Nemzetközi hospice konferencia a Székházban

A VI. Hospice-Palliatív Kongresszus került megrendezésre az Egyházkerület Székházában április 23-24-én. A 210 résztvevő az ország és a világ különböző részéből érkezett erre az alkalomra.

Kétévenként kerül megrendezésre ez a konferencia, amikor a hospiceokban dolgozók és a téma iránt érdeklődők kicserélik véleményüket, és megosztják egymással tapasztalataikat.

A konferencia megrendezésére az adott alkalmat, hogy 10 évvel ezelőtt indult el Miskolc városában az Erzsébet Hospice Alapítvány munkája. Megyénk az elsők között szerepel a daganatos megbetegedések számát tekintve, így nagyon fontos volt ennek a szolgálatnak az elindulása, hogy sokaknak tudjon testi és lelki támaszt adni.

A 60-as évek Angliájában indult el a hospice mozgalom Cicely Saundres kezdeményezésére, hogy a daganatos betegek életének utolsó idejét megkönnyítse, és emberibbé tegye. Ez az asszony megfigyelte, hogy a menthetetlen daganatos betegek, akik sok esetben a fiatal korosztály tagjai közül kerülnek ki, milyen mostoha kórházi körülmények között kénytelenek eltölteni életük utolsó heteit, napjait. Tele vannak olyan testi és lelki fájdalmakkal, amikre szinte senki nem figyel oda. A mozgalom lehetővé tette, hogy mint régen, ismét lehetséges legyen az otthoni meghalás.

A 90-es évek elején jelent meg hazánkban is a hospice mozgalom. Budapest és Szombathely után Miskolcon is elindult ez a szolgálat. Először otthonukban segítette a betegeket és családtagjaikat, majd pedig egy 12 ágyas bent fekvő részleg is megnyitotta kapuit. Az alapítvány munkája iránt egyre nagyobb lett az igény, és a megye, az ország más részeiből is érkezett segítségkérés. A betegek és családtagjaik segítése mellett oktatói tevékenységet is végez a szolgálat az ország különböző városaiban és Erdélyben.

Angliában a hospice mozgalom indulásánál az egyház nagyon fontos szerepet kapott, hiszen az élet végénél a lelkipásztori jelenlétet nélkülözhetetlennek tartották. Mai napig Angliában minden hospice szolgálatnak a tagjai között szerepel a lelkipásztor. Ezek a betegek örömmel fogadják a lelkészt, aki az ágyuk szélére ülve beszélget és imádkozik velük.

Ma talán még fontosabb, mint valaha, hogy elmenni készülő embertársainkat keresztyéni módon tudjuk elkísérni életük végén. Megtanultuk gyermekeinket bevezetni az életbe, tanuljuk meg hát akkor ismét, hogy szeretteinket ki kell vezetni ebből az életből az örök életbe.

Gecse Attila

Miskolc