Külön autóbusszal mentünk, és nem maradt szabad hely. Az utazás egy picit hosszú volt, hiszen estére érkeztünk meg, de annál izgalmasabban telt. Szálláshelyünk Csíksomlyón volt.

Az első napunkon felfedezhettük a település szépségeit és nevezetességeit, mint a kegytemplomot, amely Erdély leghíresebb búcsújáró helye és 1567 óta tartanak itt pünkösdi körmeneteket. Csíksomlyó nagyon régi település, hiszen már 1335-ben feljegyezték. Ezek mellett említést érdemel a Domokos Pál Péter emlékszobor, mely a kollégium mellett látható. A nap további részét Hargita megye székhelyén töltöttük, Csíkszeredában, mely 1971 óta lett megyei jogú város. Nagyon sok látnivaló található itt, a legjellegzetesebbeket mi is megtekintettük. Például a Mikó-várat, melyben a Csíki Székely Múzeum és a Kájoni Megyei Könyvtár működik. Mindemellett érdekes templomok is láthatóak, valamint a Városháza és különböző iskolák.

A második napon Szovátára, Parajdra és Korondra látogattunk el.

Szováta már Maros megyében van, és a székely-sóvidék központja, de jól látható, hogy híres üdülőváros is. Legnagyobb tavát, a Medve-tavat tekintettük meg, mely 1870 körül alakult ki és 66.000 tonna oldott sót tartalmaz. Utunkat ezután Parajd felé vettük, mely a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye, valamint a Sóvidék központja is. Nagyon szép a bánya, melynek a sócsarnokai kiváló gyógyhelyek a légúti betegségekre. Tiszta levegő, étterem, játszótér, kalandpark és templom is található lenn. Óriási élményt ad az idelátogatóknak. Hogy tetőzzük erdélyi élményeinket, Korondon vásárolhattunk igazi jellegzetes iparművészeti és kerámiaművészeti tárgyakat, tudniillik Korond a kerámiáról híres turisztikai látványosság. Itt bőven el lehetett nézelődni, eltölteni időnket.

A harmadik napunk a Madarasi Hargitára vezetett, ahová először traktorral majd gyalog mentünk fel. Mindenki hősiesen viselte a túrát, tehát feljutottunk a csúcsra.

A Madarasi Hargita a Hargita-hegység és Székelyföld legmagasabb hegycsúcsa, egykori rétegvulkáni kráter peremének északi maradványa, mely 1801m magas. Ez a leglátogatottabb hegység Hargitában. Itt megható pillanatokat élhettünk át, hiszen a csoportkép mellett, együtt imádkozhattunk és elénekelhettük nemzeti imádságunkat is, a Magyar Himnuszt.

A vasárnap természetesen szolgálattal telt, de most nem közülünk, hanem a csíkszeredai református templomban hallgathattuk Istenünk Igéjét, hiszem, hogy szólt mindnyájunkhoz.

Délutáni programunk Gyimesbe vezetett, személy szerint az én kedvenc helyem, és nagyon jó érzés volt újra ellátogatni ide. Pontosan Gyimesbükkbe voltunk, az Ezeréves Határnál, mely a történelmi Erdély egyik legkeletibb települése és legnépesebb is a három gyimesi település közül. A Tatros-folyó és a vasút itt hagyja el Erdélyt és lép át Moldvába. Ez a terület már Bákó megyéhez tartozik. Végigjártuk a gyönyörű tájat, a Rákóczi-vártól az őrházig, és a másik oldalon a templomot is megnéztük.

Utazásunk előtti napon volt szerencsénk ellátogatni a Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb szurdokvölgyébe, mely a Hagymás-hegységben helyezkedik el: a Békás-szoros. A völgy 5 km hosszú, melyet mindannyian végigsétáltunk. Ezután a Gyilkos-tóhoz mentünk, mely Erdély egyik legszebb torlasztava, és 983 méter. A tó 1837-ben földcsuszamlás és völgyelzáródás révén keletkezett. Nézelődéssel és ebéddel eltöltöttük az időt, úgyhogy lassan végéhez ért a kirándulásunk.

Másnap utaztunk haza, tele sok szép felejthetetlen élménnyel...

Balogh Judit