Kossuth ünnepség Torinóban

Virágzott az aranyeső a torinói tavaszt jelezve, március 20-án, ünnepi díszbe öltöztetve az olasz nagyváros egyik szép terének sarkában álló kicsiny Kossuth-szobrot.

Épp száztíz évvel ezelőtt halt meg a legendás sorsú magyar ott a szoborhoz közeli bérház egyik első emeleti lakásában. Aznap, amikor lehunyta szemét, Torinóban órák alatt elfogyott a virágboltok kínálata. Aki csak ismerte - és nagyon sokan ismerték -, virággal indult a nagy halott háza felé. A híres katolikus városban a protestáns Kossuthot a közeli valdens templomban ravatalozták fel, majd az ettől nem messze lévő pályaudvarról olaszok ezrei búcsúztatták azt a Pest felé induló vonatot, mely a száműzetés szomorú évtizedei után hazavitte a magyar haza egyik legnagyobb fiát.

A Kossuth emlékét és örökségét ápoló egyesületek, alapítványok képviselői, politikusok, művészek, közéleti emberek, valamint a szülőfalu, Monok küldöttei a tavalyi amerikai zarándoklat után, ebben az évben Torinóban emlékeztek a szabadságharcosra, kormányzóra, a magyar függetlenség lánglelkű vezéregyéniségére.

A népes delegáció néhány tagját, köztük egyházunk képviseletében dr. Kádár Zsolt esperest, hivatalában fogadta a város közgyűlésének elnöke, aki szerint Torino városa máig ismeri és megbecsüli a száműzetésben hosszú éveken át köztük élt magyar hazafit.

Kossuth életének utolsó évtizedében is élénk figyelemmel és érthető kritikával kísérte a magyarországi fejleményeket, haláláig elfogadhatatlannak tartva mindennemű kompromisszumot, kiegyezést a Habsburgokkal. Kiterjedt levelezést folytatott, megannyi vendéget fogadott. Élete alkonyán is hatalmas ívű beszédet tartott a hozzá elzarándokolók ezreinek. Az öreg Kossuth szenvedélyes biológussá lett. Növényeket gyűjtött, madártannal foglalkozott, egyik legkedvesebb látogatójával: Herman Ottóval, az utolsó magyar polihisztorral látták sokszor együtt sétálva elmélyülten beszélgetni abban a parkban, ahová az idén március 20-án a rá emlékezők serege összegyűlt.

A halálának évfordulóján tartott ünnepségen torinói szobra előtt a milánói magyar főkonzul szavai után a város vezetői emlékeztek Kossuthra, az olasz szabadságharcos Garibaldi eszmetársára. Majd a Római Magyar Intézet igazgatója idézte fel Kossuth művét és emberi vonásait. A Kossuth emlékét őrző olaszországi egyesület elnökasszonyának megemlékezését követően átadták a város képviselőinek a magyarországi festőművész, Simon Veronika által készített és általa adományozott Kossuth-portrét. A monokiak éneke mellett a jelenlevők megkoszorúzták az olasz katonák díszőrsége által körülvett szobrot.

A torinói tér sarkán álló míves kis szobor, a mellette lévő tisztes polgári ház egyik első emeleti lakása számunkra Magyarország történetének egy darabja. Emlékeztető örökség, eszméltető jel, zarándokhely. Pontosan száztíz évvel később, Kossuth halála napján ott megállva szívszorító érzés végiggondolni történelmünk veszteségeit, melyen mégis átfénylik az igazak hitének, bátorságának máig ható ereje.

2004 tavaszán Torinóban mindenki a legközelebbi téli olimpia megrendezésének nagyszerű lehetőségéről beszélt. A várost mozgásba hozta, izgalomban tartja, a komplex fellendülés közeli megvalósulásának ösztönző dinamikájával hajtja ez a világraszóló esemény.

Nekünk mégis az a kis szobor a tér sarkában, aranyesőkkel körülvéve, az marad és lesz mindig Torinóban a legfontosabb...

kzs