Horváth Barna 28 éven át volt sajószentpéter-nagytemplomi lelkipásztor. Sokan ismerték, tisztelték, ám nem is hallottak életének arról a korszakáról, amely ugyan csak egy epizód volt, mégis végigkísérte további pályáját.
Emiatt nem tudott a hatvanas-hetvenes években kibontakozni s nem tudta befutni azt a pályát, ami képességei és képzettsége révén megillette volna. A rendszerváltozásnak kellett eljönnie, hogy a református egyházban, az egyházmegyében, az egyházkerületben testhezálló feladatokat kapjon s így szolgálhassa Istent, a történelem Urát. Egy teológustól, lelkésztől joggal elvárható tett miatt ítélte el a hatalom: meg akart emlékezni az ’56-os forradalom áldozatairól 1957 őszén, s ezt nem nézték jó szemmel sem akkor, sem később.
Emlékezni tilos. George Orwell világát idézi ez a cím. Túlzásnak is tarthatnánk ezt a kijelentést, hiszen többé-kevésbé a diktatúrák idején is szabad az ember, nem viszik el azonnal, ha kritikus gondolatai támadnak az iskolában vagy a munkahelyén. A huszadik században az állam sok mindent ellenőrzött, eldöntött, beleszólt az emberek magánéletébe is, de szűk körben lehetett beszélni sok mindenről anélkül, hogy az ember bajba került volna. Azt mutatta a hétköznapi tapasztalat, hogy nem csak álmunkban vagyunk szabadok… Ha azonban azt vennénk számba, hogy az elmúlt században az egymást követő generációk mit adtak át a következő nemzedéknek, akkor bajban volnánk a felsorolásnál. A leglátványosabb, ugye, hogy anyagi javakat nem nagyon, mert akinek egy kicsit is több volt, azt elvették. Szellemi javakkal se járt túl jól az örökös, hiszen „Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van (…) / nemcsak a szögesdrótban, / nemcsak a könyvsorokban, / szögesdrótnál is jobban / bénító szólamokban” (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról). Horváth Barna teológusként azonban nem ilyen elvont elmélkedésből szűrhette le e mondat (Emlékezni tilos) értelmét, gyakorlati tapasztalat vezette erre a felismerésre. Egy volt pataki diákokból álló társaság tagjaként Budapesten az 1956-os áldozatokra való megemlékezésre hívtak fel azok a röpcédulák, amelyek terjesztésében Balás-Piri Lászlóval együtt ő is részt vett egy évvel a forradalom után. Négy és fél hónapot töltött börtönben azért, amiért emlékezni mert a Kádár-rendszer megszilárdulásakor. A röpcédulán ennyi állt: „EMLÉKEZZ A FORRADALOM HALOTTAIRA! OKTÓBER 23-ÁN KERÜLD A SZÓRAKOZÓHELYEKET, NE MENJ MOZIBA, SZÍNHÁZBA STB. ESTE 8 és 9 ÓRA KÖZÖTT SÖTÉTÍTSD EL LAKÁSODAT! TERJESZD EZT A FELHÍVÁST!”
Életrajzi kötetének első részében a memoárját olvashatjuk, melyben gyermekkorától a családalapításig foglalja össze életét. A könyv második része 1956 szeptemberében indul, akkor került a debreceni teológiáról a budapestire. Hivatalos és magánlevelekből, dokumentumokból ismerjük meg a forradalom és az azt követő korszak eseményeit. Az évfolyam egyik legjobb tanulójaként 1957. és 1959. március 15-én a teológián Horváth Barna mondhatta az ünnepi beszédet a diákok részéről. A november 12-i letartóztatását novellában örökítette meg. 1958. március 25-i szabadulása után letette vizsgáit és évvesztés nélkül folytathatta tanulmányait. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától (ÁBTL) 2008 karácsonya előtt kapott iratanyagból nemcsak a röpcédulaügy részletei (kihallgatási jegyzőkönyvek, ítélet stb.) derülnek ki. A megmaradt iratok tanúsága szerint a „Tóth József” fedőnevű ügynököt ezután állították rá. A kötetben látható egy telefonlehallgatási jegyzőkönyv fakszimiléje is. Meghatározott időnként jelentkeznie kellett a rendőrségen. Ezek után nem csoda, hogy tanulmányai végeztével kérte a tiszáninneni egyházkerületbe való átvételét. A levelek alapján követhető, hogyan került a szerencsi gyülekezetbe segédlelkésznek s négy és fél év után a megüresedő Igrici egyházközségbe önálló lelkipásztornak. A pályája így indult a küzdelmes hatvanas években. Itt ér véget az életrajzi kötet, bár a memoárban vannak későbbi történetek is. Például az, amikor 1968 augusztusában az NDK-ból Prágán keresztül autóztak haza feleségével a Varsói Szerződés harcjárműveit kerülgetve. A könyvben dióhéjban olvashatók Horváth Barna életének tényei és látható mintegy 300 ismeretlen fénykép, tele család-, iskola-, hely- és egyháztörténeti érdekességekkel.
A történelem arra tanította a magyar embert, hogy emlékezni tilos, ebben a kötetben ez a hagyomány megszakad, hiszen most, egy szabadabb világban nemcsak a közelmúltra, hanem azokra a történelmi időkre is lehet és kell emlékezni, amelyeknek szemtanúi még közöttünk élnek. Így olvashatjuk most Horváth Barna memoárját, leveleit és dokumentumait, melyek megörökítették élményeit, tapasztalatait és gondolatait.
Horváth Barna: Emlékezni tilos.
Szerkesztette Horváth Barnabás Dávid, AmfipressZ, Budapest, 2014.
(Horváth Barna életműsorozata, 5.) 516 oldal.
ISBN: 978-963-8230-14-0
További információk:
Horváth Barnabás Dávid
E-mail: perjessy.horvath@gmail.com