Imádság karácsonyra

Urunk, Istenünk! Te alászálltál a mélybe, hogy bennünket felemelj! Szegénnyé lettél érettünk, hogy gazdagok lehessünk. Hozzánk jöttél, hogy Feléd indulhassunk. Olyanná lettél, mint mi, emberré, avégre, hogy felemelvén minket, részesülhessünk az örök életben. ...

Te nem csak ott fenn a mennyekben, de itt vagy a földön is, közöttünk, nem csak nagy és hatalmas Isten vagy, de hozzánk hasonlóvá lettél, megalázott por emberré, te nem csak uralkodni akarsz felettünk, de nekünk szolgálni, te nem akartál örökre a mennyben maradni, hanem Jézusban emberré lettél, alászálltál, közöttünk éltél, és érettünk meghaltál.

Emlékezünk korunk sok szenvedésére, a sötétségre, a tévedésekre és félreértésekre, az élet keménységére, melyből sokaknak úgy kijutott, és nincs, aki megvigasztalja őket. Látjuk a sok veszélyt, mely a világot fenyegeti, és tudjuk, hogy nincs, aki tanácsot adjon, hogy e veszélyben hogyan cselekedjünk. ... Adj bölcsességet, türelmet és elszántságot azoknak, akik kormányon vannak, akik a közvéleményért felelősök, hogy e földön minden embernek joga lehessen, és jogaival élhessen.

Gondolunk a betegekre, az értelmi fogyatékosokra, a szegényekre, az üldözöttekre, az elnyomottakra, az igazságtalanságot szenvedőkre, az árva gyermekekre, és azokra a gyermekekre, akiknek bár vannak szüleik, de azok nem igazi szülők. Azokra is gondolunk, akik hivatásukból adódóan is úgy segítenek, ahogy csak ember képes segíteni. Gondolunk hazánk, más országok vezetőire, bíráira, hivatalnokaira, tanítóira, nevelőire, azokra, akik könyveket és újságokat írnak, orvosokra és ápolókra a kórházakban, a különböző templomok és felekezetek igehirdetőire, közelben és távolban. Rájuk gondolunk most, és arra kérünk, hogy a karácsony fénye nekik is és nekünk is tündöklőbb legyen, mindannyiunk boldogulására. Ezt kérjük a mi Üdvözítő Urunk nevében, akiért már sokszor meghallgattál, és meg is fogsz hallgatni minden időben. Ámen.

(Karl Barth)