Kréta Gréta - mese

Kréta Gréta Színeskrétaország Szivárvány megyéjében élt. Csupa tarka volt minden, csak színes kréták laktak ezen a vidéken. Úgy nézett ki minden mintha mosolyogna. Még az eső is színes cseppekben hullt.

Azt azonban minden krétafelnőtt és gyerek tudta, ha rosszat csinál, fehérré változik, s nem könnyű a színét visszaszerezni. Kréta Gréta kicsit elevenebb krétalány volt társainál, ki akarta próbálni, igaz-e.
Egy szép nyári reggelen leszaggatta a virágokat a kertben, a cicát bezárta a kutyaólba, hadd féljen, a kis halat kidobta az akváriumból. Közben kezét-lábát figyelte, világosodik-e már a színe, de nem történt semmi. Ezen felbátorodott. A reggelinél csúnyán visszafeleselt édesanyjának, s nem segített bevásárolni sem. Jaj ekkor bekövetkezett, amit már nem is hitt el, fehérré változott. Kiszaladt a kertbe, elbújt s keservesen sírni kezdett. Most mi lesz? Mindenki tudni fogja, milyen csúnyán viselkedett.
Hirtelen hangot hallott. Egy furcsa kinézetű katicabogár beszélt hozzá. Tíz lábon járt, és szemüveget viselt. Ez csodaszemüveg volt, amivel azonnal észrevette, ha valaki bajba került.
- „Én vagyok a katicabogár varázsló! Látom, nagy bajban vagy, megpróbálok rajtad segíteni. Gyere velem, s tégy szíved szerint!"
Dobbantott a kilencedik és a tizedik lábával, s egy nagy kastélyban találták magukat. Az egyik teremben finomabbnál finomabb nyalánkságokat lehetett enni. A parkban csónakázás várta, sőt BMX kerékpár csábította. Az emeleti teremben számítógépes játékok és még sok más szórakoztató dolog.
Kréta Gréta azt sem tudta, hova fusson, mivel játsszon. Csónakázás közben észrevette, hogy a tavirózsa levelébe belegabalyodott egy gyíkocska. Gréta először tovább akart menni, de aztán megállt és kiszabadította a gyíkocskát.
Evésnél leejtette a csokipapírt, de felvette a többi szétszórt papírral együtt. A gyerekek pillangót fogtak, bántani akarták, de ő szépen kérte, hogy engedjék el. Sikerült. S mit vett észre? A gyíkocska érintésétől halványzöld színű lett a térde, a csokipapír színes virágai elhalványultak, s ő kapta meg a színüket. A pillangó szárnyáról átszállt egy narancsszínű pötty, s az is Grétáé lett. Nagyon boldog volt. Újra színes krétalánnyá változott.
Hirtelen mellette termett újra a katicabogár varázsló. Nem szólt semmit, csak mosolygott, és dobbantott a hetedik és a nyolcadik lábával. Úgy látszik visszafelé ezek a lábak végezték a varázslatot.
Otthon találta magát. Mindent elmesélt édesanyjának, s bocsánatot kért. Kiengedte a cicát. Sajnos a halacskán és a virágokon már nem lehetett segíteni.
Azóta is nagyon vigyáz rá, nehogy elveszítse a színét.

(egy 3. osztályos tanuló, Miskolc)