A zenét nemcsak a hangok teszik széppé...

A zenét nemcsak a hangok teszik széppé, hanem a köztük lévő csönd is: a hangok és a csönd változása nélkül nem jönne létre a ritmus. Ha úgy akarunk boldogok lenni, hogy életünk csöndjét hangokkal töltjük ki, ha úgy akarunk nagyobb eredményt elérni, hogy életünk minden pihenését munkával helyettesítjük, ha úgy akarunk valósággá lenni, hogy egész létünket tettekkel tömjük tele, akkor csak azt érjük el, hogy pokollá tesszük életünket a földön. Ha nincs csönd az életünkben, akkor muzsikánkban nem hallatszik az Isten…

Tanuljunk meg azért aggodalom nélkül áttérni egyik tökéletlen cselekedetünkről a másikra, anélkül hogy túlságosan sokat aggodalmaskodnánk azon, mit hibáztunk. Igaz ugyan, hogy sok hibát követünk el. De a legnagyobb hiba az, ha meglepődünk hibáinkon, mintha valaha is azt remélhetnénk, hogy egyet sem fogunk elkövetni.

A hibák hozzátartoznak életünkhöz, nem is kis mértékben. Ha alázatosak vagyunk, és hiszünk Isten gondviselésében, akkor meg fogjuk látni, hogy hibáink nem pusztán szükséges rosszak, amelyeket sajnálkozva fölírhatunk veszteséglistánkra, hanem létünk építő elemeit alkotják. Hibáink révén szerzünk tapasztalatokat, nemcsak önmagunk, de mások számára is. Bár tapasztalatunk sem minket, sem másokat nem menthet meg attól, hogy ugyanazt a hibát el ne kövessük többször is, az ismétlődő tapasztalásnak mégis pozitív értéke lehet.”

(Thomas Merton)