A Bodrog partjáról a Sajó partjára

„Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget" Jelenések 14,7 - hangzott az igehirdetés alapigéje október 24-én, vasárnap az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközség templomában. Az igei üzenet az istentiszteletre érkező vendégeinket is köszöntötte. A sárospataki teológia kórusa látogatta meg gyülekezetünket.

A hétvégének már a szombati napján megérkezett a 12 fős énekkar Bundzik Tímea vezetésével. Az idősek otthonának épületében biztosított szállást számukra a gyülekezet közössége. Nagy szeretettel láttuk vendégül ifjú testvéreinket. Jó volt látni az ifjúi derűt, a jó kedvet, az Úr szolgálatára szánt életeket. Jó volt hallani a tiszta hangokat és azok harmóniáját. Az istentiszteleten elhangzó szép kórusművek egyike nagyon is megérintette mindnyájunk szívét, amikor azt énekelték, hogy: „meglásd, újra látjuk egymást, szent kezével őrizzen meg Ő" Az áldást kívánó ének szavai olyan élő reménységet adtak szívünkbe, melyért ezúton is hálánkat és köszönetünket fejezzük ki.

Azt kívánjuk, hogy az ének hangja, a szolgálatot vállalók élete legyen mindig olyan áldott eszköz az Úr kezében, amilyet mi is tapasztalhattunk a kórus jelenlétében. Az istentisztelet végén a lelkipásztor mint egykori pataki diák együtt énekelte a kórussal a következő pataki diákdalt:

Bodrog partján van egy város én is laktam benne. Hányszor volt ott a szívemnek kacagó jó kedve. De sok álmot, sok örömöt suttogott. Az iskolakert bólingató fája. Deresedő öreg fejjel, könnybe lábadt két szememmel. Ma sem bírok a szívemmel, ha gondolok rája. Valahol egy régi-régi kicsi utcán messze. Diák dalos ifjúságom ott van eltemetve. Hej, de egyszer egy nótával elmegyek én. Csak azt az egy boldog órát várom. Felhajtom a pohár borom, új nótámat eldalolom. Megsiratom nótás-dalos elszállt ifjúságom.

A kórus szolgálata délután Sajókazán és Sajóivánkán folytatódott, ahol hasonló áldásokat éltünk meg a jó Isten kegyelméből és gondviselő szeretetéből. Övé legyen a dicsőség!