Az Erdőbényei Református Egyházközség
(rövid történelmi áttekintés)
Az Erdőbényei ref. gyülekezet alapításának éve ismeretlen. Az itt szolgált lelkészek nevei 1598-tól folyamatosan vannak számon tartva. A millennium évében került sor egy emléktábla felavatására, mely tartalmazza a gyülekezet lelkészeinek névsorát és az itt töltött szolgálati idejüket. Ez a tábla a templom karzata alatt lett elhelyezve. Melyet Égerházy László, helybeli fafaragó készített. (Több híres nevet találunk közöttük, mint pl. Sepsi Laczkó Máté, az aszú bor feltalálója; Igaz Sámuel; Pálóczi-Czinke István irodalmár, az Arany ABC szerzője; Danyi József a helybeli árvaház létrehozója, stb.) Az anyakönyvek 1730-tól maradtak fenn.
A reformátussá lett lakosság először a középkori gótikus templomot vette használatba, melyet 1671-ben Báthory Zsófia visszaadott a katolikusoknak és 1711-ben végleg birtokukba került. Ez után a reformátusok egy fa templomot építettek maguknak, mely 1786-ig állt.
A mai templom alapját 1786-ban vetették meg, felszentelésére 1792-ben került sor, szüreti ünnepség alkalmával. A templom belső tere 17x30m, mennyezete három boltszakaszos, keleti vége félköríves. A berendezés egyidős a templommal és ugyancsak copf stílusban készültek. Elsőként Igaz Sámuel, sárospataki prédikátor szolgált benne. A templomtorony egybe van építve a templomhajóval, melynek sisakja és a templom zsindely tetőzete az 1903-s nagy tűzvészben leégett. Jelenleg a tornyot bádoglemez, a templomhajót pedig palatető fedi. A 450-500 ülőhelyes templom műemléki és helyi védettség alatt áll.
A templomban két harang található. A kisebbik 1920-ban készült Diósgyőrben, Azbey Gyula nagybirtokos adománya, súlya 200 kg, anyaga acél. A nagyobbik harang 1949-ben Budapesten készült a gyülekezet rendelésére, súlya 512 kg, bronzötvözet. (A nagy tűzvészben egy harang tönkrement, egyet pedig a második világháború idején vittek el.)
Az orgona 1868-ból való, Vádary László építette, 12 regiszteres.
Három úrasztali kelyhet és számos úrasztali terítőt őrzünk. 1607-ből való az egyik ezüst kehely arany díszítéssel; a másik kehely 1934-ből való, mely szintén ezüstből készült Fényes László és neje adományaként. A harmadik kelyhet 2004-ben Lavotha Kálmán és neje adományozta 65. házassági évfordulója lakalmából Isten dicsőségére. A Sárospataki Múzeumban található egy hólyagos díszítésű kehely, csak úgy, mint néhány úrasztali terítő és kanna. A kenyérosztó tányérok aranyozottak. Az egyik belső részén egy arckép található, mely valószínűleg III. Ferdinánd királyt ábrázolja, ezt 1654-ben Erdőbényei Eötvös Demeter készítette. A másik 1699-ből való. A harmadikat 2004-ben kaptuk, az 1954-ben konfirmáltak ajándékaként.
A ma is használtban lévő parókia az 1800-as évek közepén épülhetett. A1606-16014 közötti időben, amikor Sepsi Laczkó Máté a gyülekezet lelkésze a mindmáig látható ún. „Bagolyvár" (amely a templomtól délre a főutcán áll) volt a parókia.
Az első feljegyzés a gyülekezet létszámáról 1892-ből való, akkor 879 lelket tartottak számon. Ez a létszám az egyik évben fogyott a másikban helyrebillent.