Cigánymissziós beszámoló helyett

Az utóbbi hetekben Gyöngyöspata a cigány-magyar együttélés konfliktusosságának szimbólumává vált. Egyesek az együttélés lehetetlenségét próbálják megmutatni általa, mások bűnbakokat gyártanak, ismét mások pedig személyes vagy csoportos érdekeik játszóterére dobva a szalagcímmé vált közösségi bűnt, terhet és nyomorúságot, önös érdekeik elérésének eszközévé tapossák és silányítják azt, ami sokak egyetlen és egyszeri élete. Nem új jelenség ez. Az elmúlt években Olaszliszkával kezdődően oda-vissza válnak szimbólummá településnevek és események cigány és nem cigány részről egyaránt.

A bűneset utáni ember a másik kárára él. Öli testvérét, rokonát, barátját, a mellette élő jövevényt, és mindezzel öli és pusztítja önmagát. Bosszú bosszút követ, erőszak erőszakot szül, és korunk rafinált gondolkodása kollektív bűnné egyszerűsítve az egyén és a helyi közösség bűneit és gondjait, kollektívan büntet csoportot, népet, amelyből újabb elkeseredés, konfliktus, és az agresszióra való felszabadultság-érzés következhet csupán.

Mi, református egyházunk cigánymissziójáért felelős szolgálattevők elutasítjuk a kollektivizálást, a szimbólumgyártó bűnbakképzést, ugyanakkor elutasítjuk a kölcsönös sérelmek elfedő tagadását is. Elutasítjuk azok egyéni érdekeinek létjogosultságát, akik felhasználják közösségek, ezáltal családok és egyének bűnös nyomorúságát. Elutasítjuk a jogsértésre való szabadságot, ugyanakkor a helyi közösségek helyett látványosan átvállalt indulatkiélésre alkalmas önös érdeket. Ez ugyanis nem csupán egy népet gyaláz meg, de azokat is hazugsággal áltatja, akik elkeseredettségükben kiszolgáltatják magukat az ő nevükben, helyettük erőszakoskodóknak.

A mindenki által vágyott békesség csupán megbékélésen alapulhat. A megbékélés feltétele a bűnnel való szembesülés, a bűn belátása, a bűn megbánása, mert csupán így élhető át a bűnök elhagyása és a békesség.

Mi, református egyházunk cigánymissziójáért felelős szolgálattevők kérjük a Szentírást értéknek tekintő politikusokat, találjanak vissza a békesség forrásához, Jézus Krisztushoz, aki képes utat mutatni és bölcsességet adni a békességteremtéshez. Kérjük lelkipásztor testvéreinket, hogy bár gyakorta maguk is érzik és tapasztalják az együttélés nehézségeit, tanítsák rájuk bízott nyájukat a Békesség Fejedelmének útjára. Kérjük keresztyén testvéreinket – cigányokat és nem cigányokat egyaránt –, hogy gondolkodjanak el Megváltónk kezéből nyert küldetésükön: reánk bízta ugyanis a békéltetés szolgálatát. Közösen tudunk csak felülemelkedni kölcsönös sérelmeinken és fájdalmainkon. Egymásnak ugyanis felebarátai vagyunk, mégpedig a mai világunktól oly idegen mégis egyedül igaz, krisztusi módon: nem az a kérdés, hogy ki az én felebarátom, ki lesz nekem segítségemre, hanem az, hogy kinek lehetek én felebarátja.

Ez mindannyiunk közös felelőssége és egyben lehetősége.

Barnóczki Anita, a Tiszáninneni Református Egyházkerület cigánymissziós referense

Gregussné Buzás Irén, a Tiszántúli Református Egyházkerület cigánymissziós referense

Landauer Attila, a Magyarországi Református Egyház cigánymissziójának országos referense