Presbiteri csendesnap Hidasnémetiben

Három kis gyülekezet: Hidasnémeti, Tornyosnémeti és Hernádszurdok presbiterei gyülekeztek a Művelődési Házban. Közös énekléssel, Biblia-olvasással és igemagyarázattal kezdődött az alkalom. Ezután a lelkipásztor kis előadása következett, mely a presbiteri feladatokról, a közös munkáról, lelkipásztor és presbiter viszonyáról szólt történelmi pillanatképekkel, visszatekintéssel izgalmasabbá téve.

Felvetődtek azok a hétköznapi gondok, melyeket együtt kell megoldania ennek a körzetnek. Az összehangolódás és az egy családhoz tartozás átélése nem egyszerű feladat. A gyülekezetek autonómiája nem sérülhet, az együttműködés valóban csak keresztyén gondolkodással és közös akarattal lehetséges. Veszélyes vizek ezek, óvatosan kell fogalmazni, és lassan előre haladni, nehogy bárki is úgy érezze, hogy határsértés történt. Kellően érett gyülekezetek tudnak csak együttműködni, s elmondhatom, hogy a jelek szerint azon a csendesnapon a három kis gyülekezetnek ez sikerült.

Hidasnémeti az anyaegyház, de ez régen nem így volt. A történelem hozta magával a változást, és lett a legkisebből a legnagyobb. Parókiája nem volt, ezért vásárolt a gyülekezet egy házat, és kérte az akkori esperes urat, hogy helyezzen ki ide egy lelkipásztort. Egy ideig minden rendben ment, de az utóbbi években tapasztalható nehéz megélhetés, az árak emelkedése, a gyülekezeti létszám fogyatkozása anyagi gondok, problémák sokaságát eredményezte. Természetesen úgy a jó, ha a gyülekezet a saját lábán áll, de ehhez a feladathoz a megváltozott viszonyok között fel kell nőni. Ezen vagyunk. A két testvérgyülekezettel együtt átbeszélgettük a problémákat, megoldásokat kerestünk, mit és hogyan lehetne tenni.

Június 3-án szeretnénk egy szép ünnepséget tartani a határon túli testvérekkel együtt az összefogás szellemében. Tornyosnémeti lesz a házigazda, de mindenki beleadja szívét-lelkét, s így gyönyörű lesz az a nap. A perselyben összegyűlt összeget tűzifa vásárlásra fordítjuk, mely kiváltja a magas gázszámlát jókora megtakarítást eredményezve. Mindhárom gyülekezet presbitériuma egyetértett ebben, és ez megnyugtató, erőt adó elhatározás volt. Egy lépés az igazi összefogás útján.

Úgy érzem, nehéz idők jönnek, melyeket csak együtt lehet átvészelni. Nagyon fontos a bölcs, előrelátó gondolkodás, mely jelen esetben azt jelenti, hogy ma neked megy jobban, de lehet, hogy holnap te szorulsz segítségre, és én leszek az, aki a kezét nyújtja. Szinte minden elgondolkodtató történet, mese, elbeszélés ezt tanítja. Ma én, holnap te. Ha együtt vagyunk, egymáson tudunk segíteni, és elviselhetővé válnak a gondok, bajok, ijesztő kihívások.

A presbiteri csendesnap megerősített bennünket összetartozásunkban, elkeseredésünk fogyatkozott, reménységünk növekedett, úgy éreztük, hogy Isten ránk mosolygott.

Ezt követően sütemény és üdítő mellett sokáig beszélgettünk, kellemes hangulatban, szeretetben, békességben. Kívánom, hogy ebben a szellemben tudjunk máshol is együtt lenni, egymáson segíteni.

Kovács Balázs lelkipásztor

Hidasnémeti