Most csendes volt a templom és árva. De ilyen lesz vasárnap is, még a harangok se szólnak, s nem jön a gyülekezet, nem hangzik fel az Ige, az ima, az orgonaszó és az ének. Árva lett a templomunk – a mi időnkben még sose volt ilyen, hogy elmaradjanak az istentiszteletek, hogy nem jöhetünk, nem gyülekezethetünk egybe a harangok hívó szavára. De ebben a világjárvány által veszélyeztetett időben ezt is meg kellett érnünk.

Árva a templom – vagy talán inkább mi lettünk árvák? Mindenki magában, szűk családi körben csendesedik el, s nézzük a TV-s istentiszteleteket és követjük az online küldött imákat, gondolatokat és videókat… Nem könnyű ezt feldolgozni, mert belül talán ürességet, magányt, árvaság-érzést hor-dozunk most.

De eszembe jut az Úr Jézus kedves ígérete: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzá-tok” (Jn 14,18). A tanítványok súlyosabb helyzetben voltak, mint mi, az üresség, a magány és árvaság érzése sokkal jobban fájhatott szívüknek. Érezték, Mesterükkel már nem lehetnek együtt sokáig. A kereszt árnyéka nőttön-nőtt már ekkor. Jézus valóban a keresztfára készült. Ő tudta, egyedül maradnak, de csak ideig-óráig. Mert Krisztus meghal és feltámad! Legyőzi a halált, és meglátják őt, a győzedelmes Urat. Lehet, hogy most árvának látszik a templomunk, vagy éppen mi látjuk magunkat árvának, de tudnunk kell: van Megváltónk, aki nem hagy árván, velünk van, újra összegyűjt és majd ünnepet szentel népének.

Addig is legyünk együtt az Ige olvasásában és az imádkozásban. Imádkozzunk azokért, akik a koronavírus leküzdéséért küzdenek! Imádkozzunk a fertőzöttek és betegek gyógyulásáért, s az Úr adjon vigaszt azoknak, akik gyászban járnak. Erősítsen mindnyájunkat az Úr ígérete: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” Úgy legyen. Ámen.

Dr. Kádár Ferenc lp.

A videó lejátszható a facebook oldalon (/refujhely)