A farsangról keresztyén szemmel

Az év legfontosabb ünnepeinek többsége egyházi ünnep. Ezek közül kivétel a farsang, amelynek több pogány gyökere van, teológiai jelentősége ugyanakkor csekélynek mondható.

Hogy mit is ünneplünk farsangkor, arra a mai fiatalok egységesen és egyértelműen a különböző szerepekbe, jelmezekbe öltözést, híres emberek utánzását válaszolnák. A látszólag könnyű meghatározás azonban jóval összetettebb, sőt a farsang az év leghosszabb ünnepeként sok-sok érdekes szokást jelenít meg.

Hagyományosan az év második jeles napján, január 6-án, vízkeresztkor kezdődik, s a húsvét előtti böjt kezdetéig tart a farsangi időszak. Idén ez több mint két hónap időtartamot ölel fel, hiszen húshagyó kedd 2011-ben a március 15-ei keddre esik.

A „régiek” ezért igyekeztek minden farsangra jellemző dolgot a húshagyó keddig befejezni, hogy a böjti időszakra jellemző önmegtartóztatást ne szegjék meg. De mik is voltak ezek a „farsangra jellemző dolgok”? Alapjában véve ezt az időszakot a mulatozás, a tréfálás, a jókedvű szórakozás idejének tekintjük. A régi paraszti világban erre az időszakra időzítették a lakodalmakat, a bálokat (ezt szerencsére Szendrőben még manapság is betartják), a tréfás alakoskodásokat, utcai jelmezes felvonulásokat. Ennek egyik oka az volt, hogy a parasztember az év minden szakában a földeken, a határban szorgalmatoskodott, s ebben a január-februári idényben ért csak rá a vigadalomra. A másik ok, amely az ünnep tényleges apropóját mutatja, a télűzés volt. Pogány szokásból ered az a hit, amely szerint a tél elmúltát és a tavasz megjelenését természetfeletti erőknek köszönhetjük, ezért bizonyos rituálék elvégzésével magunk is tehetünk a tél elmúlásáért. Ennek egyik legékesebb példája a híres mohácsi busójárás, ahol az emberek rémisztő jelmezbe öltözve, hangos felvonulással, kolompolással ijesztik el a telet. Talán ez a legismertebb magyar vigadalom, de természetesen a világ egyéb táján is sok népünnepély kapcsolódik a farsanghoz, elég talán a híres velencei, vagy a riói karnevált említeni.

De hogyan is viszonyul az egyház ezekhez az ősi pogány szokásokhoz? A kereszténység elterjedésekor nagyon sokat küzdöttek a mértéktelenségről híres ünnepi szokások ellen, sikertelenül. Ezért az egyház elkezdte felruházni vallási kötödésekkel, úgy is lehet fogalmaznunk, megpróbálta „megkeresztelni” a farsangot. A szóból is látszik, hogy főként a katolikus egyház fűz szokásokat az ünnephez (hamvazószerda), tehát nálunk reformátusoknál teljesen minimális az ünnephez történő kötödés.

Azonban a mi gyermekeink ilyenkor bibliai jelmezeket vesznek fel, és egy vidám délutánt töltünk együtt immár 3. éve. A gyerekek az abban az évben tanult bibliai szereplők ruháját ölthették magukra saját elképzeléseik szerint. Így volt közöttünk Ezékiel, Ézsaiás, Keresztelő János, de itt volt Delilla, Eszter királyné és néhány angyal is. Benéztek hozzánk Noé bárkájából is néhányan. Beszélgettünk a képmutatásról, színeztünk, játszottunk, és sok finom süteményt ettünk. Nálunk Szendrőben így „kereszteltük meg” a farsangot.

ifj. Jósvay István presbiteri jegyző