Patak visszavárja a diákjait

Amikor ezeket a sorokat írom, Sárospatak egy álmos kisváros képét mutatja. Hétvége van. Néhány autó halad el megfontoltan a Kollégium előtt, s hogy a zebra, vagy az épületből áradó méltóság miatt lassítanak, nem tudom. Szeretném azt gondolni, hogy a második feltevésem igaz; hiszen nem lehet csak úgy, egy lendülettel elhajtani a ház előtt, ahol egykor a szabadság oroszlánjai tanyáztak, és amit egy szigorú, de melegszívű angyal oltalmaz. Nem lehet elsétálni e ház előtt, hogy ne jussanak eszünkbe magyar történelmünk sorsfordító férfiai, akik itt értek férfivá. Sok neves diák járt ide és sok neves professzor oktatott itt. A történetünknek nincs vége, számtalan diákunk és tanárunk fog még nevet szerezni a Kollégiumnak.

Holnap vasárnap lesz. Délutánra már várjuk vissza a gyerekeket, mert itt nem 20, vagy 22 óráig kell beérkezni az internátusba, hanem 15 órától van „visszavárás”. Patak visszavárja a diákjait és megelevenedik tőlük. Erő költözik belé, megfiatalodik. Ezt az éltető erőt a pataki refi internista diákjai már délután meghozzák magukkal a Bodrogközből, Hegyaljáról, Hegyközből, Abaújból, Magyarországról, a Kárpát-medencéből.

Másnap a zebra is értelmet nyer. Állandóan jönnek-mennek rajta, leginkább az internisták. Azok a fehér csíkok tudják, mikor van szilencium, mikor van vacsora a Mudrányban, mikor kezdődik a tanítás. Ismeri az internátusok délutáni programjait is. Kedden Oncsa-est, ahol már húsz éve Biblia mellé gyűlnek a diákok. Szerdán diákpresbiteri bibliaóra. Igen, van, aki mindkettőre jár. A csütörtök a legmozgalmasabb nap. Diákkoncerteket félévente háromszor, idegen nyelvű áhítatokat kéthavonta tartunk. A teaház minden héten meleg teával és más-más programokkal hívogat. Lehet énekkarba járni, sportolni, beszélgetni vagy játszani. Az internátusi foglalkozásokon illemet, életmódot és sok-sok hasznos dolgot lehet tanulni. Este 9 óra előtt három perccel az utolsó diákcsoport is áthalad a zebrán, hiszen 9-re mindenkinek be kell érnie a Kossuthba, az Erdélyibe vagy a Rákócziba. Elcsendesül az iskola környéke, elnéptelenedik az iskolakert. 21.30-kor lámpaoltás és alvás következik, vagy inkább halk beszélgetés az élet legfontosabb dolgairól? De aludni is tanácsos, mert 6.30-kor kezdődik egy újabb nap Patakon.

A Pataki Református Kollégium nem egy iskola a sok közül. Nem csupán egyike a négy történelmi kollégiumunknak, ahol ötszáz éve tudják: a nevelés legfontosabb színtere a coetus, a diákotthon. Nem. Patak sorskérdés. Nézzék csak meg a magyar történelmet! Jobbat mondok: kérdezzék meg a diákjainkat!

Beidek Endre vallástanár