A település 1214 óta ismert. Még a középkorban mezővárosi rangot kapott, lakossága a XVI. század közepére reformátussá lett. 1332-ben Szentháromság tiszteletére szentelt temploma volt. Az 1595-ös összeírás szerint a középkori kőtemplom református volt, ez 1779-ben beledőlt a Tiszába. 1779-80-ban építették a jelenlegi templomot késő barokk stílusban. 1790-ben már két ölnyivel bővítették. 1792-ben emelték a keleti homlokzat elé a 30 méter magas órapárkányos tornyot. A templom belső mennyezete sík, vakolt, a hajó nyugati vége félkörívesen zárul. A szószék fölött ezt olvassuk: "Ékes szólások sok füleket meghatnak, de a szívben a szentség, tudomány és bölcsesség Istentől adatnak."
A 10x22 méteres belső térben 450 ülőhely található, két karzata van,az orgona a kissebbiken található.