„Erősítsük meg kezeinket az Úrban!"
LVII. évfolyam 2. szám / Borsod-Gömöri EgyházmegyeÁprilis 24-én tartottak találkozót 12 miskolci református gyülekezetből érkező presbiterek, gyülekezeti munkások és lelkipásztorok.
A nap tartalmas eltöltésében a Presbiteri Szövetség olyan neves munkatársai vezettek bennünket, mint Szabó Dániel a Presbiteri Szövetség elnöke, Balla Tibor tiszteletbeli elnök, Mikó László missziói titkár, dr. Bodnár Ákos a MRETZS világi elnöke, dr. Judák Endre egyetemi tanár, dr. Viczián Miklós mérnök, a pasaréti gyülekezet presbitere.
Napjaink helyzetén és az Ige útmutatásán tájékozódva kerestük a lehetőségeket és a feladatainkat a presbiteri szolgálatban való megerősödésre, az alábbi előadásokra figyelve:
1. Igei tájékozódás: A presbiter és a presbitérium az Igében és a gyülekezetben.
Ap.Csel. 20,28 alapján Balla Tibor elmondta, hogy a presbitereknek nemcsak az anyagiakkal kell sáfárkodniuk a gyülekezetben, hanem a lelki építésben is segítségül kell lenniük a lelkipásztoroknak, mint akiket a Szent Lélek hívott el őrállókul. De ez csak akkor működik, ha valóban Isten Lelkének belső, személyes elhívására vállal valaki presbiterséget, és a gyülekezet is ezt az elhívást ismeri fel a jelöltben, és nem hagyomány vagy emberi tekintély alapján történik a választás.
2. Igei diagnózis: „Megfáradnak a legkülönbek is..."
Ézs. 40,30 alapján dr. Bodnár Ákos egészen személyes hangvételű bizonyságtételében korunk energiaválságos helyzetéből kiindulva a lelki-szellemi megfáradás jelenségét tárta elénk, de rögtön rámutatott: energia, erőforrás van, csak az ember nem jó helyen keresi. Buzdító erővel tett bizonyságot arról, hogy Isten soha nem lankad el, soha nem fárad meg, és akik benne bíznak, azoknak ereje megújul.
3. Igei célkitűzés (gyógymód): „Megismerni Őt és az Ő feltámadásának erejét!"
Filippi lev. 3,10 alapján Mikó László kutató fizikusként érdekes példákkal ecsetelte, hogy Isten teremtett világának a megismerése mekkora erőforrás a tudomány, a fizika világában is. A törvényszerűségek felfedezése mekkora haladást, fejlődést eredményezett, pl. az atomfizikában (atomenergia) vagy a genetikában. A legdöntőbb jelentőségű felismerés azonban Jézus Krisztus személyének és az ő feltámadása erejének a megismerése, mert az az életet gyökeresen újjá teszi.
4. Ige szerinti helyünk: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból...!"
János ev. 17,15 alapján dr. Viczián Miklós a személyes bizonyságtétel erejéről beszélt. A feltámadás első tanúinak helyzetét, viselkedését tükörül állította elénk. Ma is hasonló a helyzet: ellenséges környezetben nem merünk hitünkről beszélni. Pedig az Igében azt olvassuk, hogy az Úr együtt munkálkodott azokkal, akik feltámadásáról bizonyságot tettek, így kezdtek szaporodni a hívő emberek.
5. Ige szerinti kötelezettségünk: „A hithez és jócselekedetekhez ragasszatok tudományt....!"
2Péter 1,5 alapján dr. Judák Endre arra a 800 ezer reformátusra hívta fel a figyelmünket, akik reformátusnak vallották ugyan magukat a népszámláláskor, de nincsenek egyik református gyülekezetben sem számon tartva. Küldetésünk van feléjük. Elérésük módjairól szólva a közös imádság, a családlátogatás, a személyes hitvallás, az Isten igéjében való jártasság fontosságát hangsúlyozta. A presbiter családi életére nézve személyes tapasztalatát mondta el arról, hogy amióta a családi áhítat régi reformátusi szokását otthon bevezette, egészen jótékonyan változott meg a napjaik rendje és hangulata.
Nemcsak mélyen elgondolkoztató előadások voltak ezek, hanem hiteles és buzdító bizonyságtételek a szolgálattevők személyes elkötelezettségéről Istenért és az Ő országáért.
Nem csoda, hogy a szünetben élénk beszélgetés indult meg a presbiterek között. Kérdések és saját tapasztalatok sokaságát cseréltük ki egymás között a szerény ebéd fogyasztása közben. Valóban erősödtünk a hallottak és a közösség által, melyben örülhettünk egymásnak. Hisszük, hogy nem marad következmény, gyümölcs nélkül mindaz az áldás, amelyet ezen a napon kaptunk Istentől, hanem megerősítve kezünket és szívünket az Úrban, buzgóbban és hitelesebben tudunk szolgálni a gyülekezeteinkben. Istennek legyen dicsőség és hála velünk közölt javaiért!
Miskolc-Diósgyőr, 2004. május
Péter András
lelkipásztor
Ui. Szeretettel ajánlom a csendes napról készült hangfelvételt az érdeklődőknek, mely megrendelhető a lelkészi hivatalban a 06-46-400-599 telefonon.
Kapcsolat
Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com
Kitekintő RSS
- Elhunyt Demes András az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában
- Re:formálj! - Elindult a regisztráció a Csillagpontra
- V. bibliaismereti verseny
- A tanítványság kérdései - Kereszt-kérdések konferencia
- „Egy házunk van" teremtésvédelmi konferencia
- Szeretethíd: elindult a regisztráció
- Missziói lelkésztovábbképzés sorozat - Lelkésztovábbképzés Michael W. Goheen előadásaival
Pályázatok RSS
- Vezetői pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninneni templomépítési program” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-TAB-20-P-0019 azonosítószámú pályázat „2020. évi egyházi táborok és közösségi célú projektek támogatása”
- Megvalósult az EGYH-EOR-20-P-0072 azonosítószámú pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninnen értéknövelő támogatás” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-KCP-16-0097 pályázat
- Megvalósult a EGYH-ESZK-19-0023 pályázat
Napi lelki táplálék
…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3
Lk 21,1–4R
„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja.
(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)
– Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet.
LUKÁCS 22,14–23 - Horderő
Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt?
2018. április 3.
Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)
Dénes Károly: Keresztfa tövében
Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.
