Egy falat Pan de Huevo

LXIV. évfolyam 1. szám / Abaúji Egyházmegye


A makacs tél didergető, nagykabátba bújós mínuszaiban fogtunk hozzá Telkibányán a Világimanap megszervezéséhez, hogy amire a tavasz első égen és földön fehérlő hírnökei megérkeznek, a program teljesen készen álljon. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a településen 4. alkalommal megrendezésre kerülő imanapban újra felfedezzük a rejtett lehetőségeket, mert a megszokás langymelege nem elégít ki minket.

Az egész napot kitöltő program friss bizonyságtevőket mozgósított, hogy Krisztus zászlaját magasra emelve hirdessük a közös imádság erejét. A segítséget egyrészről a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről kaptuk, ahonnan közvetlenül dr. Fazakas Sándor rektor úr áldásával érkeztek hozzánk: Kovács Mária, Csatári Bíborka, Dénes Elemér és Kovács Imre teológusok. A másik stabil bázisunkat a helyi gyülekezet aktív tagjai, valamint az általános iskola tanárai és tanulói alkották.



A világimanapi program ebben az évben Chile köré szerveződött, és az érdeklődő hívek gondolatait a „Hány kenyeretek van?” jézusi kérdés irányította a testi és lelki eledel fontosságára. A MEÖT ajánlásait áttanulmányozva és a lélek kreatív szabadságával élve alakult ki a március 11-ei rendezvény végleges változata.



A falu nyugodalmas mederben csordogáló délelőttjét egy 15 fős, fiatalokból álló különítmény zavarta meg, akik szórólapokkal a kezükben és énekszóval az ajkukon hívogatták a lakosságot a délután 17 órakor kezdődő világimanapi estre. A teológusok és a gyülekezet ifisei a lelkipásztor vezetésével meglátogatták a település intézményeit, ahol imádsággal, dicsőítéssel és Isten igéjének megszólaltatásával tettek kísérletet arra, hogy vonzóvá tegyék a „belső szobába” történő belépést. A küldöttséget a település elöljárói és vezetői mindenhol soron kívül fogadták és hálájuk fejezték ki megbékélést hozó, és szívet-lelket megérintő szolgálatukért. Az iskolások, óvodások, tanárok, óvónők, postai és önkormányzati dolgozók, szakácsok, takarítók, járókelők mindannyian eleven érdeklődéssel és várakozással fordultak az evangélium felé.



Az estet a debreceni teológusok énekes szolgálata nyitotta meg. Ezt követően Kovács Imre tett bizonyságot az 5000 ember megvendégeléséről, amiben rámutatott, hogy az imádságban a szív készsége mutatkozik meg. A tanítványok kevésnek, semminek gondolták a kenyeret, amijük volt, és gyakran mi is az imádság erejét hasonló módon lekicsinyeljük, elbagatellizáljuk, pedig mi mindenre lehetne elég.



A továbbiakban Vasas Erika tanárnő vezetésével diákok mutatták be Chilét vetített képek segítségével. Az előadás a chilei származású Pablo Neruda Nobel-díjas író munkái alapján készült. Nerudáról azt is megtudhattuk, hogy valódi kapcsolata volt Magyarországgal. Járt hazánkban, és az írás mellett olyan nagy gurman volt, hogy a nemzeti ételeinkről készített egy könyvet, és versbe szedte a tokajit. Ezt követte az ifis fiatalok éneklése, akiket Czikó Györgyi, a Lévay József Református Gimnázium diákja instruált. Kovácsné Vass Éva angoltanárnő a chilei nagykövetséggel is felvette a kapcsolatot, hogy élethűen bemutathassa egy színdarabon keresztül a törzsi élet jellegzetes világát. A fiatalok nagy beleéléssel idézték meg a chilei emberek félelmeit az esőistentől és a leopárdtól. Csodálatos, színes tánc kavalkáddal zárult a darab, ami nagy tetszést aratott a közönség soraiban.



A gyülekezet énekkarának Simonné Szitha Eszter erre az alkalomra két spanyol nyelvű dalt tanított meg Violetta Parrától, valamint egy chilei áldást. A kötött programot a szeretetvendégség oldotta fel, amikor a helyi specialitások mellett Krakkai Valéria eredeti chilei recept alapján készült házikenyeret és Pan de Huevót kínált az egybegyűltek számára. A falatozás, beszélgetés és teázgatás közben a fiatalok felszabadultan magasztalták énekszóban az Urat. Akiknek a kétórás együttlét után még nem volt kedvük hazamenni, azokkal Szegedi Csaba komáromi teológus vezetése mellett táncházi mulattsággal búcsúztattuk a telet. A szervező csapattal megfogadtuk, hogy Isten segítségével jövő tavasszal újra lesz Telkibányán Világimanap.



Szalay László Pál lelkipásztor

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább