Örök és fiatalok

A gönci gyülekezet presbiteri konferenciát tartott szeptember második hétvégéjén Berekfürdőn. Sok olyan gyülekezeti alkalom van, amikor a presbitérium egy kis plusz útravalót kap az előttük álló teendők mellé egy közös gyülekezeti kiránduláson, ez azonban abban különbözött az eddigiektől, hogy a gönci presbitérium mélyen tisztelt tagjain kívül a gönci ifjúság is meghívottja volt az alkalomnak. (20-28 éves korig)

Családi hangulat és baráti melegség töltötte be az egész hétvégét. Péntek este 6 órakor kezdődött a konferencia egy beszélgetéssel, amelyben az egyház aktuális helyzetéről kérdezhették a presbiterek Bölcskei Gusztáv és Csomós József püspök urakat. A „püspöki főszakács” – aki mind emellett rendszeres templomjáró presbitere a gönci gyülekezetnek – felejthetetlen vadvacsorával várta az utazásban megfáradtakat, és persze azokat is, akik a fürdő medencéjében éheztették magukat napnyugtáig. A vacsora elfogyasztásával egyértelművé vált, hogy a séf rászolgált a „főszakácsi” címre. Az elfogyasztott vacsora után még egy kis társalgás következett, majd mindenki a saját szállásán nyugovóra tért.

Másnap reggel áhítatra indult a társulat az ifjúsági épület kápolnájába. A téma kapcsolódott konferencia fő témájához, az önkéntességhez. Ezután rövid a szünetet követően ifj. Csomós József (kerületi ifjúsági referens) tartott előadást az önkéntességről. Arról beszélt, hogy az igazi önkéntesség nem csak annyit jelent, hogy közösen kitakarítjuk a templomot, a templomkertet és rendet rakunk az egyház portáján, hanem olyan szolgálatot is elvégzünk, ami túlmutat a gyülekezet hétköznapi feladatain. Kicsit mindenki magába nézett és átgondolta, vajon azon kívül, hogy a gyülekezet tagjai vagyunk, ellátogatunk a templomba, mi mást teszünk a gyülekezetért? Az is elhangzott, hogy próbáljuk meg a saját tudásunkat és tehetségünket Isten szolgálatára fordítani, hiszen egy gyülekezetért nem csak olyan ember tehet, aki tud kaszálni, hanem olyan is, aki tud könyvelni, tud varrni, hímezni vagy gyönyörű mézes kalácsot sütni, mivel azt is jelenti kereszténynek lenni, hogy mindenki a saját Istentől kapott talentumát képes az Úr szolgálatába állítani. Az ifjúsági referens azt is elmondta, tudja, milyen nehéz megvalósítani ezt a gyakorlatban. Példának hozta Hollandiát, ahol az ember azt mondhatja, hogy ha komolyabban akar önkéntesként dolgozni, inkább csak fél állásban dolgozik és így is megél. Nálunk nehéz ezt elképzelni, és be kell látnunk, egy 12 órás műszak után nem sok embernek van ereje még önkéntes feladatot is vállalni, mégis próbálkozni kell.

Az ebéd utáni szabad programot követően egy kis csapatfeladat következett, majd külön váltak az „örök fiatalok” és a fiatalok. Sok kérdés merült fel a fiatalság körében, s csak itt ébredtünk rá, hogy egyszer lehet, hogy mi leszünk presbiterek, és azokat a feladatokat a gyülekezetben, amit most szüleink látnak el, egyszer nekünk kell majd elvégeznünk. Útravalónak egy feladatot kaptunk. Képzelje el mindenki a számára tökéletes gyülekezetet, majd gondolja el, mi az, amivel mi hozzá tud járulni ahhoz, hogy amit elképzeltünk, egyszer valóság legyen.

S. Zs.