Évről évre csoda számunkra ez az élményszüret!!! Miért? Rendszerint halálra izguljuk magunkat, hogy ne essen az eső. Már két héttel a kijelölt szüreti nap előtt nincs olyan nap, hogy valakitől ne hallanánk a faluban: "...csak adja Isten, hogy jó idő legyen!!!" A másik dolog, amiért nagyon szoktunk izgulni, hogy legyen elég traktor és persze a traktort vezető ember, aki vállalja, hogy egy órán keresztül zötykölődik ( a gyerekek nagy-nagy örömére) velünk fent a szőlőhegyen. Október az igazi nagy szüretek ideje. Mádon, akinek szőlője van, azt kora reggeltől késő délutánig nem látni a faluban. Akinek nincs szőlője, arra ugyanez érvényes, hiszen valahol segít az éppen szüretelőknek. Traktort és hozzá embert találni nagyon nehéz. Tehát aggodalmaskodunk, izgulunk, hogy mindennel elkészüljünk, mire megérkeznek vendégeink, akik évről-évre többen vannak. Idén 75-en érkeztek a két iskolából.  Mi aggodalmaskodva telefonálgatunk, szervezkedünk közben pedig Isten az ő angyalaival elhinti Pál apostol szavait az egész faluban:"Mindenki úgy adjon,ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre."(2kor 9;7-8)

És egyszeriben megindul a falu...van, aki a saját szüreti napját teszi odébb a kedvünkért. Van, aki nem tud velünk lenni, de elküldi odaszánt adományát. Van, aki egy nehéz iskolai nap után elindul a tanyára, hogy  szalmával tömjön meg zsákokat csak azért, hogy a gyerekek kényelmesebben üljenek a traktorokon. Van, aki erejét adja és ajánlja fe erre a napra. Reggelit készít, mosogat, játszik a gyerekekkel, újra terít az ebédhez, majd takarít. Van, aki minden gyermek részére ajándékot hoz. Van, aki kifizeti 100 ember részére az aznapi ebédet és van, aki megfőzi. Van, aki vállalja, hogy kenyeret süt a gyerekekkel. Van, aki sok munkája ellenére odaszánja azt a pár órát, amíg traktoroztatja a gyerekeket....És az rengeteg, finom házi sütemény....Sorolhatnám még...

Mindenki úgy adott, ahogyan eldöntötte szívében. Nem kényszerűségből...szeretetből...