Gyülekezeti nap Mályiban

LXIV. évfolyam 4. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye


Péter apostolnak ez az intelme volt a mottója az október 1-jén Mályiban megtartott gyülekezeti napunk-nak. Mintegy ötven testvér élvezte Isten gazdag áldásaként egymás szeretetteljes, építő társaságát, valamint a gyönyörű napsütéses időt.

Megérkezésünkkor a Mécses Központ gondnoka szívélyesen fogadott bennünket, majd a reggeli frissítő elfogyasztása után gyermekek és felnőttek elfoglalták a számukra kijelölt termet.



Dandéné Pál Tünde két anyukával vállalta, hogy kézműves feladatokkal, énekléssel foglalja el a kicsiket, hogy mi, szülők zavartalanul figyelhessünk.



Az egész napi program ismertetését követően Urunkat dicsőítő énekkel telt meg a ház. Dandé András, gyülekezetünk lelkésze Péter apostol fentiekben idézett szavait ajánlotta figyelmünkbe és hangsúlyozta: mindannyian növekedjünk élő lelki házzá. Ösztönözzük egymást a szívünkben lévő tapasztalatok által, hogy milyen jóságos az Úr. Tűzzük ki célul, hogy tudatosan figyeljük a másik személyt, s vegyük észre benne, hogyan is szeretne Isten általa belépni a mi életünkbe.



KÖZÖSSÉG és SZOLGÁLAT. Kónya Ákos kórházi lelkész e két terület köré építette fel előadását, mely a János evangéliuma 13. fejezet 1-17. és 20. verseire épült. Ebben az igeszakaszban a húsvét előtti láb-mosás jól ismert története olvasható.



Jézus Krisztus felénk megmutatkozó szolgálatát hangsúlyozta, s Péter reakcióján keresztül önmagunkat vizsgálhattuk meg. Az apostolnak saját elképzelése van a szolgálatról, nem akarja engedni, hogy Jézus meg-mossa a lábát. A kapott választ követően a másik végletbe esik, s már a teljes testét kívánja megmosatni. Péternek meg kell értenie, engednie kell, hogy Jézus megmossa őt, különben „semmi közöd sincs én hoz-zám”!



Kálvin János a magyarázatában segít meglátnunk: Krisztus itt nem egy évente ismétlődő szertartásról beszél, hanem arról, hogy egész életünkben legyünk készek mi, testvérünk lábát megmosni – feléje szolgálni.



Nagyon nehéz egy közösségen belül szolgálni testvéreket, de meg kell tanulnunk – mondta a lelkész. Akkor este, egyik tanítvány sem követte Jézus példáját! „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” (14. vers)



Az előadást követően érezhettük, hogy az Isten Igéje élő és ható, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Ötfős csoportokban értékelhettük a hallottakat, majd közösen megvitattuk az elhangzott tapasztalatokat. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy gyülekezetünk szeretetteljes közösség, ahol Krisztus öröme látszik az arcokon, közvetlen emberi kapcsolatokat találhatunk, s az újakat is szívélyesen fogadjuk.



A megbeszélés alkalmával felmerült, hogy missziós területünkön, az Avason hiányzunk a köztudatból. Az itt lakók nem tudják, hogy létezik és működik közöttük a Református Egyház. Dolgozzunk együtt tovább, hogy ez a kép megváltozzon!



A nap során többször adódott alkalom, hogy jobban megismerjük egymást. Az ebédet követő órákban a fák árnyékában ülve, mindenki párt választhatott magának, akit egy személyes beszélgetést követően bemutatott a többieknek. Úgy gondolom, ez az alkalom rendkívül megerősítette a testvéri kapcsolatokat, és segített új barátságokat kötni.



G. Nagyné Szilvia

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább