Várom az Urat...
LXIV. évfolyam 4. szám / Gyönyörködöm a Te beszédedben„Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130:5-6)
Várjuk a karácsonyt, e boldog, áldott, csodálatos ünnepet.
Mégis többen depressziósak lesznek az ünnepre, vagy annak végére. Nem úgy alakul az ünnepük, mint várták volna. Túl sokat vártak tőle, vagy mást vártak.
Így volt ezzel annak idején, 2000 évvel ezelőtt a zsidó nép is. Meg voltak az elvárásaik Istennel szemben, Aki megígérte nekik, hogy Szabadítót küld számukra. Elvárták, hogy a megígért Szabadító éppen olyan legyen, amilyennek elképzelték. Legyen dicső harcos, a nép vezére, aki a római elnyomás alól kimenti őket, és talán még a világ uraivá is teszi a zsidó népet.
Teljesen elképedtek, amikor kiderült, hogy Isten mást tervezett. Nem a rómaiak fogságából, az elnyomás alól, hanem a bűnökből akart szabadulást adni. Azt akarta, hogy a népe ne uralkodó legyen, hanem Istennek szolgáló. És ezzel nem tudtak mit kezdeni a zsidó vezetők.
Emlékezzünk csak rá, hogy Heródes palotájába bekopogtak a napkeleti bölcsek, mert itt keresték a nagy Szabadítót, de kiderül, hogy nincs ott. Heródes hívatja az írástudóit, hogy megtudja, hol is kell megszületnie a Megváltónak. És ők pontosan idézik a próféciát, de egy lépést sem tesznek azért, hogy megnézzék Isten Fiát, akit évszázadok óta várnak, mert mást vártak, nem egy tehetetlen gyermeket.
Milyen nagy kísértés ma nekünk is az, hogy elvárásaink legyenek Isten iránt. Elvárjuk, hogy milyen legyen, mit tegyen, hogyan cselekedjen az életünkben, milyen legyen az ünnepünk. Talán még az istentiszteletre is elvárásokkal megyünk, mint egy moziba, és ha nem azt kapjuk, amire számítottunk, csalódottak leszünk, és nem is tetszik az egész.
Nagy különbség van a várás, a várakozás és az elvárás között. Az Isten szabadítására váró ember nyitott arra, amit Isten fog tenni. Nem képzeli el, nem tervezi el, hogy Isten mit fog tenni, hiszen Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Ő a legjobbat adja nekünk, de ha mi az elvárásainkkal beszorítjuk Őt, úgy érezhetjük, nem azt adta, ami kellett volna.
Isten áldása, szeretete akkor lesz igazán a miénk, akkor lesz igazán boldogító, ha tudunk nyitottak lenni arra, amit adni fog, és nem elvárni dolgokat tőle.
Ady Endre csodálatos verse nagyon szépen példázza, hogy mit jelent, amikor az ember találkozik Istennel. Így vall erről az Úr érkezése c. versében:
Mikor elhagytak,
Mikor lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak hiú szemeim.
Meghalt ifjúságom.
De Őt, a fényest, a nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Hát így jött az első karácsonykor is az Isten közénk a földre. Várták, hogy jön harsonával, erővel, hatalommal, talán kegyetlen irgalmatlansággal, hogy eltörölje a zsidók szerinti ellenséget. De ehelyett jött kegyelemmel, irgalommal, szeretettel. Nem hatalommal, nem erővel, hanem békességgel. Jött egy gyermek képében, hogy kiszolgáltassa magát nekünk, hogy szívünkbe fogadjuk Őt, hogy ott belül átölelhessen, szerethessen, kiűzhessen haragot, irigységet, irgalmatlanságot, gyűlöletet.
Ezen a karácsonyon Hozzád is így jön. Szíved ajtaján kopogtat az Isten Fia, Jézus Krisztus, hogy téged is átöleljen, hogy szeretetét árassza rád, hogy betöltsön Lelkével, és hogy ezt áraszd másokra is.
Almási Ferenc
Nagyrozvágy
Kapcsolat
Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com
Kitekintő RSS
- Elhunyt Demes András az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában
- Re:formálj! - Elindult a regisztráció a Csillagpontra
- V. bibliaismereti verseny
- A tanítványság kérdései - Kereszt-kérdések konferencia
- „Egy házunk van" teremtésvédelmi konferencia
- Szeretethíd: elindult a regisztráció
- Missziói lelkésztovábbképzés sorozat - Lelkésztovábbképzés Michael W. Goheen előadásaival
Pályázatok RSS
- Vezetői pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninneni templomépítési program” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-TAB-20-P-0019 azonosítószámú pályázat „2020. évi egyházi táborok és közösségi célú projektek támogatása”
- Megvalósult az EGYH-EOR-20-P-0072 azonosítószámú pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninnen értéknövelő támogatás” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-KCP-16-0097 pályázat
- Megvalósult a EGYH-ESZK-19-0023 pályázat
Napi lelki táplálék
…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a
Jób 4
Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?
(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)
– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).
EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!
Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő.
Dicsérje Őt a köd is!
Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!