Szétszóródtunk több felé. Győrtől, Budapesten át Miskolc, Tokaj, Sátoraljaújhely, Mikóháza, Pálházáig. Október 31-én a kovácsvágási temetőn, istentiszteleten voltunk együtt egy barátnőmmel, mivel mi már csak ide jöhetünk szüleink sírjához emlékezni. Itt említettük Tóth tiszteletes Úrnak szándékunkat. Ő nagyon szívesen fogadta és mindenben támogatta, segítette szándékunkat. Innen már gyorsan peregtek az események. Meghívót szerkesztett Nagytiszteletű Úr, mi címeket kerestünk és küldtük a meghívókat. A visszajelzések kissé nehezen indultak. De Isten kegyelméből 8 férfi és 19 nő tehetett újból fogadalmat. Pünkösd vasárnapján, kissé remegő lábakkal és könnybe lábadt szemekkel találkoztunk a templomkertben. Hisz volt, akivel hosszú évek óta most találkoztunk újra. A harang úgy hívogatott, mint régen, de számunkra ez most még többet is jelentett. Úgy éreztünk, hogy itthon vagyunk a mi templomunkban. Tiszteletes Úr úgy, mint régen, a harag szó után bevezetett a templomba. Kijelölt helyeinket elfoglalva a gyülekező ének következett, majd kegyelet teljes emlékezés néhai Lovas Gyula konfirmáltató lelkipásztorunkra és kedves feleségére és a konfirmandusok közül elhunytakra. A 276. dicséret „Egyedüli reményem, ó Isten csak te vagy" ének vers eléneklésével. Igehirdetés után a Tiszteletes Úr szólított az Úr asztalához fogadalom tételre. A fogadalom tétel elhangzása után, Papp János gondok úrtól emléklapot és Molnár Klára algondnoktól egy szál virágot vehettünk át köszöntésükkel együtt. Istennek legyen hála, hogy ezt a felemelő érzést megérhettük. Ezután Sándor Endre polgármester úr üdvözlő és köszöntő szavai következtek, ami számunkra szívhez szóló volt. Majd Bodnár Attila presbiter  köszöntött minket fiatalos lendülettel és tiszta szívvel. Ezután közös Úrvacsora vétel következet. Először mi az ünnepeltek, utána az ünneplő gyülekezet élt az Úrvacsora lehetőségével. Sok rokon, barát, ismerős, családtag és a kovácsvágási gyülekezet tagjai vettek részt az ünnepi istentiszteleten. A záró ének eléneklése után, még közös fényképkészítés következett. Ezután közös ebéden vettünk részt, itt beszélgetésre, emlékezésre volt időnk, ez egyben lelki és testi feltöltődés volt számunkra. Hála legyen az Úrnak, hogy ez az alkalom létre jöhetett! Egyedül Istené a Dicsőség!

Gyuris Kornélné 50 éve konfirmált pálházi egyháztag

Emri Istvánné 50 éve konfirmált mikóházi egyháztag