Az anyakép a Bibliában és az irodalomban

A csónakázótó lágyan ringatta a ladikokat. A gyermekek kacaja a hullámokkal együtt ért partot, amire az édesanyák elérzékenyült tekintete volt a válasz. Épp a Zemplén csúcsait koronázta meg a napkorong, amikor a trombita érces, hívogató szava megtörte a fény, a hullámok, a jótékony semmittevésbe feledkezés varázslatát.

A Családi Öko Kalandpark panorámás termében minden széknek hamar gazdája lett a szeptember 16-án délután 18 órakor kezdődő, Az anyakép a Bibliában és az irodalomban c. rendezvényen. A Telkibányai Református Egyházközség által elindított „Hittem, ezért írtam!” sorozat a negyedik felvonásához érkezett.

A vendégek sorát Tusnády László professor emeritus nyitotta, akit követtek Maczó János író, költő, Laczkó András irodalomtörténész, kritikus, Fazekas József költő. Az est zenei felhozataláról Simon Norbert komáromi teológushallgató gondoskodott, aki trombitajátékával okozott felejthetetlen perceket a résztvevőknek. A 42. zsoltár eléneklése után Szalay László Pál lelkipásztor Asszonyember vagy Éva címen tartott előadást. A személyes hangú, lírai bevezetőt az anyává válás heroikus küzdelmének bemutatása követte Anna példáján keresztül. Az előadó hangsúlyozta, hogy Elkána felesége a meddőség poklát csak a feltétel nélküli Istenre hagyatkozás révén tudta elhagyni. „Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többet szomorú az arca.” A gyermek hitben való nevelésének következő lépcsőfokát Mónikával, Augustinus egyházatya édesanyjával illusztrálta. Elhangzott, hogy az afrikai pogány anyaistennőnek, „Dea Caelestis”-nek a tisztelete ellenére Mónika Istennek ajánlotta gyermekét, és szentül hitte, hogy „nem kallódhat el a könnyek fia.”

Tusnádi László Anyakép a török és olasz irodalomban címmel tartotta meg előadását. Előterjesztésében kihangsúlyozta, hogy „az anyaság az emberi lét megmaradásának kontinentális alapzata.” Többek között elmondta, hogy a török „anayasa”szó alkotmányt jelent, viszont szó szerint anyatörvénynek fordítjuk. Fájlalta, hogy a mi törvényeinkben nincs ilyen becsülete az anyáknak. A Torquato Tasso monográfia írója kiemelte a tragikus sorsú költő egyik vesének anyaábrázolását: A nő gyönyörűségéből valamicskét a tükör is visszaad, de teljessége leánya szemében fénylik fel. Az előadást Cengiz Hancıoğlu és a magát magyar származásúnak valló Giuseppe Ungaretti versei színesítették.

Laczkó András Jókai Mór kapcsán egy határozott, céltudatos, akaratát a végsőkig érvényesítő édesanya képét rajzolta elénk. Pulai Máriát kardos menyecskének, vicispánnak, Jókayné uramnak is nevezték következetes természete miatt. Az anyai hatás Jókai regényeiben, különösen A kőszívű ember fiaiban szemléletesen kimutatható.

Az előadások után sor került a Fehér Mária–díj ünnepélyes kiosztására. A NAP Alapítvány képviseletében Maczó János laudálta a 2011-es kitüntetetteket. A díjat az 1956-os forradalom 50. évfordulójára alapították és az előző években többek között Almássy Katinka költő, Cs. Varga István irodalomtörténész, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Bábel Balázs érsek, Bencze Izabella jogász, Döbrentei Kornél író vehette át. Idén Varga József írót, Tusnády Lászlót az irodalomtudomány kandidátusát és Szalay László Pál lelkipásztort érte a megtiszteltetés, hogy megkaphatták a Szemesi György által készített emlékplakettet. A kísérő oklevél tanúsítja a díj odaítélésének okát: „Példamutató emberi életéért és alkotó tevékenységéért tüntette ki a NAP alapítvány.”

Az alkalmon résztvevő édesanyák egy szál fehér szegfűt kaptak, megemlékezve ezzel is a gyermekekért hozott áldozatukról. Az előadások között Maczó János és Fehér Mária anya témájú versei hangoztak el, majd Fazekas József mutatta be a Tőkesúly című kötetét. Az együttlét végén a lelkészházaspár vendégül látta a gyülekezetet, mert már egy éve annak, hogy elsőszülött gyermeküket, Szalay Emma Zádorkát a keresztvíz alá tarthatták.

Szalay László Pál lelkipásztor

Telkibánya, 2011. szeptember 23.