2500 kilométer a hit, remény és szeretet jegyében

Gyülekezetünk lelkes kis csapata 2011 virágvasárnapját a németországi Baden-Württemberg tartományban fekvő, Weil der Stadtban töltötte. Hittel és nagy várakozással indultunk a hosszú útnak péntek reggel.

Utazásunk célja, hogy a tomori református gyülekezetet képviselve egy kedves meghívásnak tegyünk eleget, miszerint a két gyülekezet kapcsolatának kiépítését látogatásunkkal alapozzuk meg.

A hajnali indulást egy hosszú, de minden fáradságot feledtető megérkezés követte.

A megérkezést követően uzsonna után vendéglátónkkal, Isabellel és egy ott ösztöndíjas magyar református lelkésznővel – aki ottlétünk alatt végig a segítségünkre volt a tolmácsolásban – kis sétát tettünk a történelmi szépségekben gazdag belvárosban. A közös vacsora után szállásadóinkhoz mentünk, ugyanis három kedves családnál vendégeskedtünk. Kis csapatunkból ki kevésbé, ki nagyon jól, és van, aki semmilyen szinten nem beszéli a német nyelvet. Én például soha nem tanultam, és indulás előtt is a nyelv nem ismerése aggasztott leginkább, mindaddig, míg egy kedves gyülekezeti tagunk azt mondta, hogy „majd beszélünk a szeretet nyelvén”. És ez így is volt.

Szombat reggel a Weil der Stadt-i evangélikus lelkész és gyülekezeti tagok vártak ránk a gyülekezeti terem előtt. Ott Albrecht Fischer-Braun lelkész köszöntött bennünket, és ismertette a számunkra összeállított programot. Az óváros megtekintése volt a délelőtti programunk. A város ottani éjjeliőre, az úgynevezett „Nachtwächter” vezetett bennünket, és mesélt a város múltjáról és jelenéről. A városnézést követően a Fekete-erdőben fekvő Hirsauba és Calwba kirándultunk. A kolostor romjai között igazi „uniós” ebédet fogyasztottunk el, többek között magyar fasírtot német burgonyasalátával.

Szombaton este zenés istentiszteletre gyűltünk össze a város híres reformátor szülöttéről, Johannes Brenzről elnevezett Brenzkirchében. Itt a liturgikus elemek között három helyi zenész csodás fuvola-, csembaló- és gordonkajátékát hallgathattuk, készülve a virágvasárnapi ünnepi istentiszteletre. Ezen az alkalmon Sabine Schneider-Wagner lelkipásztor asszony szolgált.

A gyülekezeti teremben közös vacsora a gyülekezeti tagokkal és lelkészekkel. Az este további részében bemutattuk a Tomorról és Hegymegről készített kis filmünket, és ez után kötetlen beszélgetés következett, melynek alkalmával megismertük egymás gyülekezeti életét, munkáját. Tapasztalatikat, ötleteiket szívesen fogadtuk, és saját kis gyülekezetünkre formálva igyekszünk hasznosítani.

Vasárnap 10 órától istentiszteleten vettünk részt, melyen lelkipásztorunk német nyelvű prédikációját hallgathatta a gyülekezet. Az istentisztelet közben énekelt énekek dallamai ismerősen hangzottak, így mi is tudtunk énekelni a gyülekezettel együtt.

A jellegzetesen sváb ételekből készült ebéd után kirándultunk Münklingenben és Kuppelzenben, ahová Albrecht lelkész és felesége is elkísért.

Isabelléknál a délutáni kávézás közben elemeztük a sok kellemes és hasznos dolgot, amit vendéglátóinknál tapasztaltunk. Ekkor kaptunk a hírt, hogy Miskolcon megszületett gyülekezetünk legifjabb tagja egy pici kisfiú személyében. Erre a legfrappánsabb megállapítás az volt, hogy többet kellene eljönnünk otthonról.

Az este egy közös vacsorával ért végett, ahol összegzésként megállapítottuk, hogy reményeinket felülmúlva Isten akaratából látogatásunk nagyon jól sikerült. A látogatás tapasztalatait az elkövetkezendőkben gyülekezetünk életének hasznára fordítjuk.

Hétfőn reggel a gyülekezeti terem előtt Albrecht lelkész és a befogadó családok tagjai búcsúztattak minket annak reményében, hogy a Weil der Stadt-i evangélikus gyülekezet delegációját mihamarabb Tomoron köszönthetjük. Isten segítségével vezérelve este 10 óra tájban mindannyian családunk körében lehettünk, és bízvást mondhatjuk, hogy látogatásunk során „többet kaptunk, mint vártunk”.

Május 1-jén az istentisztelet után utunkról beszámoltunk a gyülekezet tagjainak oly módon, hogy az ott készített képekből filmet vetítettünk, és meséltünk az ottani gyülekezeti és nem gyülekezeti életről, szokásokról. Mindemellett elkészítettük számukra az Isabelléknél fogyasztott sváb sajtos hagymalevest mindannyiunk megelégedésére.

FLné, Tomor