A lelkipásztor

LXIV. évfolyam 3. szám / Élő teológia


Megvallom, engem magamat is érdekelne egyfajta közvélemény-kutatási értékelés arra vonatkozóan, ki kinek látja vagy gondolja a református lelkipásztort, s mit vár tőle. Mivel magam is lelkész vagyok, ilyen külső véleményalkotásra nem vagyok alkalmas. ezért belülről nézve azt próbálom leírni, ahogyan magunkat értelmezem, amilyen mintát követve igyekszem azzá lenni, akivé Isten lelkészként elhívott.

Pál apostol így fogalmazta ezt meg: „… látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek”. (1Kor 4,9) Úgy látta magát, mintha Isten egy színpadra állította volna, hogy ott legyen mindenki előtt látható rajta, mit jelent keresztyénnek lenni.



Úgy tapasztalom, egy gyülekezetben, egy településen Isten ugyanerre hívta el a lelkipásztort. Sok tekintetben szemléltető példának akarja a lelkészt. Egy embert a többiek közül, aki tudja magáról, mennyire rászorul Isten kegyelmére, életet árformáló erejére, s az élete tanúskodik arról, hogy Isten kész megbocsátani, kegyelmesen formálni, szeretettel hordozni. Hiszi, s tudja, hogy a saját élete is arról tanúskodik: azon van áldás, amit Istennek engedelmeskedve tesz, de azt sem titkolja, hogy ennek az egyéni életében is mennyi emberi akadálya és kísértése van. Ezért kész Isten erejére támaszkodva leplezetlenül küzdeni a vissza-visszatérő emberi természete és kísértései ellen. Nem színész, aki eljátssza a mintakeresztyén szerepét, hanem ember, aki harcolja a hit nemes harcát. Így az is leolvasható lesz róla, amivel Isten az ilyen életet megáldja: belső békessége és öröme lesz, fel tud állni a bukásaiból is, erőt kap ahhoz, amit tennie kell, s az apró dolgokban is Isten szeretetének különös ajándékait látja. Ha látványossággá lett, akkor kész azt is elfogadni, ha kipróbálják, hogy valódi-e, követhető-e az, aminek látszik. Támadások, próbák között is az a küldetése, hogy láthatóvá legyen rajta: ott, ahol társai is élnek, abban az életkorban és azokban az élethelyzetekben, kísértésekben és nehézségekben, melyekben a többiekkel együtt benne él, Istennek van felelete, Jézus Krisztusban van megoldása. Így vezethet pásztori módon arra az életre és azokra az áldásokra, melyeket Isten rajta keresztül sokaknak elkészített.



Pásztor Gyula

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a

Jób 4

Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?

tovább

(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)

– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).

tovább

EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!

Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő. 

tovább

2017. november 13. hétfő

Szüret

Az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

 

tovább

Dicsérje Őt a köd is!

Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!

tovább