A Miskolci Éltes Mátyás Óvoda Gyógypedagógiai Intézmény vendégségben a mádi gyülekezetben.

   2009. október 8-án a mádi gyülekezetben többen átélhettük a boldogság érzését. Jézus szavai persze nem csak ezen a napon, mindenkor igaznak bizonyulnak: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (ApCsel.20,35) A Miskolci Éltes Mátyás Óvoda Gyógypedagógiai Intézmény tanulói, tanárai és gondozói mint egy 50 főnyi kis csapattal érkeztek hozzánk, hogy a hegyaljai ősz szépségében gyönyörködve, szüreti élményekkel is gazdagodjanak. Gyülekezetünk presbiterei, autókkal és kisbuszokkal várták vendégeinket a mádi vasútállomáson, hogy a gyerekeket a gyülekezeti házhoz szállítsák, ahol a nőszövetség tagjai házi tejből készült kakaóval és házilag sütött kaláccsal igyekeztek feledtetni az utazás fáradalmait.

Ezután átmentünk az Isten házába, ahol szólt az ének, szólt az orgona és hiszem, hogy e sérült gyermeksereg örömteli zsibongására is igaz volt, hogy Isten gyermekek és csecsemők szája által is szerezhet magának dicsőséget. (Mt.21,16b)

Amikor a templomból kijöttünk a presbiterek már traktorokkal és az utánfutókra készített szalmazsákokkal indulásra készen vártak. (A zsákokat a konfirmandusok tömték és kötözték nagy szeretettel) Miután mindenki elhelyezkedett egy-egy szalmazsákon indultunk a szőlőbe, és közben gyönyörködtünk a sokszínű őszben, amint a napsütésben fürdött. A hegygerincen utazva vidáman integettünk egymásnak a traktorok utánfutóján ülve. Integetésünket, mintha a fák és bokrok színes levelei is kedvesen viszonozták volna.

A mádi gyülekezet szőlőjéhez érve kezdődhetett a szüret, persze ez még csak amolyan gyermek módra végzett szüret volt. De azért nem csak a gyomrokba, a vödrökbe is jutott elég fürt. A gyülekezeti házhoz visszaérve elégedetten nyugtáztuk a préselés során, hogy a must már 19,5 fokos volt.

Közben elérkezett az ebéd idő is. A gyülekezeti teremben terített asztalok várták az éhes csapatot. A marhagulyás időben elkészült és nagyon finom volt, éppen úgy, mint a hozzá készített pogácsa. Persze az asszonyok által kínált süteményeknek is maradt hely a pocakokban.

  Ebéd után még egy kis játékra is volt idő visszaindulásig. Hazafelé indulva a vasútállomáson a felnőtteken már mutatkoztak a fáradtság jelei, a gyerekeken kevésbé, de hát ez már így szokott lenni... A vonatról mosolyogva integettek a haza induló vendégek, elhangzott ajkukról ezer köszönöm, pedig nem kellett volna, hiszen mi itt mádon átélhettük, hogy valóban: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni."

Az külön öröm, hogy betölthettünk valamit Jézus szavaiból is: „...ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor." (Lk.14,13-14)

 További képek is megtekinthetők honlapunk "életképek" című rovatában...