Határtalanul

„Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét határon is túl, még az üvegtengeren is túl…” Így kezdődnek a mesék. Az azonban nem mese, hanem valóság, hogy volt egyszer Szent Mihály havának közepén egy testvéri találkozó Encsen, a Művelődési Központ Dísztermében, ahová, ha nem is a hetedhét határon túlról, de a Trianon által meghúzott magyar-szlovák határon is túlról, sőt még a tengeren túlról is érkeztek Krisztusban hívő emberek. Szép volt, meseszép ez a nap, a 14. napja szeptembernek, s ez a testvéri alkalom örömére szolgált sok embernek.

Örömmel töltötte el a szívünket Baksy Mária esperes asszony szeretetteljes köszöntése. Ezt követően Enghy Sándor abaújszántói lelkipásztor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektora szolgált áhítattal közöttünk, amelyet énekszóval kezdtünk. Az 51. zsoltárt énekelve így könyörögtünk az Úrhoz: ,,Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem és kegyelmedből könyörülj én rajtam, bűneimből tőled megtisztíttassam, nagy irgalmaddal végy körül engem!” Szükségünk van az Úr kegyelmére, mint ahogyan a lelki kenyérre, az Ő Igéjére is, amely az aznapra kijelölt ószövetségi igeszakaszból, a Jer 15,1-9-ből szólt hozzánk tudós lelkipásztor testvérünk tolmácsolásában. Az igehirdető beszédét egy cserkész életből vett megmosolyogtató anekdotával kezdte. ,,A cserkész, ahol kell, segít.” Majd hozzátette: ,,A cserkész, ahol nem kell, még ott is segít.” Az egyszeri cserkész esete került említésre, aki meglátott egy út mentén álldogáló nénit, akit készségesen átsegített a túloldalra, pedig az nem is akart átmenni az úton. A szolgálattevő őszinte reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a testvérek önként, örömmel keltek át a határon, hogy a meghívásnak eleget tegyenek.

A konferencián a testvéri kapcsolatok ápolása és kiszélesítése mellett ismereteinket is bővíthettük. Elsőként Ficzere Csilla Encsen szolgáló beosztott lelkész előadását hallgathattuk meg, aki az Abaúji Református Egyházmegye történetét tárta elénk. Kitűnt, hogy az előadó mélyreható tudással rendelkezik, s szívügyének tekinti az abaúji reformátusság történetét, hisz szakdolgozatát is e tárgykörben írta. Ezt követően Orémus Zoltán kassai lelkész, az Abaúj-tornai Egyházmegye esperese ismertette az általa vezetett egyházmegye történetét. Szívbemarkoló volt hallani, hogy Trianon után mennyi szenvedést, megpróbáltatást kellett kiállni mindazon lelkészeknek, akik továbbra is fel kívánták vállalni magyar mivoltukat. Ezek után Bojtor István nyugdíjas református lelkész és tanár tartott előadást református hitünk alaptételeiről, a négy reformátori jelmondat (sola gratia, sola fide, sola Scriptura, solus Christus) köré csoportosítva gondolatait. Prelekciója, s magával ragadó előadásmódja nemcsak intellektuális, hanem spirituális élményt is nyújtott a hallgatóságnak. Nyugdíjas lelkipásztor testvérünk szent nyughatatlansággal, fiatalokat is megszégyenítő lendülettel fáradozik Isten országának építésén. Hite, hűsége, odaadása, szolgálatkészsége, jósága, humora és derűje, egyszóval krisztusi lelkülete világító példa előttünk. Az Úr hű szolgája ő hitvestársával együtt. A kávészünetet követően a református világmisszióról hallhattunk egy-egy beszámolót Robert Pitman, a Global Fellowship Network (Missziói Szövetség) tiszteletbeli elnöke és Jerry Voss, a jelenlegi elnök előadásában. A Kaliforniából érkezett lelkész testvéreink megosztották velünk a világ különböző országaiban (Kenyában, Nepálban, Brazíliában és Mexikóban) átélt missziói tapasztalataikat, valamint szóltak a keresztyén egyházak mai kihívásaikról és az erre adott válaszokról. Jelen volt továbbá a fent megnevezett szövetség képviseletében Margo Elliott presbiter, aki sugárzó mosolyával és kedvességével, mint napfény ragyogott közöttünk. Amerikai testvéreink elkötelezettek az evangélium terjedésének szolgálatában, s teszik ezt nagy lelkesedéssel és töretlen lendülettel. Ennek hangot, pontosabban énekhangot is adott Ronn Ealy énekes, aki énekszolgálatát vezérigéjével, a Zsolt 104,33-34-gyel vezette be: ,,Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.” Aztán dalra fakadt… Mi meg szinte könnyekre fakadtunk a meghatottságtól. Énekhangja betöltötte a dísztermet, s mint jó illat az oltárról szállt feljebb, egyre feljebb, egészen Istenhez. Aztán már közösen énekeltük: ,,Mily nagy vagy Te, Istenem!” Együtt örvendeztünk az Úr előtt. Egy szívvel és egy lélekkel dicsértük az Urat, a mi Istenünket: voltaképpen ezért is jött létre ez a határokon és kontinenseken is átívelő találkozó. Az előadásokat szeretetvendégséggel egybekötött kötetlen beszélgetés követte. Benkő György nyugdíjas református lelkész, aki hosszú éveken át szolgált esperesként az Abaúji Református Egyházmegyében, építő hozzászólásával hangsúlyozta, hogy a hitvalló gyülekezeti tagok fontos motorjai a missziónak.

Summázva: örömteli és áldott alkalom volt ez a testvéri találkozó. Köszönet Istennek, akinek kegyelméből mindez létrejöhetett, köszönet a szervezőknek és a résztvevőnek, valamint az encsi asszonytestvéreknek, akiknek szorgos kezei finom süteményeket és szendvicseket varázsoltak asztalunkra. Minden igazi konferencia túlmutat önmagán, nem öncéllal rendeződik. Ez a testvéri találkozó is túlmutatott önmagán… Nemcsak arra az útra mutatott, amit a résztvevők tettek meg, hogy megérkezzenek a helyszínre, hanem a nagybetűs ÚTRA, nemcsak református hitünk igazságaira, hanem az egyetlen IGAZSÁGRA, nemcsak az életre, hanem az igazi ÉLETRE, vagyis Krisztusra, aki az út, az igazság és az élet.

Koczogh Júlia