Harsányi "akadályverseny" 2004

LVII. évfolyam 2. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Az idén május 22-én került sor az immár hagyományosnak mondható harsányi akadályverseny megrendezésére. Ez az esemény minden esztendőben a hitoktatásban résztvevő - többnyire általános iskolás - gyermekek együttléte.

Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a gyermekek nagyobb közösségben legyenek, mint egy hittanos csoport, vagy egy falu fiatalsága. Egy-egy ilyen nap lehetőséget ad arra, hogy megtapasztalják, mások is járnak hitoktatásra, mások is tanulnak a Bibliáról, mások is jól érzik magukat ilyen közösségben, illetve új barátokat is szerezhetnek.

Idén Bőcs, Kazincbarcika-Felső, Borsodgeszt, Nyékládháza, Vatta, Bükkaranyos, Miskolc-Szirma és Harsány hittanosai vettek részt a versenyben. A szervezésben és a lebonyolításban szerepet vállaltak: Mészáros Viktória, Kolumbán Gábor, Prókai Árpád, id. Szombathy Dénes, ifj. Szombathy Dénes lelkipásztorok, Tóth Orsolya teológiai hallgató, Kolumbánné Molnár Annamária, Németh Georgina, Szombathyné Szőnyi Márta és Birinyi Márk pedagógusok, valamint a vendég és a házigazda gyülekezet áldozatkész tagjai: Barczi Lajosné, Bacskainé Gonda Katalin, Kelemen Imréné, Illés Sándorné, Czeglédi Antal, Czeglédi Judit, Toma András és Kolozsvári András.


Az érkező gyermekeket a gyülekezeti teremben fogadtuk, ahol a nap gitáros énektanulással indult. Általában nyílt pályán szervezik az akadályversenyeket, így szerettük volna mi is és a kalandra felkészült gyermekek is, ám az időjárás nem kedvezett nekünk. Egész délelőtt esett, így az 58 gyermek és a felnőttek terep helyett a templomba mentek, ahol csoportokra osztottuk a gyermekeket, és megkezdődött a verseny. A csoportok összetételénél figyeltünk arra, hogy korosztály és gyülekezet szempontjából egyaránt vegyes társaságokat állítsunk össze. Először meglepődve figyelgették egymást az „idegenek", a második feladat után azonban már úgy dolgoztak együtt a gyermekek, mintha együtt nőttek volna fel. A feladatok között mozgásos és ügyességi feladatok helyett bibliai, műveltségi kvíz-játékok szerepeltek. A gyermekek számot adtak bibliaismeretükről, általános műveltségükről, olvasottságukról, valamint arról, hogyan tudnak kapcsolatot teremteni, és közösségben dolgozni. A vidám együttlét és játék után szerény ebéd következett, majd az eredményhirdetés és jutalmazás.


Mindezek után így köszöntünk el: Jövőre ismét találkozunk!


Szombathyné Szőnyi Márta


Harsány


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

...aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben. 5Móz 1,33

1Móz 12

Az érdeklődésig könnyen eljutunk, talán még az egyetértésig is. Az elköteleződés már keményebb dió. Pedig még az is kevés önmagában, ha az, amire igent mondunk, nem lesz életté, ha a szavakat nem követik a tettek. 

tovább

(1) „Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8)

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

tovább

1 SÁMUEL 31,1–7 - Saul halála

Ez a szövegrész nem igazán kellemes olvasmány. Olvassuk, hogy Saul és társai milyen kegyetlen halált haltak. Saul számára a halál jobbnak tűnik, mint a fogság. Nincs már reménye és megöli magát. 

tovább

2018. május 12.

Isten megáldja a hűséget

Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. (Ruth 2,19-21)

 

tovább

Kárász Izabella: Imádkozol-e értem!

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

tovább