In memoriam Benke József segélyalap Hejőpapin

Március 20-án, a vasárnap délelőtti istentiszteleten emlékezett a gyülekezet volt lelkipásztorára, Benke Józsefre, aki a múlt században az ott szolgált öt lelkipásztor közül a leghosszabb ideig, egész életén át – 43 évig – ott végezte lelkipásztori munkáját.

Családi kezdeményezés volt ez az emlékezés. A lelkipásztor leszármazottjai, fiai és unokái ugyanis segélyalapot hoztak létre azzal a céllal, hogy úgy ápolják emlékét, hogy minden évben József napon ill. e naphoz legközelebbi vasárnapon egy arra rászoruló többgyermekes család ebből az alapból jelentős összeget kapjon.

Benke József maga is lelkészcsaládból származott. Édesapja, Benke István hernádszentandrási lelkipásztor hirtelen meghalt hat fiúgyermeket hagyva hátra. Ezek között József volt a legidősebb, 11 éves. Ő és kisebb testvérei megtapasztalták édesanyjuk özvegységének, a maguk árvaságának minden küzdelmét és keserűségét. Ez formálta őt olyanná, hogy lelkipásztorként elsősorban gyülekezetében és falujában, Hejőpapin igyekezett felvenni az elhagyottak, főleg az árva gyermekek gondját. De ilyen jellegű tevékenysége túlnőtt a gyülekezet határain. Az l930-as évek elején, az akkori gazdasági válság idején árvaházat hozott létre, és rövidesen már három árvaház működött a községben külön konyhával és háttérgazdasággal. Ebben segítségére voltak olyan gyülekezeti tagok, akiket erre indított az egész gyülekezet életét is átformáló evangélium. Az ott elindult munka betagolódott az akkor kibontakozó Országos Református Szeretetszövetségnek az egész országra kiterjedő diakóniai vállalkozásába, mely árvaházakat, idősek számára otthonokat hozott létre. 1933-ban, az árvaház avató ünnepségén Ravasz László püspök mondta prédikációjában: „Ha kérdeznék tőlem, melyik a legszebb község Magyarországon, azt mondanám, hogy Hejőpapi, mert itt négy olyan kis ház van, amelyik belül szebb, mint a királyi paloták, szebb, mert árva gyermekek számára készítette azt az önfeláldozó szeretet.”

Erre a munkára emlékezve határoztak úgy Benke József leszármazottai, hogy a mostani gazdasági válság idején, amikor megint sok család, főleg többgyermekes család nehéz körülmények között él, úgy emlékeznek édesapjuk, nagyapjuk munkásságára, és úgy „ünnepeljék” őt, hogy évenként egy-egy nehéz körülmények között élő család terheinek hordozásában segítenek. A megállapodás szerint „Az éves segélyt bármelyik Hejőpapiban lakó, több gyermeket nevelő szülő vagy szülők megkaphatják függetlenül vallásuktól, származásuktól vagy világnézetüktől.” A segélyezendő család kiválasztása a mindenkori lelkipásztor és polgármester meghallgatásával történik. Most, első alkalommal két család – egy három gyermekével özveggyé lett édesanya és egy négygyermekes házaspár – részesült ebben a segélyben.

Az istentisztelet kezdetén Surányi Zsolt lelkipásztor köszöntötte a nagy számban jelenlevő Benke család tagjait. Dr. Benke György ny. lelkipásztor, teológiai tanár hirdette az igét a Gal 6,2 alapján: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” Vajon nem ítélet rajtunk – mondta – az, hogy amit 170 évvel ezelőtt Széchenyi István hirdetett mint sürgető feladatot, ma is még mindig feladat: „Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, fedél és szakismeret nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.” A segélyalap ez idei kedvezményezettjei, a két család gyermekeikkel részt vettek az istentiszteleten. A segélyt Benke András szendrői lelkipásztort adta át ismertetve Benke József életét, munkásságát. Elhangzott Füle Lajos verse is, amit a templomépítő hejőpapi lelkipásztor halálára írt A templom áll, a harang újra szól címen.

Az istentisztelet után a szomszédos iskola ebédlőjében szeretetvendégségen találkozhatott a család a község vezetőivel, a megajándékozott családok tagjaival. Az Európa Rádió több interjút is készített az érintettekkel, és a következő két nap tartalmas beszámolót sugárzott a példamutató emlékünnepségről. A temetőben Benke József és felesége sírjának megkoszorúzásával ért véget a hálás emlékezés.

Benke György