Nyílt napok az iskolánkban

LXIV. évfolyam 4. szám / Intézményeink


A Tompa Mihály Református Általános Iskola 2011. szeptember 1-jén kezdte meg működését. A nagyhírű református iskolák életében három hónap nem nagy idő, de számunkra mérföldkő volt ez az időszak.

Az iskolánk alapjait raktuk le. Jelmondatunk: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6) Arra törekszünk, hogy tanulóinkat jellemes emberekké, az egyetemes értékeket tisztelő, egyházukat, hazájukat szerető, alkotó polgárokká formáljuk. A feladat, amit felvállaltunk, sok nehézséget jelentett, amivel számoltunk, de nem gondoltuk, hogy az Úr ennyi próba elé állít bennünket. Kazincbarcika polgári tradíciókkal nem rendelkezik, a város lakóinak többsége betelepült, az emberek többségében nem alakult ki az egészséges lokálpatriotizmus. A város környéki településeken a bányászat volt a legfőbb megélhetési forrás. A bányák bezárása és a sorozatos gazdasági válság folyamatosan érezteti demoralizáló hatását. Az iskolákban a nevelés háttérbe szorult. Iskolánk indítása az utolsó percben következett, hiszen azoknak a szülőknek tudunk segítségére lenni, akiknek fontos az, hogy a gyermekük az egyetemes értékek mentén nevelkedjen.



Szeptemberben az iskolába lépő szülőkön a bizakodás és aggodalom jele egyaránt látszott. Nem tudták még bizonyosan, hogy jó döntést hoztak-e. Az idő múlásával egyre több derűs arcot láttunk, de problémáink is adódtak. Nyílt napok megrendezésére 2011. november 17-én és 18-án került sor, itt éreztük igazán, hogy az eltelt három hónap nem volt hiába. A szülők mind a két napon részt vettek az iskola életében, hála telt szívvel gratuláltak az eddigi munkánkhoz. Megnyugvással mondták, hogy jó döntést hoztak azzal, hogy a Tompa Mihály Református Általános Iskolába íratták be gyermeküket.



2011. november 24-én Keresztyén iskola, keresztyén család címmel meghirdetett programunk iránt is nagy az érdeklődés. Az eddigi életünkből hiányzott ez a bizalomra épülő családias légkör, amit véleményünk szerint csak egy jól működő egyházi iskola tud nyújtani.



Egyre inkább elmondhatjuk, hogy közösség lettünk, és jó ehhez a közösséghez tartozni.



Nagy várakozással tekintünk a 2011/2012-es tanév elé, a megkezdett építkezést szeretnénk folytatni. Köszönjük mindazoknak az áldásos tevékenységét, akik segítik munkánkat.



Székelyné Varga Mária igazgató

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

...aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben. 5Móz 1,33

1Móz 12

Az érdeklődésig könnyen eljutunk, talán még az egyetértésig is. Az elköteleződés már keményebb dió. Pedig még az is kevés önmagában, ha az, amire igent mondunk, nem lesz életté, ha a szavakat nem követik a tettek. 

tovább

(1) „Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8)

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

tovább

1 SÁMUEL 31,1–7 - Saul halála

Ez a szövegrész nem igazán kellemes olvasmány. Olvassuk, hogy Saul és társai milyen kegyetlen halált haltak. Saul számára a halál jobbnak tűnik, mint a fogság. Nincs már reménye és megöli magát. 

tovább

2018. május 12.

Isten megáldja a hűséget

Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. (Ruth 2,19-21)

 

tovább

Kárász Izabella: Imádkozol-e értem!

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

tovább