Péntek délután Szőnyi Tamás esperes nyitó áhítatával kezdődött az együttlét. Közös ének és imádság után Hóseás próféta könyvének 6,1 verse alapján rávilágított arra, hogy a református ember egyszer, de alaposan tér meg. Sokszor találkozunk felszínes megtérési fogadkozásokkal, de sorsunk az Isten kezében van. A munkálkodó Isten jelenti ki magát nekünk is. A megsebzésünk is egy része a gyógyítási folyamatnak. Bekötözés..., gyógyítás..., új erő... Ezen a folyamaton kell mindenkinek átmennie türelemmel. Hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy Isten néha lelassít, sőt meg is állít minket, de a célnál bebizonyosodik, hogy az Isten ítélete alatt meghajló szív győzedelmeskedik.
Sokszor azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk kifizetni Istent, pedig Ő meg akar gyógyítani lelkileg is, hogy kiteljesedjen az életünk. Biztatásként hangzott, hogy vegyük mi is komolyan az Istent.
A meghívott előadó Kiss László pécsváradi lelkipásztor volt. A DRHE-en végzett teológus-lelkipásztor szakon. Már a középiskolás évei alatt országos történelem versenyt nyert. Nem csoda hogy nagy tudásával, lelkiségével elkápráztatta a jelenlévő egyházi vezetőket.
Előadásának témája "A Magyar Református Egyház a XX. sz. I. felében". Mindkét nap mondanivalójában rengeteg kitekintést tett a mai református életünkre vonatkozólag.
Kiemelte, hogy a református egyház nagyon fontos szerepet töltött be ebben az időben nemzetstratégiailag is. Követendő példaként említette a közösségi alapú pasztorációt, valamit az Istentiszteletek utáni kátémagyarázatot. Szó esett az iskolák ügyéről, a felsőoktatásról, valamint érdekfeszítő témafelvetése: az anyagilag fenntartható egyházról. Sok olyan dologról esett szó, amiről csak részismerete lehet a mai embernek.
Szó esett a Magyarországi Református Egyház és az állam akkori kapcsolatáról. A magyar állam stratégiai pontként tekintett a református egyházra. Súlya, tekintélye volt.
Nagy lelkesedéssel figyelt a hallgatóság, hiszen sok kérdésre, helyeslésre és kapcsolódó témáknak a felvetésére is sor került, melyek egy újabb előadássorozat lehetőségét vetették fel.
A zárónapon Szőnyi Tamás esperes az Isten igazságáról hirdette az Isten Igét Lukács evangéliuma alapján. Gondolataival a Biblia tükrét helyezte a hallgatóság elé. Mi sokszor szeretnénk, ha látható lenne az Isten igazsága. Iránymutatásában Jézus keresztjét állította a középpontba, ahonnan tájékozódni tudunk. A hitetlenségünkről teszünk tanúbizonyságot, ha az emberi logika alapján próbálunk tájékozódni. Sokszor ragadunk le a múlt sérelmein, pedig a célt kell a szemünk előtt tartanunk. Mindegy, hogy mikor álltunk be a munkába, Isten mindent kifizet szükségeink szerint és az Ő mértékletessége pont elég. Olyan jó hogy nem a mi igazságérzetünket veszi fegyelembe-hangzott a megkönnyebbülő sóhaj.
Zárógondolatként és útravalóként hangzott az Ige: Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy tegyetek.
Antal Mariann
lelkipásztor
(Miskolc-Diósgyőr-Vasgyár)