki Anita — Fri, 24 Sep 2010 15:47:26 -0000

Haladunk. Megismerjük közösen szűkebb hazánkat - gyalogolunk a szomszéd faluba, hogy meglássuk hatalmas kincsét, a vizsolyi bibliát. Nincs messze, és jót beszélgetünk út közben. Nyíregyházára is eljutottunk, pontosabban a Sóstói Múzeumfaluba. Persze oda nem gyalog. Jöhettek azok, akik aktívan részt vettek programjainkban. Előre kész feladatfüzetekkel a kézben öt kis csoportban két és fél óra szaladozás. Minden házról meg kell tudnunk valamit - így megismerjük a múltat. Szerintem "Teremőröktől" ennyit még gyerekek nem kérdeztek.

Hétköznaponként tanulunk. Vannak akik kapkodva igyekeznek elkerülni a bukást, vannak, akik szépen javítják jegyeiket. Kamat a befektetés mértékében. Most pedig pünkösdre készülünk. A konfirmáltak mondták is: most délelőtt is megyünk templomba, hiszen úrvacsora lesz.

Haladunk.

Tavaszi csütörtök

Barnóczki Anita — Wed, 19 May 2010 18:33:39 -0000

Átlagos csütörtök délután. Egy nagyobb csoportot és több kisebbet várunk tanulni a Házba Vilmányban. Amióta a Tanoda elindult, lehetne ez hétfő vagy szerda is, vágy bármelyik hétköznap. Most azonban csütörtök van. Előbb a kicsik jönnek. Házit készítenek majd az egyéni tervük szerinti fejlesztés kapják a felnőttektől. MInden munkatársunk mást tus, mint ahogy minden gyermekünk mást igényel. MInden nap egymásra találást hordoz: kereslet és kínálat építő találkozásainak csodáját.

Közben elindult az olvasó klub. Mindenki azt olvas, amihez kedve van. A lényeg: olvasni úgy kell, hogy le tudjuk írni egy-vagy két mondatban, amit megértettünk. MInden fél óra pontot ér, ami év végén tárgyakra váltható. A tárgyakon túl azonban élmények érnek. A gyerekeket az olvasás érdekessége, bennünket pedig a gyermekek öröme. Amikor egy 15 éves kamasz kezébe vesz egy "móriczot", vagyis Móricz Zsigmond regényét (Rózsa Sándor a lovát ugratja), és miután olvas, közli: ez nagyon jó. És tovább olvas. Majd közli: legközelebb is én akarom olvasni ezt a könyvet...

Élmények, amikor a betűzve olvasó addig betűz, amíg meg nem tudja a lovakról azt, amit tudni akar...Vagy a honfoglaló magyarok rovás írásáról. Vagy bármiről.

MAjd beszélgetünk. Beszélgetünk. Beszélgetünk.

Átlagos csütörtök. Istennek legyen hála.

Képek a galériában, átlagos csütörtök címmel.

február2

Barnóczki Anita — Thu, 11 Mar 2010 21:09:27 -0000

Február 16-án aláírtuk az „Esélyt adunk" Tanoda támogatásáról szóló szerződést. Vilmányi programsorozatunk egy újabb lépcsőhöz érkezett: eddig is tanítottuk, neveltük, fejlesztettük a ránk bízott gyermekeket és fiatalokat, most azonban egy támogatott rendszerben, bővített szolgáltatásokkal tehetjük ezt.

A TÁMOP.3.3.5 keretében „Esélyt adunk - iskolán kívüli oktató és fejlesztő programok működtetése a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vilmány településen" címen fut két éven át az elsősorban hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását, integrációját, sikeresebb iskolai tanulmányait, és munkaerőpiaci helyzetének javítását szolgáló munkánk. Ezt az Európai Unió mintegy 21.987.000 forinttal támogatja.

A program életéről, sikereiről és nehézségeiről igyekszünk naprakész tájékoztatást adni. Ennek egyik formája, hogy nem csak a ezen a lapon jelennek meg híreink, hanem bővebb formában a Tanoda számára létrehozott aloldalon is: www.tanoda.tirek.hu. Ez utóbbi még feltöltés alatt áll, de reménység szerint hamarosan már érdemes lesz látogatni.

---------

Menet közben farsangoltunk is a magunk módján. Csoportokban érkeztek a gyerekek, fiatalok. Álarcot készítettünk, nagyon sok tréfás-mókás feladatot oldottunk meg, közben pedig lassan megtelt a ház.Készültek papír-ruhák, festett arcok, és rengeteg fánk...Képek a Mindent a szemnek galéria vége felé - most nem a legvégén, de kis odafigyeléssel megtalálható.

február

Barnóczki Anita — Fri, 19 Feb 2010 13:00:22 -0000

Mostanában régi-új dolgokra csodálkozom rá. Lehetnek ötven, száz, vagy többszáz éves írások, napi aktualitásnak tűnnek, és jól jellemzik munkánkat, hitvallásunkkat, vagy céljainkat, vágyainkat. Ilyen az "öreg Szikszai", vagyis Szikszai György Keresztyéni tanítások és imádságok című könyve, melyet először 1786-ban forgathattak az olvasók. A 11. fejezet a nevelőkről, tanítókról szól. Akik tanítanak. Hányan tesszük iskolában, vagy csak úgy hétköznapilag. Álljanak most itt tanulságul az öreg tanító sorai a tanításról, a keresztyén tanító és nevelő személyéről, munkájáról...

„Tanítványaival legyen türelmes és szenvedje el őket. Ha fel nem foghatják, és meg nem tanulhatják hamar, amire tanítani akarja őket, ne gerjedjen haragra ellenük...hanem azok erőtlenségét és gyengeségét tűréssel és szenvedéssel vigye előre, és újra meg újra kezdett csendes igyekezettel és szorgalommal orvosolja. Ha valamelyik későbben, nehezebben foghat fel valamit, mint a többiek, azért az olyat meg ne vesse, hanem több fáradtságot fordítson rá. Gondolja meg, hogy az elmebeli tehetség nem egyformán adatik, és annak a gyermek nem oka, de különösen az ilyennek szükséges a tanító, és hogy az ilyennek több fáradozással és utánajárással tartozik. Más egyéb alkalmatlanságokat is, amelyekkel a tanítói hivatás jár, csendes tűréssel, és győzhetetlen állhatatossággal kell venni a tanítónak, mindenkor azt a nemes célt látva maga előtt, hogy használjon."

„Fegyelem alatt tartsa ugyan tanítványait, mert e nélkül lehetetlen velük boldogulni, de ha valamiben, úgy ebben okos és mértékletes legyen."

„Ne legyen személyválogató. A gazdagok s elsőbbek gyerekei körül ne járjon nagyobb hűséggel és szorgalommal, mint a szegényeké és alacsony sorsúaké körül, ezeket el ne hanyagolja csak azokról gondoskodva, hanem mindkét rendbeliekre egyformán ossza fáradozását. Mert egyiknek lelke sem drágább, mint a másiké, arra nézve Isten előtt nincs semmi különbség, és egyiknek épülését nem akarja s nem kívánja jobban, mint a másikét."

„Óh világosságnak Atyja! Könyörülő Szent Úristen! Aki énrám, méltatlan szolgádra gyermekeket bíztál, hogy a velük való foglalkozás és fáradozás által munkáljam szent neved dicsőségét és a mennyei boldog kar terjedését, szívem belső indulatából könyörgök szent Felségednek, küldj nekem onnan felülről az égből kegyelmet és segítséget hivatásom boldog előmenetellel való gyakorlására....Munkálkodj bennük is (tanítványaimban) kegyelmeddel. Világosítsd elméjüket, erősítsd emlékezetüket, szenteld meg lelküket és testüket. Adj nekik kedvet a tanulásra, szándékot és igyekezetet a jóra. Tedd engedelmessé őket, fordítsd a jó intésekre füleiket, korukkal együtt növeld bennük a tudományt és a te félelmedet.."

január

Barnóczki Anita — Sat, 13 Feb 2010 09:07:34 -0000

Jeges januárban gondolatok fűtenek. Tanoda pályázatunk úgy halad, ahogy másoké: még mindig nincs írás a nem létező papíron. MIlyen jó lenne, ha az egyszerű, jó szándékú ember és csoport úgy dolgozhatna, hogy látja, érzi, tanulja, mit kellene tennie, és lehetőséget talál egy ígért támogatásban, és eltervezi a programot, és elkezdi, és szép rendben megvalósítja. Naív vagyok, és nem is igazán értem. Augusztusban kezdtünk volna...

Ezzel együtt a gyermekek jönnek, keresnek, dolgozunk, tanulunk, játszunk, beszélgetünk. Vilmányban nyitott a ház, mégis a megszokott kedd-csütörtök-vasárnap a legnépszerűbb. Dolgozunk paravánnal megosztott teremben több csoportban, konyhában, előtérben. Mert bár egy oktatási stratégiában épp most olvastam, hogy a roma gyermekeket "nem érdekli a délutáni segítség" (sic!), nekünk már alig van helyünk, hogy mindenkit fogadjunk. Kedden 63 gyermek fordult meg nálunk. És csütörtökön mindig többen vannak.

Két apró jelenet:

Egyik fiatalunk rossz útra tért még a nyáron, majd hónapokig került bennünket. Kerülgette a házat, ácsorgott az utcán, nézte, mikor áll meg valamelyikünk autója, mikor nyílik az ajtó, de bejönni nem mert. Hibázott, nem kicsit. Ez igaz. De mi is bocsánatból élünk. Hónapokig magyaráztuk hozzánk járó barátainak: visszavárjuk, de el kell mondania, mi történt, és bocsánatot kell kérnie a közösségtől. Ebben a jeges januárban megjelent egy vasárnap, hisz az istentisztelet nyilvános, oda nem kell belépő. És ott is maradt. És bocsánatot kért. Kimondta, megnevezte, mit tett. Imádkoztunk. Azóta hetenként háromszor megint a mi fiunk. És senki ne merje úgy említeni, hogy na ő az, aki...azt csinálta. Akinek van füle, hallja, akinek van tapasztalata és szíve, az érti mit jelent ez az aprónak tűnő, de életbevágó fordulat. És még egy érdekesség. A fiatalember emlékezett a nyáron megtanult igére, és egy feladat kapcsán örömmel mondta fel, hisz még mindig emlékszik:"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára...hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége...". Elhallgatott, ránk nézett: most már értem. Igen, barátom, most már én is értem...

Egyik kicsi lányunk nagyon lelkes. Rendkívül rossz körülmények közül, és gyenge adottságokkal (erről papírja is van sajnos), de szorongva-akarva lelkesen jár hozzánk. A Himnuszt tanulják az iskolában. Tanulja velünk is, mindig az éppen szabad munkatárssal, legyen az lelkész, pedagógus, vagy az érettségizett közmunkásunk. Gyakorol, mondja, feladja, újra kezdni. És ígéri, hogy most menni fog. De péntek van, és mindenki haza megy, neki pedig hétfőre tudni kell. Kicsi is. ALacsony. Elveszett. De összeszedi magát, és hétvégén megkeresi a közmunkást, hogy tanuljon vele, mert tudni akarja. Ha látná őt, kedves Olvasó...sokan elhúzódnának tőle, sokan megtennék megjegyzéseiket a cigányságra vonatkozóan. SZóval Ő összeszedi magát, megy, megkeresi a segítséget és megtanulja a Himnuszt. És tudja. Az összes versszakkal (hogy is kezdődik a harmadik?). Apró öröm, hatalmas ajándék.

Így élünk tehát, várakozva, de nem tétlenül. Ajándékozva és rengetek ajándékot kapva. Számunkra ez a bizonyságok fellege...

Amivel régóta adós vagyok: konfirmandusok Szilvásváradon

Barnóczki Anita — Thu, 05 Feb 2009 19:39:57 -0000

Régen föl kellett volna ide tennem. Nagy élmény volt, és mi VIlmányban azóta is nézegetjük a képeket. Konfirmandus fiú csapatunkkal nekiindultunk a csapatépítésnek. Nagy kaland. Tényleg. Szilvásváradon. Aki sétált és kapaszkodott már sok méter magasban vékony drótok és lépőkék közt, az tudja, miről beszélek. Az is segít a másiknak, aki sosem gondolta volna. A lemaradókat mindenki bíztatja, hisz senkit sem hagyhatunk el. És az úton éneklés, és igetanulás, és nevetés. Képek a galériában.

Játszóházak Szendrőn és Szendrőládon

Barnóczki Anita — Wed, 04 Feb 2009 21:06:36 -0000

Január utolsó szombatján játszóházakat tartottunk Szendrőben és Szenrőládon. Beszámolónál beszédesebbek képeink, melyeket a "Mindent a szemnek" galériában talál a Böngésző, ha végiggörgeti a sort. Ugyanitt pár szóval bővebb leírást is mellékeltem. (Barnóczki Anita)

Frissülés

Barnóczki Anita — Mon, 08 Dec 2008 09:32:02 -0000

Sikerült a cigánymisszió honlapját frissebbé tenni. Újabb képeket, beszámolókat találhat a Látogató életünk eseményeiből az Esélyt adunk menüpont alatt, valamint a Mindent a szemnek galériában.

Cigánymissziós szakmai konzultáció

Adminisztrátor — Wed, 05 Mar 2008 10:32:42 -0000

Március 1-jén szombaton lelkipásztorok, pedagógusok, és más szakemberek gyűltek össze az Egyházkerület székházában szakmai konzultációra. A konzultáció címe: „Református egyházunk társadalmi felelőssége és lehetőségei roma származású felebarátaink felé
- Iskolán kívüli oktatás, fejlesztés, szabadidős tevékenységek szervezése a Tiszáninneni Egyházkerületben”