Mint Krisztus szolgái

2012. január 1-jével szolgálatba lépő gyülekezeti tisztségviselők a Zempléni Egyházmegyében találkozásra, megbeszélésre gyűltek össze februárban, illetve március elején.

Először a gondnokok és lelkipásztorok találkoztak a szerencsi református Találkozás Házában. A megnyitó áhítatot Mészáros István lelkészi főjegyző tartotta az 1Korinthus 3,3-6 alapján. Rámutatott annak veszélyére és romboló hatására, ha versengések és szakadások, pártoskodások támadnak a gyülekezetben. A gyülekezeti rend az, ha mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy minden tisztségben, feladatban a Krisztus szolgálatában állunk. Az esperesi köszöntés különösen is szólt azokhoz, akik most lettek a gondnoki tiszt betöltői. Köszönet szólt azok felé is, akik már korábban, 6 éven át, vagy akár többször 6 éven át is viselték ezt a tisztet, és köszönetünk kinyilvánításával fordultunk azok felé is, akik korábban gondnokai voltak valamelyik gyülekezetnek, de most már nem viszik tovább ezt a szolgálatot, és így a találkozón nincsenek itt, de a gyülekezetük megbecsült tagjai. Áldott legyen az Isten, hogy adott és ad továbbra is gyülekezeteinknek felelős vezetőket. Tanácskozásunk fő célja az volt, hogy áttekintsük, mi is a feladata a gyülekezet vezetésével megbízottaknak. Egyházalkotmányunk a gondnokok teendőit úgy sorolja fel, hogy majdnem mindegyik azzal kezdődik: „a lelkipásztorral együtt”. Jelentős mozzanatot találunk ebben a megfogalmazásban. Nem jó az a hozzáállás sem, hogy majd a lelkipásztorunk tudja és végzi, amit a gyülekezetben kell, még ha ebben esetleg nagy megbecsülés van is, és így minden összeütközésnek elejét lehet venni. Együtt! - ez a kívánatos és szükséges. Nem jó természetesen az sem, hogy a lelkipásztor nélkül, őt kihagyva a dolgokból, akár kíméletből, akár véleménykülönbség miatt. Sőt még akkor sem, ha esetleg másik községben, másik gyülekezetben lakik a lelkipásztor. Ez az „együtt” nem is csak a két elöljáróra vonatkozik, hanem megfelelő értelemben kiterjeszthető a presbiterekre, a nőszövetségre és a gyülekezet többi tagjaira is. Külön megbeszélés tárgyát képezte a gyülekezet gazdálkodásának irányítása és adminisztrálása. Erről a bevezető gondolatokat Fodor József lelkipásztor, egyházmegyei számvevő adta elő. Fontos a pontos és a szabályoknak megfelelő könyvelés, a gyülekezet tájékoztatása időben a felmerülő anyagi szükségről. Az anyagi támogatás lehet több részre elosztva az esztendőben, sőt ez a kívánatos, hogy ne támadjanak nehézségeket, hiányt jelentő hónapok. A támogatás mértéke lehet differenciált, kinek-kinek jövedelme szerint 1%. Erről hosszabb távon jó tapasztalatról tudott beszámolni az előadó.

Ezen a szűkebb körű tanácskozáson már előre tekintettünk a hamarosan következő presbiteri konferenciára, amire március 3-án kerül sor.

A presbiteri konferencia tavasz kezdetén rendszeresen visszatérő alkalom a Zempléni Egyházmegyében, a helyszín is szinte állandósult már az évek során, amely a szerencsi középiskolai kollégium volt, ahol a többnapos találkozók esetén szállás is rendelkezésünkre állt, és az ellátást is biztosították. Most a szokásostól két vonatkozásban tértünk el. Egyrészt, hogy nem többnapos, hanem csak egynapos volt a konferenciánk, másrészt a jelentkezők számának jelentős növekedése miatt új helyszínt kellett keresnünk, amit az egyik általános iskola éttermében találtunk meg. A több mint 260 presbiter 54 gyülekezetből érkezett. A kezdő áhítatot itt is főjegyzőnk tartotta a János 1,19.23 és Róma 1,1-2.14 alapján. A terem teljesen megtelt, s ez fegyelmezettséget és egymásra figyelést kívánt meg minden résztvevőtől, amire nem is volt semmi panasz. A szokásos énektanulást két részre osztottuk. Délelőtt Virágh Sándor végezte most is. A zsoltártól a zsoltárfeldolgozáson, dicséreten át az új énekig vezetett a tanulás, majd délután Kis Gergely Márton vitte tovább koboz kísérettel. A konferencia főtémája a gyülekezetépítés volt. Úgy gondoltuk, hogy ehhez szükség van tényleges helyzetünk megismerésére is. Két előadás szólt erről. Az egyik gyülekezeteink lelki helyzete. Erről Tóth Tamás kovácsvágási lelkipásztor szólt. A másik az anyagi helyzet. Ezt Baksy János számvevő-lelkipásztor elemezte. Ehhez a helyzethez kapcsolódott két előadás a gyülekezetépítésről. Egyrészt a nagyvárosban, egy lakótelepen történő gyülekezetszervezésről. Itt a miskolci Avas-Dél lakótelepről hallottunk Dandé András lelkipásztortól. Másrészt a kis, szórványgyülekezetben folyó építésről, megőrzésről szólt Bereczky Örs, Ormánságban szolgáló lelkipásztor. Számos meglepő adattal gazdagodtunk az előadásokból, és sok hasonlóságra ismerhettünk rá, amiről azt állapíthattuk meg, hogy nálunk is így van gyülekezeteinkben. Megörvendeztette konferenciánkat Dr. Korondi Klára főorvos asszony verssel, D. Szabó Dániel, a Presbiteri Szövetség elnöke az új presbiterek köszöntésével. Az asztalközösség, hisszük, a presbiterek közötti testvériséget mélyítette el, és ismeretségek megkötésére is alkalmul szolgált.

Dr. Börzsönyi József

Fotók: ZRL-Baksy