Gyülekezeti énekkarok találkozója Átányban

Egyházmegyénk hagyományai közé tartozik, hogy októberben vagy novemberben közös találkozóra hívja az egyházmegye elnöksége gyülekezeteink énekkarait. Az ilyen találkozások egy idő után megszokottá, esetleg unalmassá válhatnak, ha nincs valami nagy-nagy lelki többlet, ami vágyat ébreszt, ami azt az érzést erősíti, hogy bennünket összeköt az ének és az Isten szeretete.

Nagy-nagy hálával tartozunk az Úr Istennek, hogy itt Egervölgyén évről évre megtapasztalunk ebből valamit. Amikor lelkészként beültem 2010. november 14-én az átányi református templom egyik padjába, azon gondolkodtam, milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy egy énekkari találkozóra vágyjanak a kórusok és az emberek.

Kell hozzá egy jó igehirdető, aki imádságával, szenvedélyes igehirdetésével közel visz minket az Úr Istenhez és ebben a légkörben megérezzük, egy közös ügyért vagyunk együtt. Dr. Kádár Zsolt az egyházmegye esperese igehirdetéséből sokan érezték meg ezt.

Kell hozzá a lelkész és a kórusvezető, akik egymást erősítve, a szürke hétköznapokban összefogják azokat a férfiakat és asszonyokat, akik sokféle teendőjük közepette vágynak a közösségre, de leginkább arra, hogy énekeikkel örömet vigyenek sok-sok ember szívébe, lelkébe, akik munkájuk során elfáradnak, megfáradnak. Felemelő érzés volt látni, milyen szenvedéllyel s ugyanakkor finomsággal vezénylik a vezetők a tagokat, hogy a lehető legszebbet s legjobbat adják mindannyiunk elé.

Kellenek egy jó találkozóhoz az énekek. A felsőtárkányi dicsőítő csoport gitárkísérettel előadott énekei az igehirdetés után még inkább megerősítették a jelenlévőkben, hogy milyen Istenünk van. Róla beszél fű, s virág... hangzott az ének, és bizony sokan dúdolták ezt a szép, fülbemászó dallamot. Az átányi énekkar zsoltár- és dicséretfeldolgozásokat adott elő. Sokan csodálkoztak rá, mily szépen hangzanak énekeink, amelyeket a templomban néha elnyújtva, néha kedvetlenül éneklünk. Itt mintha élet szállt volna a dallamokba és a szívekbe is. A Cserépfaluból érkezettek bezengték a templomot, amikor megszólalt a „Magasztalunk nagy király" kezdetű ének, amihez először furulya, aztán fuvola és végül trombita is csatlakozott. A mezőkeresztesi kórus énekei között mindenki nagyon várta azt a Kányádi Sándor-verset, amelyet Birtalan József zeneszerző kórusművé alakított át. „Szép ország a mi hazánk" A noszvaji énekkar énekeskönyvünk egyik legismertebb énekével nyitotta meg fellépését, s zengte a dicséretet: Itt van Isten köztünk... Utolsóként a sályi kamarakórus lépett fel. Ima a magyar népért - hangzott az első ének címe, amikor pedig felhangzott a dallam és az ének - „Uram jövök hozzád e nemzetért" -, valahogy ismét feléledt a közösség, s nem is tűnt olyan hidegnek a templom.

Mi szükséges egy jó találkozóhoz? Mindenképpen kell hozzá a vendégfogadó gyülekezet szeretete, odaadása, figyelmessége. Köszönjük Ferenczfi Zoltán tiszteletes úrnak és feleségének a szervezést, a gyülekezet tagjainak az elkészített finom falatokat.

Adja Isten, hogy akik e sorokat olvassák, kapjanak kedvet ahhoz, hogy érdemes énekkari találkozót szervezni, akik pedig ott voltak Átányban, azok erősödjenek meg a reménységben: nem hiábavaló az ő munkájuk az Úrban.

Sály, 2010. november 16.

Papp Zsolt Endre