Emlékezés Kiss Pál prügyi lelkipásztorra

A Zempléni Református Egyházmegye lelkészei pünkösdre készülő megbeszélésüket Prügyön tartották 2010. május 12-én, ahol a gyülekezet közösségével megemlékeztek dr. Kiss Pál volt prügyi lelkipásztorról.

Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, Isten igéjét Balázs Pál csobaji lelkipásztor hirdette Máté evangéliuma 3,16-17 versei alapján. Kiemelte, hogy mit jelentett a bibliai személyek számára a Szentlélek, és - mindezt aplikálva a mi életünkre - milyen áldásokban részesülhetünk mi ma élő emberek a Szentlélek által.

Az igehirdetés után Kiss Pál életét és szolgálati helyeit, idejét (1953-1992) valamint teológiai disszertációját vázlataiban ismertette Szilágyi Péter prügyi tanár úr. Túlzás nélkül állapíthattuk meg, hogy a maga idejében a prügyi lelkész azon magyar teológusok közé tartozott, akik leginkább ismerték Barth Károly munkásságát és teológiai hatását.

A prügyi gyülekezet számára is nagy öröm volt találkozni Kiss Pálné nagytiszteletű asszonnyal és családjával, aki részletesen beszámolt a Prügyön töltött esztendőkről.

A család barátjaként Gruber László deszki római katolikus plébános köszönte meg Istennek, hogy találkozhatott Kiss Pállal, aki által Isten a hitét és belévetett bizalmát erősítette, megemlítette, hogy a Tisza szeretete és a horgászat hozta őket egymáshoz közel.

Volt konfirmandusaként is Prügy község polgármestere Boros-Leskó Géza éppen a konfirmáció fontosságáról és jelentőségéről beszélt, amit megtanult és alkalmazni tudott katonai főtiszti beosztásai és szolgálatai során.

A gyűlést és megemlékezést levezető dr. Börzsönyi József esperes úr a közösen végzett egyházlátogatói szolgálatról, Kiss Pál teológiai látásáról, szenvedélyes megnyilvánulásairól emlékezett meg. A sárospataki professzorok közül nagy tisztelője volt Nagy Barnának, akivel családi barátságot is ápolt. Erre az alkalomra fia, Nagy András Béla egy emlékező levelet küldött, amit a zempléni esperes olvasott fel, megerősítve még inkább, hogy elődöm mennyire a Tisza és a horgászat szerelmese volt.

Megértettem valamit abból, mennyire megbánthattam, amikor Prügyre kerülésünk után 1995 őszén Miskolc-Diósgyőri lakásukon felkerestem, ő nagy örömmel egy villantót akart nekem ajándékozni. Azzal, hogy nem értékeltem, nagy-nagy szomorúságot okoztam őszülő fejének - már ide sem adta.

Számomra azért is fontos volt ez a nap, hogy megerősödjön bennem a kérdés, hogyan értékelem a másik emberben az Istentől kapott ajándékot.

A megemlékezést követően a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskola biztosított helyet a lelkészi gyűlés számára. Tiszlavicz Csaba igazgató úr néhány mondatban ismertette az iskola történetét. A történelem rendező Urának adhattunk hálát, hogy éppen abban a tanteremben lehettünk, ami államosítás előtt a Prügyi Református Egyházé volt.

A gyűlés végeztével közös ebédünket a prügyi Mesevár Óvodában fogyaszthattuk el.

Ezért a napért is csak Istené a dicsőség, Kiss Pál emléke pedig legyen áldott!

Nagy Károly prügyi lelkész