Új köntösben a füzérkomlósi református templom

Gyülekezetünk templomában nagy változások történtek az elmúlt két évben, kis templomunk jelentős felújítási folyamatokon esett át. Nagy esemény ez egy kis közösség életében, amikor megtapasztalhatjuk a hit erejét, Isten segítségét, hiszen józan belátással, csupán az észérvekre hagyatkozva aligha remélhettük volna, hogy ez a csoda itt megtörténhet.

De megtörtént. Kellett ehhez a lelkipásztor és a gyülekezet önfeláldozó munkája és a község összefogása. Az, hogy a nemes cél érdekében felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki egy emberként állt a cél mögé. Köszönet illeti azok segítségét, akik munkájukkal, adományaikkal hozzájárultak a templom felújítási folyamataihoz, templomunk szépüléséhez.

A hálaadó ünnepi alkalomra augusztus 14-én, vasárnap délután került sor, melyen Isten igéjét Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette. „A templomépítés és felújítás önmagunkon túlmutató munka, hiszen egy olyan jel felállításáról van szó, amely nemcsak közvetlen környezetünk, hanem a településre látogatók, sőt a következő generációk felé is üzenetet közvetít.” – fogalmazott a püspök.

Ezt követően Csomós József püspök leplezte le a tiszáninneni egyházkerületi címert, melyet a presbitérium ajánlott fel. A templomfelújítás folyamatát egy megduzzadt patakhoz hasonlította, amelynél az anyagi nehézségeket áthidalva, mint egy követ arrébb téve, továbbfolyhat a víz.

A köszöntések során Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő megköszönte az egyházkerület támogatását, Mester András polgármester pedig a munkálatokban részt vevők segítségét. Börzsönyi József, a Zempléni Református Egyházmegye esperese levélben gratulált a rendbetétel befejezéséhez. Ezután gondnok urunk, Fejti István számolt be az elmúlt két év történéseiről, akinek áldozatos munkáját ezúttal is köszönjük.

Lelkipásztorunk Deliné Horkay Márta az Isten gondviseléséről, szeretetének megnyilvánulásáról és Szentlelkének jelenlétéről beszélt.

Az istentisztelet ünnepi hangulatát emelte Horkay Barnabás vers előadása, Tomkó Richárd orgonajátéka, és a sátoraljaújhelyi református énekkar szolgálata.

Az ünnepi alkalom a templom bejáratánál található emléktábla leleplezésével és koszorúzásával zárult, majd szeretetvendégség következett.

Hálával a szívünkben gondolunk vissza az ünnepi alkalomra, amikor együtt lehettünk elöljáróinkkal, meghívott vendégeinkkel, hiszen egy ilyen kis gyülekezet életében nem mindennapi az ilyen közösségi alkalom. Rohanó életünkben jó volt kicsit megállni, átadni magunkat az ünnepi hangulatnak, hálaadásnak, Isten gondviselésének. Visszatekinteni az elmúlt két évre, hogy mire volt képes egy kicsiny sereg Istennel, egy akarattal. Erőt adó, irányt mutató példa volt ez számunkra, hogy közös akarattal, az Úrba vetett hittel, imádsággal a lehetőségeink kiszélesednek, a kapuk megnyílnak, az útról eltűnik az akadály és minden megy a maga Isten által kijelölt útján. Úgy érzem, hogy az ilyen alkalmakból lehet feltöltődni, újult erőre kapni, és a nehézségeken túllendülni.

Várhomokiné Madák Kornélia

gyülekezeti tag