A mádi gyülekezet új színfoltja: a nőszövetség

Gyülekezetünkben mindig komoly női munka folyt. Az asszonytestvérek tettre készen álltak a presbiterek és a lelkipásztor mellett. Segítettek, ahol tudtak, s ahol arra szükség volt. Takarítás, sütés, főzés, szüreti munka, stb. ezt eddig spontán módon tették, mostantól szervezett formában teszik.

Nagytiszteletű asszony megkérdezte ezen a tavaszon tőlünk, asszonyoktól, nem alakítanánk-e meg mi is nőszövetséget. Az igenlő válaszok után 2008. május huszonhetedikén tíz taggal megalakult a mádi gyülekezet nőszövetsége.

       Egy kis visszatekintés.

    Ravasz László püspök kezdeményezésére 1940-ben alakult meg az Országos Református Nőszövetség. Elnöke lett Zsindelyné Tüdős Klára, utazó titkára Pilder Mária. Folyóiratuk is volt, a Magyar Asszony.

Már nem annyira emlékezetből, inkább a történelemből tudjuk, milyen nehezek voltak ezek a háborús évek. Hihetetlenül nagy munka várt a megalakult nőszövetségre. Sok mindenre kellett futnia az asszonyoknak, hitükből, az idejükből, erejükből. Segítették a nehéz sorsúakat, a hadiözvegyeket és hadiárvákat. Alapvető élelmiszereket, ruhákat gyűjtöttek számukra, fedél alá juttatták a kibombázottakat, mentették a zsidókat, a politikai üldözötteket, a hazájukból kitelepítetteket, hogy csak a legfontosabbakat mondjam.

     A háború végeztével az országos lelki ébredés csodálatos időszakában is ott voltak Isten elhívott szolgái mellett a gyülekezetekben imádsággal, fizikai munkával és főként nagy szeretettel. Amíg lehetett.

A fordulat évével, amikor az egyház mozgástere egyre szűkült, a nőszövetségnek is meg kellett szűnnie. Több évtizedes szünet után a rendszerváltást követően alakult ujjá, azóta bővül és dolgozik egyre eredményesebben.

     No, hát ebbe az egyre szélesedő mozgalomba kapcsolódott bele ezen a május végi keddi napon magalakult nőszövetség.

 Havonta tartjuk összejöveteleinket. Elnökünk Laczkóné Visóczki Margit. Létszámunk egyre ingadozó, de tíz-tizenhárom fő mindig van az alkalmakon és reméljük, hogy ez csak a kezdet. Készségesen vállaljuk a gyülekezetben éppen adódó munkákat, legtöbbször jóval nagyobb létszámmal, mint tíz fő. A megalakulás óta már több alkalom is volt a segítségre. Első volt a szeptemberi hálaadó istentisztelet megrendezése, lebonyolítása, az arra való rendezkedés, sütés-főzés. Október elején nagyon kedves alkalom volt a sérült gyerekek részére rendezett szüret. Elismeréssel kell mondani, hogy a gyerekekkel való foglalkozásból a presbiterek is derekasan kivették a részüket. Novemberben jött a gyülekezeti szüret, természetesen itt sem hiányoztak a szorgos asszonyi kezek.

A sürgős őszi betakarítási munkák megszűntével remélhetőleg nőni fog a tagság létszáma, hiszen lélekben minden nőtestvérünk ideszámítható.

  Decemberben előttünk áll az adventi szeretetvendégség, a gyermekek karácsonyi ünnepsége, ezekre az alkalmakra is szeretettel készülünk.

  Még útkeresőben vagyunk. Ezért keressük a kapcsolatokat más gyülekezetek asszonyköreivel. Szeretnénk tanulni tőlük.

  Eddig két vendégünk volt. Szeptemberben Dr. Horváth Barnáné nagytiszteletű asszony, a kerületi nőszövetség elnöke járt nálunk és ismertetett meg minket az egyházkerületi munka felépítésével, az előttünk álló lehetőségekkel.

   Második meghívott előadónk Örsi Anikó teológiai tanár volt Sárospatakról. Ő nagyon világosan és játékosan tette világossá előttünk, hogy Isten mindegyikünket olyan lelki tulajdonsággal indított útnak, amellyel a leghatékonyabban tudjuk Őt szolgálni. Bárcsak észrevennénk mi is magunkban a csak ránk szabott feladatot!

   Október tizedikén vendégségben voltunk Sárospatakon, ahová az ottani nőszövetség hívott meg bennünket, s egy szép délutánt töltöttünk el körükben. Beleláthattunk életükbe, munkájukba.

Ennyit a frissen megalakult mádi református nőszövetség félévi munkájáról.

   Ma is nehéz idők járnak fölöttünk, csak most mások a nehézségek, mint hatvan-hetven évvel ezelőtt. Ma is szükség van a gyülekezetekre, bennük az asszonyok szolgálatára. Tapasztalatom szerint az asszonyi közösség a gyülekezeti élet motorja.

Ma még viszonylagos jólétben élünk, de a lelkünk megszegényedett. Többet foglalkozunk a testi, a világi örömökkel, s egyre messzebb kerülünk Istentől. Sajnos, azt sem vesszük észre, hogy ebből a szemléletből mennyi nyomorúságunk és mennyi boldogtalanságunk származik.

   A mai nőszövetségnek a lelki élet erősítésében lehet a legnagyobb szerepe - ha azt hitelesen teszi. Adja meg Istenünk, hogy legyen elegendő hitünk, erőnk és időnk, hogy ezt a munkát eredményesen végezhessük.

  Hiszem és tudom, hogy meg is adja.

                                                                          Zergi Gáborné