Hálaadás a megújult ricsei templomért

Mi kell ahhoz, hogy egy református templom zsúfolásig megteljen délelőtt, délután? Kicsi templom, vagy inkább nagy gyülekezet. 1828-ban a ricsei reformátusok úgy döntöttek, olyan templomot építenek, ahová az egész falu elfér, nem kis gondot okozva ezzel a kései utódoknak.

A legtöbb egyházközség életében vannak szép ünnepek, amikor minden pad megtelik, de hogy egy nap kétszer is, ahhoz valami nagy bánatnak vagy nagy örömnek kell eltöltenie a szíveket. Augusztus 21-én az örvendezés ideje érkezett el hozzánk Ricsére délelőtt, délután együttesen mintegy ezer atyafi dicsőíthette az Urat. Kívül-belül megújult hajlék várta az istentiszteletre igyekvőket. Délelőtt tíz konfirmáló fiatal tette le fogadalmát Isten színe előtt, együtt úrvacsorázhattunk a népes gyülekezetben. Lelkipásztorukként keresztelésük óta végigkísérhettem életüket, hiszen éppen tizenöt éve érkeztünk feleségemmel ide. Kegyelem, hogy gyermekeink szívében helyet készít magának Krisztus, vágyunk, hogy ők is Anyaszentegyházunknak élő tagjaivá legyenek.

Délután kicserélődött a gyülekezet. Közelről és távolról meghallva a hívást, jött az Úr templomos népe hálaadó istentiszteletre. Hat esztendővel ezelőtt orgonaszentelésre sereglettünk egybe, akkor elhangzott: nagy dolog, ha az Úr háza már úgy néz ki, mintha a sajátunk lenne, még nagyobb, ha annál különb! Ez a felemelő érzés töltött el minket. Lefelé tartunk – halljuk mindenfelől, fogyatkozunk és pusztulunk! De ahol templomok újulnak, azt jelzik, ezen a helyen Istennek népe él! Az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen győzelmet! „Enyém az ezüst, enyém az arany” (Haggeus 2,8) – szólt hatalmas Istenünk, ebből adott nekünk templomfelújításra. Így tekintettünk arra az UMVP-s pályázatra, amelyen elindultunk, és a Vidéki Örökség Megőrzése címen elnyert 47 927 589 forintra, mely lehetővé tette templomunk megújulását. A kivitelezést a Dombau Kft. végezte, Miskolci Zoltán kisvárdai vállalkozó szakszerű, lelkiismeretes vezetésével. Az előkészületi, közbeszereztetési munkákban a Zsinat Szeretetszolgálati Irodájától kaptunk segítséget, műszaki ellenőrnek Szanyi Bertalan lelkész-építészmérnököt nyertük meg. Az uniós pályázatok utófinanszírozásban részesülnek, egyházkerületünk vezetésének köszönjük, hogy kedvező áthidaló banki kölcsönhöz juthattunk, akárcsak sok más egyházközség.

Az istentiszteleten Csomós József püspök úr hirdette az Igét a templomajtónk fölé kiírt igevers alapján: „Ez a hely Istennek háza és a mennyeknek kapuja.” (1Móz 28,17)

Börzsönyi József esperes úr köszöntőjében egy szóba sűrítette mondandóját: „Elkészült!” Majd azzal folytatta, hogy a Ricsei Református Egyházközség hitélete a látottak alapján fölfelé ível.

A Ricsei és Révleányvári gyülekezet asszonyainak és ifjainak éneke, Balla Gábor medikus orgonajátéka tette még inkább emlékezetesebbé hálaadó istentiszteletünket.

Pásztor István a gyülekezet gondnokaként szólt a közös összefogás öröméről, majd szeretetvendégségre invitálta az egész ünneplő gyülekezetet, melyet a nőszövetség tagjai készítettek nagy szeretettel.

Visszatekintve szép ünnepünkre, azóta minden vasárnap valódi ünnep templomunkban. A mi Urunk Jézus Krisztus hitünket is megújítja. A régi stílushoz, életformához való ragaszkodás nem gátolhatja bennünk a születendő újat.

A csirkét azonban nem nyáron kell számolni, hanem tavasszal, tartja a paraszti bölcsesség. Hogy mikor lesz újra egyetlen nap alatt kétszer is tele a ricsei református templom, nem tudjuk, de nem is ebben reménykedünk, hanem Abban, Aki így szólt: „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára…” (Filippi 1,6)

Tóth Zoltán lelkipásztor

Ricse